Többen felvetették, hogy jó lenne látni az előttünk álló kampányidőszak és kormányalakítás pontos menetrendjét. Közjogi és politikai értelemben a következő fontosabb lépések várnak ránk:
A választás kiírása: A kampány hivatalosan akkor kezdődik, amikor a köztársasági elnök bejelenti a szavazás időpontját. Az alkotmány szerint a voksolásra normál esetben (tehát nem előrehozott választás esetén) áprilisban vagy májusban kerülhet csak sor, az államfő pedig éppen az aktuális Heti Válaszban tette világossá, hogy a lehető legkorábbi időpontban gondolkozik. Miután április első vasárnapja nem jöhet szóba (tudniillik ekkor lesz húsvét – „A választást úgy kell kitűzni, hogy a szavazás napja ne essen nemzeti ünnepre vagy a Munka Törvénykönyve szerinti munkaszüneti napra, illetve az azokat megelőző vagy követő napra.”), már most fel lehet jegyezni a naptárakba, hogy a szavazásra minden bizonnyal április 11-én (első forduló) és április 25-én (második forduló) kerül sor. Várható tehát, hogy az új év elején megtörténik az időpont hivatalos bejelentése, a választási eljárásról szóló törvény értelmében ugyanis a választást legkésőbb 72 nappal a szavazás napja előtt ki kell tűzni.
Ajánlószelvények gyűjtése: A pártok számára az első nagy szelekciós (másképp: teljesítési) pont az induláshoz szükséges ajánlások megszerzése. Erős a gyanúm, hogy idén komoly meglepetések várhatók ezen a téren: elképzelhető, hogy a kis pártok közül lesz olyan, amely valójában fel sem állhat a rajtkockára, vagy csak fél lábbal teheti ezt meg. Ha a nagyok nem segítenek, vagy ha nem találnak hasznos segéderőre (lásd például a Hit Gyülekezete korábbi aktivitását), az SZDSZ, az LMP és akár az MDF is gondban lehet. A 176 egyéni választókerület mindegyikében 750 ajánlószelvényre van szükség az induláshoz; ez önmagában nem látszik lehetetlennek egy több tízezer választós körzetben, ha azonban a nagyok az ismert módon tudatosan tarolnak, a kisebb erőforrásokkal rendelkezőknek csak a feketepiac, vagy a nagyok segítő keze marad. Számíthatunk tehát botrányokra, leleplezésekre és kölcsönös vádaskodásokra. Legkésőbb 23 nappal a választás előtt kiderül, kik indulhatnak: ekkor kell ugyanis leadni az ajánlásokat. Minden más már ennek függvénye: területi listaállításhoz az adott megyében (vagy Budapesten) lévő egyéni választókerületek egynegyedében, de legalább kettőben kell elfogadott jelölttel rendelkezni, míg az országos listához minimálisan hét elindított területi lista kell. Ha a kis pártok valamelyikének nem lesz meg a maximális számú területi listája, a tapasztalatok szerint az esélyeik már ekkor elillannak. Megfordítva azonban nem áll a dolog: 20 területi lista sem volt mindig elég ahhoz, hogy egy párt végül a küszöb közelébe kerüljön. (Csak egy ismert példa: 2006-ban a MIÉP-Jobbik párosnak 114 egyéni indulója és 20 területi listája volt – a választáson aztán 2,2 százalékot szereztek.)
Szavazás: A két fordulós választás 2010-ben bizonyára számos újdonsággal szolgál majd. Könnyen lehet, hogy minden korábbinál több helyen már az első fordulóban véget ér a szavazás (csak ismétlésképpen az eddigi, érdekesen alakuló számok 1990-től 2006-ig: 5, 2, 1, 45, 66), azaz akár az is lehet, hogy az ország közel fele április 25-én már nyugodtan kirándulhat. Izgalmas lehet továbbá a választási részvétel alakulása, ezzel kapcsolatban ma még – miután nincs igazi kampány – nehéz prognosztizálni; mindenesetre sok minden szól amellett, hogy 2002 és 2006 után (amikor kiélezett volt a küzdelem) alacsonyabb aktivitás várható.
Parlament alakuló ülése: A szavazást követően az új parlament alakuló ülését a köztársasági elnök hívja össze, méghozzá a választást követő egy hónapon belüli időpontra. Korábban általában 25-30 napra volt ehhez szükség, hiszen időigényes munkák folynak: ekkor kell megállapodni a parlamenti tisztségekről, bizottsági helyekről, illetve kell megalakulniuk a frakcióknak. A koalíciós tárgyalások is ekkor zajlanak - most könnyen lehet, hogy erre nem lesz szükség. Május közepénél korábban azonban bizonyára nem hívható össze az új parlament. Mindeddig a Bajnai-kormány teljes jogkörben járhat el, az alakuló ülést követően azonban ügyvezetővé válik. Ekkor már új miniszter kinevezésére-felmentésére nem tehet javaslatot, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat.
Miniszterelnök személyére tett javaslat: Bár a sajtó gyakran kormányalakítási megbízásról vagy államfői felkérésről beszél, a magyar közjog nem ezt az eljárást alkalmazza: nálunk az államfő a parlamentnek tesz javaslatot a kormányfő személyére. Erre korábban a parlament alakuló ülésétől számítva 30 nap állt rendelkezésre, a gyakorlatban azonban – egy kivétellel – már az első ülésnapon sor került a bejelentésre. 2006-ban módosították ezt a szabályt: "Ha a miniszterelnök megbízatása az új Országgyűlés megalakulása miatt szűnt meg, a köztársasági elnök az új Országgyűlés alakuló ülésén tesz javaslatot az új miniszterelnök személyére." Az alkotmány nem tartalmaz semmilyen megkötést a döntéssel kapcsolatban (nem igaz tehát, hogy a győztes párt jelöltjét „kell” javasolnia), a politikai realitás azonban világos: ha az államfő nem ártó szándékkal kíván eljárni, azt a személyt kell megjelölnie, aki mögött minimum 194 parlamenti képviselő felsorakozik.
Kormányfő megválasztása és a kormány megalakulása: A javaslattétel után a megnevezett személy elkészíti programját, benyújtja a parlamentnek, ahol megkezdődik a vita a dokumentumról. Itt határidők már nincsenek, kivéve egyet: ha az első személyi javaslattételtől számított 40 napon belül a miniszterelnöknek javasolt személy nem szerzi meg a parlament támogatását, az államfő feloszlathatja (feltételes mód!) a parlamentet, és új választásokat írhat ki. A korábbi gyakorlat alapján 15-20 nappal érdemes számolni, azaz egy május közepén összehívott parlament valamikor június elején szavazhat a kormányfő személyéről (és egyben a programról). Ha sikeres a voksolás, az új miniszterelnök megnevezi a kormányának tagjait, az államfő pedig kinevezi őket. S aztán jöhet a foci vébé…