A Heti Válasz ezen a héten a Jobbik egyéni indulóival foglalkozik (az összes jelöltről többet a Jobbik honlapján: meglepően professzionális munka, informatív választókerületi térképekkel - különösen összehasonlítva a Fidesz minimalista vagy az MSZP általam sajnos meg sem talált hasonló oldalaival). A lap fő állítása a következő: „nevesincs jobbikosok okozhatják az áprilisi parlamenti választás legnagyobb meglepetését – három kelet-magyarországi körzetben ugyanis az első helyért menetelnek Vona Gábor emberei”.
Bódis András cikke Tiszavasvári, Ózd és Szerencs központú választókerületekben lát esélyt arra, hogy a Jobbik indulói egyéni mandátumot szerezzenek. Mindhárom helyen 2006-ban az MSZP győzött: Tiszavasváriban Juhász Ferenc és Ózdon Tóth István már az első forulóban, míg Szerencsen Szabó György a másodikban szerzett mandátumot. A három szocialistából kettő most is indul, Szabó György helyett azonban egy másik volt minisztert, Ficsor Ádámot indítják a szocialisták. (A Fidesz mindhárom körzetben helyi politikusokat nevezett: Karakó Lászlót, Riz Gábort és Koncz Ferencet.)
A jobbikos esélyek alapja a cikk szerint az európai parlamenti választás eredménye: ezen három körzet több településén 2009 júniusában ugyanis a Jobbik megszorította vagy egyenesen megelőzte a Fideszt (érdekesség, hogy a két borsodi körzetben 2006-ban a MIÉP-Jobbik jelöltje lett a harmadik – igaz, parlamenti küszöb alatti támogatással). Így aztán most Tiszavasváriban a volt fideszes Császár József, Ózdon a volt MIÉP-es Kisgergely András, Szerencsen pedig a gárdista Holcman László a Heti Válasz szerint akár győzhet is. (A három választókerület részletes választási adatai itt.)
Kétségtelen, hogy az EP-választás eredménye bizonyos tekintetben orientáló jellegű lehet, s az sem vitás, hogy a Jobbik politikusai számtalan helyen érhetnek el a radikális jobboldaltól korábban soha nem látott, meglepőnek tűnő eredményt (2002-ben a MIÉP-nek és 2006-ban a MIÉP-Jobbiknak például nem akadt tíz százaléknál többet kapott indulója), ráadásul a listás választáson akár az MSZP-t is megelőzhetik. Legalább két ok miatt mégis vitatom a lap állítását: egyrészt az EP-választás „megtévesztő” jellege, másrészt a választási rendszer speciális szabályai miatt.
Az előbbiről már többször írtam: az alacsony(abb) részvétel és a tavalyi voksolás csekély (eltérő) tétje miatt az akkori eredmények csak komoly fenntartással fordíthatók át a mostani választásra. A másik ok még fajsúlyosabb: egyéni mandátum megnyeréséhez a magyar választási rendszerben nem elegendő az „éppen győzelem”, azaz a relatív többség. Mint ismeretes, az első fordulóban csak akkor dől el a mandátum sorsa, ha ötven százalék feletti sikert arat valamelyik jelölt, míg a második fordulóban elég ugyan a relatív többség, de ekkor már nem a teljes mezőny, hanem főszabályként csak az első forduló első három – visszalépés esetén: első két – jelöltje áll rajthoz. A Jobbik egyéni mandátumszerzéséhez tehát vagy az kellene, hogy az első fordulóban ötven százalék feletti eredményt érjenek el jelöltjei, vagy az, hogy a második fordulóban képesek legyenek a kieső jelöltek szavazóit is megszólítva nyerni. Lehet, hogy tévedek, de szerintem a párt jellege 2010-ben egyiket sem teszi lehetővé: egyrészt nehéz elképzelni olyan „teljes” körzetet (azaz nem egy-egy települést), ahol ötven százalék feletti szavazatarányt érhet el a Jobbik jelöltje, másrészt a párt nem nagyon számíthat az esetleges második körben a kiesett vagy visszalépett pártok (MDF, MSZP, LMP, SZDSZ) szavazóira.
Két esetben lehetne esélye egyéni mandátumra a Jobbiknak: ha létrejönne egy olyan Fidesz-Jobbik megállapodás, amely kölcsönös visszalépésekről határozna, vagy ha több körzetben a hasonló erőt képviselő Fidesz és a második fordulóra egyesülő baloldal (MSZP-MDF-SZDSZ) jelöltje mellett befuthatna a nevető harmadik (valójában: első helyezett) jobbikos. Most egyik sem tűnik igazán valószínűnek.