A szocialisták mai kongresszusa kilencven százalékos többséggel miniszterelnök-jelöltnek választotta Mesterházy Attilát. Nem volt könnyű az MSZP honlapján interneten keresztül követni a jelölt első beszédét, mert hol a hang ment el, hol pedig a kép, összességében mégis érdemes volt kitartóan nyomogatni a frissítés gombot, ugyanis érdekes dolgok hangzottak el.
Mesterházynak amúgy egy olyan kongresszus előtt kellett lelkes mondatokkal beférkőznie az esti híradásokba, amelyre a legjobb jelző talán az apatikus. Bármit is mondott, a küldöttek részéről ugyanaz a hangulattalan, legfeljebb udvariasnak nevezhető taps fogadta. Ha nem egy választási vereségre készülő párt lenne az MSZP, akár azt is gondolhatnánk, hogy a beszéd tartalma miatt voltak ennyire visszafogottak a szocialisták. Szerintem ugyan nem erről van szó, pedig lehetne. Mesterházy ugyanis néhány dologban kifejezetten keményen támadta a korábbi irányvonalat, elsősorban – kimondatlanul – Gyurcsány Ferenc politikáját. Változtassunk a szótárunkon; nem a gazdagok pártja az MSZP; erős államra van szükség; szegénység legyőzése a cél; államnak szerepet kell vállalnia az egészségügyben és az oktatásban; mindannyiunknak fáj Trianon – csak néhány jellemző kijelentés a beszédből, amelyek mind-mind szembefordulást jelentenek a korábbi politikával.
Ha elfogadjuk, amit állítok, hogy Mesterházy beszédében valamilyen új politikát kívánt meghirdetni, akkor legalább három fontos kérdés adódik ebből: (1) hogyan lehetne jellemezni ezt az irányt? (2) mennyire lehet komolyan venni a fordulat szándékát? (3) van-e esély arra, hogy az MSZP politikája megváltozzon?
Gyurcsánynak több „ideológiai” korszaka is volt miniszterelnökként - s egyben tekintve kormányfői időszakát, inkább az eklektika volt rá jellemző - alapvetően azonban egy blairistának, harmadik utasnak nevezett baloldaliság hívének tűnt. Politikájában a klasszikus szociáldemokrata értékrendhez képest lényegesen liberálisabb és piacpártibb, valamint kevésbé nemzeti jellegű megoldások domináltak, bár kétségtelen, hogy szavakban időnként másról is beszélt. Mesterházy hozzá képest mintha a régi, klasszikus baloldal szótárát használná, erre utalhatnak a célcsoportokra vagy a nemzeti témákra vonatkozó kijelentések. Összességében a miniszterelnök-jelölt szándéka bizonyára az lehetett, hogy egy észrevehető baloldali fordulatot hajtson végre, olyat, amely az MSZP politikájából eddig hiányzó elemeket állítja középpontba.
Miután az elemzőknek nincs módszerük arra, hogy a politikusok szándékainak őszinteségét vizsgálják, a második kérdésre nagyon nehéz pontos választ adni. A kommentekben bizonyára jelennek meg majd ilyen és olyan vélemények is ezzel kapcsolatban, én azonban nem vállalkoznék arra, hogy a szándékok valódiságát megítéljem. Az idő úgyis választ ad majd erre, ha eddig nem adott: ki fog derülni, hogy a miniszterelnök-jelölt szavai mennyiben jelennek meg politikai cselekvésekben. Tény ugyanakkor, hogy Mesterházy nincs egyszerű helyzetben: ha valahogy le akarja magáról kaparni a gyurcsányista bélyeget, világosan el kell határolódnia a volt miniszterelnök politikájától; ha viszont a sikeres kampányhoz elengedhetetlenül szükséges pártegységet szeretné biztosítani, nem mehet nagyon messzire a vonalhúzásban. Ez a csapdahelyzet segíthet abban, hogy a másodiknál jobb válaszunk legyen a harmadik kérdésre: Mesterházy – függetlenül attól, hogy komolyan gondolja vagy sem - megítélésem szerint most nincs abban a helyzetben, hogy radikálisan változtasson az MSZP politikáján. Más kérdés, hogy a parlamenti választás után új időszámítás következhet a baloldalon: igazán akkor dől majd el, hogy lehet-e más a szocialisták politikája.