Az SZDSZ várható parlamenti búcsúja kapcsán korábban már írtam a liberális tábor lehetséges jövőjéről. A kérdés azonban ennél tágabban is megfogalmazható: vajon hogyan hat az SZDSZ kiesése a teljes magyar politikára? Ne feledjük, a liberális párt húsz évig – időnként mandátumarányánál is erőteljesebb – meghatározó szereplője volt a politikai életnek. Ráadásul másoktól világosan megkülönböztethető jellegzetességekkel bírt: szavazói sajátos tábort alkottak és programjuk is karakteresen eltért a többi pártétól.
Mindezek miatt az SZDSZ bukása lényegesen jelentősebbnek látszik, mint a korábbi pártelhalások: akár az FKGP-re, akár a MIÉP-re gondolunk. A liberális párt végelgyengülése ugyanis nem csupán a szavazói térben hozhat átrendeződést, hanem a pártok pozíciójára és profiljára is hatással lehet. Másképp megfogalmazva: az SZDSZ távozása megmozgathatja, kinyithatja a pártrendszert. Szinte minden pártot érinthet:
1. Az MSZP elvesztené „természetes” szövetségesét, ami a parlamenti matematika szempontjából komoly veszteség lenne, ugyanakkor lehetőséget kapna arra a szocialista párt, hogy szövetségi politikáján és akár saját profilján is változtasson. Kiszabadulva az úgynevezett „szociálliberális” kapcsolatból, az MSZP az SZDSZ-hez képest a társadalompolitikában konzervatívabb MDF, vagy a gazdaságpolitikában baloldalibb LMP felé is közeledhet. Egy MSZP-MDF vagy MSZP-LMP együttműködés sok tekintetben nagyon mást jelentene, mint a korábbi MSZP-SZDSZ szövetség. A szocialisták lazíthatnának saját liberalizmusukon, ezáltal jobban kielégítve a társadalompolitikai kérdésekben (csak két példa: melegek és cigányok megítélése) konzervatívabb szavazóik igényeit. De azt is megtehetnék, hogy az MDF és az SZDSZ által képviselt gazdasági liberalizmustól vesznek búcsút, és – különösen ellenzékben – egyértelműen állampárti, klasszikus szociáldemokrata irányba fordulnak.
2. A Fidesz lenne talán a legboldogabb ebben a helyzetben: racionális és emocionális okokból egyaránt. A párt végre megszabadulhatna a régi liberális együttműködés emlékétől, s azoktól a politikusoktól, akiknek a politikai jelenléte ebből a szempontból is kellemetlen volt a Fidesznek. Az MSZP szövetségesének kiesése a parlamenti játéktér szempontjából lenne kedvező a pártnak, míg a – nevezzük így - közép gyengülése egy mérsékeltebb, centristább politika lehetőségét is felvethetné a Fideszben.
3. A Jobbikot leszámítva a többi kisebb párt számára az SZDSZ búcsúja után megkerülhetetlenül adódna a kérdés: érdemes-e liberális irányba tájékozódni, s valamilyen formában betölteni az SZDSZ árván maradt helyét a pártrendszerben. Láthatóan az MDF már meghozta ezt a döntést, számukra ez ráadásul csak a minimálprogram: hosszú távon mintha nem is csak az SZDSZ, de akár az MSZP helyének átvételére is (a Fidesz első számú váltópártjaként) készülnének. Ha az MDF tavasszal bekerül a parlamentbe, amúgy sem lesz más választása (már csak a Fidesz taszítása és az MSZP vonzása miatt sem), mint az ellenzéki együttműködés a szocialistákkal, ami akár elvezethet a már említett tartós MSZP-MDF szövetséghez is. Az LMP egyelőre hezitál, az SZDSZ szavazóit bizonyára szívesen elvinnék, de a liberális utópárt megjelöléstől láthatóan irtóznak a párt prominensei. S talán még az sem elképzelhetetlen, hogy 2010 után éppen az SZDSZ mostani bukása indít be új pártépítési folyamatokat: ha az MDF-nek vagy az LMP-nek nem sikerül megszereznie a liberális tábor többségének támogatását, a választói igények előbb-utóbb bizonyára katalizálják majd a pártosodást.
