Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy 2006-ban a két választási forduló között a Fidesz még tett egy halovány kísérletet. Orbán Viktor bejelentette: kész lemondani a miniszterelnök-jelöltségről, s hogy az MDF-fel való választási együttműködést segítse, a régi fórumos Bod Péter Ákost – aki ugyan akkor már lényegesen közelebb állt a Fideszhez, mint a balra navigáló MDF-hez – javasolta maga helyett. Az elképzelés inkább volt gesztus és üzenet, mint valódi, reális szándék, hiszen a Fidesznek az MDF-fel együttműködve sem sok esélye maradt volna a második fordulóra. Az Orbán-nélküli Fidesz-kormány ötlete azonban itt-ott tovább élt.
A 2006-os választási vereséget követően – amikor hosszú elemzésében a pártelnökkel addig egy frakcióban ülő Tölgyessy Péter is biztosra vette Orbán elkerülhetetlen visszavonulását („Ma mégis csupán távozásának módjáról és idejéről dönthet alighanem”) - a jobboldali vitákban időnként nyilvánosan is felmerült: talán szerencsésebb lenne, ha Orbán Viktor átadná a jelöltséget valaki másnak, akivel szemben kevésbé sikeresen lehet mobilizálni a baloldali választókat (Kósa Lajos a Nap-keltében: "Az valószínű, hogy ha így teszi fel a kérdést, hogy lesz-e még egyszer Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt, akkor erre inkább azt mondom, hogy nem tartom valószínűnek, mert valószínű, hogy egy más felállásban kell egy következő választáson megmérettetni magunkat"). A Magyar Nemzetben publikált Pokorni Zoltánt és Rogán Antalt (Pokorni Zoltán birodalmat épít), illetve Schmidt Máriát és Áder Jánost (Schmidt Mária ante portas?) támadó különös írásokban (Stumpf István szerint: "olcsó bolsevik trükk") közvetett nyomát is lehetett találni a belső szervezkedésnek, amelyet azonban az őszödi beszéd és Gyurcsány-kormány válsága hamar levett a napirendről. Ennek ellenére a Fidesz szárnyalása idején is többször lehetett olvasni és hallani arról, hogy Orbán Viktor maga is el tudna képzelni más szereposztást. Stumpf István, az Orbán-kormány minisztere 2008-ban már elemzőként a rádióban arról elmélkedett, hogy Orbán kétharmados győzelem esetén inkább a megerősített köztársasági elnöki pozíciót választja („akár ilyen is lehet”). A Kéri-körben Orbán által említett „nem hagyományos kormányzást” is sokan úgy értelmezték, hogy a pártelnök az első két év nehézségeit a kormányfői székben inkább valaki más nevéhez kötné, s maga csak a gazdasági helyzet javulása után venné át a kormányzást.
A kérdés nyilvánvaló: van-e realitása egy ilyen forgatókönyvnek? Meggyőződésem, hogy – ha egyáltalán - leginkább választási, szavazatszerzési megfontolásokból lett volna értelme Orbánt hátrébb vonni. Egyrészt egy új jelölttel kapcsolatban lényegesen kevésbé lehetett volna attól tartani, hogy segíti az ellenoldal összerántását (a baloldalon az Orbán-ellenesség még mai is az egyik legkomolyabb – igaz, csökkenő jelentőségű - kohéziós erő), másrészt pedig az új arc cáfolhatta volna a „húsz éve ugyanaz” és „kétszer már megbukott” típusú gyakran felmerülő vádakat. Mindennek azonban csak akkor lett volna igazán jelentősége, ha a választási szituáció kiélezett. Ebben a mostani aszimmetrikus kampányhelyzetben azonban a törzsszavazókat elbizonytalanító, felesleges kockázatnak tűnne ez a lépés, ráadásul láthatóan a nagy napra türelmetlenül váró Orbán Viktor maga sem híve már egy ilyen megoldásnak. A köztársasági elnöki pozíció átszabása kétharmados többség birtokában nem elképzelhetetlen, azonban itt is komoly ellenérvek sorakoznak. Egyrészt ott van Orbán nyilatkozata, amelyben - körülírva - cáfolta, hogy erre készülnek, ennél jelentősebb azonban, hogy egy ilyen félelnöki típusú rendszerben óhatatlanul megjelenne egy, a kormányzásban alternatívaként is beállítható – vagy akár magát egy idő után így elképzelő - politikus. Ha mondjuk Navracsics Tibor, Kósa Lajos vagy Varga Mihály kerülne a miniszterelnöki székbe, hiába lenne az államfő közjogilag erősebb, fizikai képtelenség lenne minden fontos kormányzati ügyben a Sándor-palotában dönteni. Éppen ezért sokkal valószínűbbnek látszik ma a fordított felállás: egy nagyon erős miniszterelnökkel és egy együttműködő, de politikailag súlytalan elnökkel – aki semmilyen értelemben nem válhatna Orbán riválisává.
x x x
Kitől származhat az idézet?
"...zárt körben elmondott beszédei nem kifogásolhatóak, hiszen bizalmas társaságban az ember mindig szabadabban fogalmaz"