Bizonyára - velem együtt - sokakat meglep, hogy most már napok óta tartósan a Jobbik vezeti ennek a blognak a szavazását. Több ezer voks érkezett, s bár természetesen egy ilyen szavazás nem lehet reprezentatív, és közismert az is, hogy a Jobbik nagyon erős (felülreprezentált) az interneten, mégsem számítottam arra, hogy a Fidesznél jobban állnak majd. Ettől függetlenül – de akár ezzel összefüggésben is - azt gondolom, hogy a parlamenti választás talán legnagyobb talánya éppen a radikális párt szereplése. A Jobbikkal már többször foglalkoztam, az egyik első bejegyzésben éppen ennek a bizonytalanságnak hangot adva fogalmaztam így: „a párt választási potenciálja széles skálán mozog: a küszöb körüli eredmény mellett akár az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy az MSZP-t megelőzve a második helyen végezzenek”.
A helyzet november óta nem sokat változott: a közvélemény-kutatások közölnek ilyen (történelmi csúcs) és olyan (stagnálás) adatokat is, de abban azért nagyjából összefoglalhatók, hogy a teljes népességben 5-7, a biztos pártválasztók körében pedig 10-14 százalék közé helyezik a Jobbik támogatottságát. Ezen felmérések tehát azt mondják: a parlamenten kívüli pártnak esélye van arra, hogy megközelítse az EP-választáson elért (14,77) eredményét. Mindez kétségtelenül a Jobbik hatalmas sikere lenne, s egyben – egy új erő megjelenésével - hozzájárulna a magyar pártrendszer átalakulásához. Érdemes felidézni, hogy a középerősnek tartott pártok korábban ennél rendre gyengébben teljesítettek: 1990-ben az FKGP (11,73) és az MSZP (10,89), 1994-ben az MDF (11,74) és az FKGP (8,82), 1998-ban ismét az FKGP (13,15) nem érte el ezt az eredményt; 2002 óta pedig a két nagy mellett csak küszöb környéki kicsiket találtunk. A Jobbik 14-15 százaléka tehát a magyar politikában egy csapásra jelentős parlamenti tényezővé emelné a pártot. (Ha ötvennél is több képviselőjük lenne, még hivatalos államfő-jelöltet is állíthatnának: természetesen nem a siker reményében, hanem demonstratív céllal.)
Számomra azonban úgy tűnik, a kérdés most már nem is elsősorban az, hogy 2010-ben bővül-e egy új megkerülhetetlen szereplővel a magyar politika, hanem sokkal inkább az, hogy lehet-e még ennél is nagyobb a Jobbik által okozott meglepetés. Sajnos ebben az ügyben április 11-ig ködszurkálásra vagyunk ítélve, de talán egy ilyen blog jobban elbírja még azt is. Nem fogom tudni igazán komoly érvekkel alátámasztani állításomat, több ok miatt egyre inkább mégis úgy érzem (ez a helyes ige, mert a gondolom-nál lényegesen kevesebbről van szó), hogy a Jobbik számára a 15-20 százalékos sáv sem elérhetetlen. A kampány jellege, a láthatatlan szavazók léte és a csak közvetetten megismert felmérések utalhatnak erre:
(1) Aki rendszeresen figyeli a pártok honlapjait, tanulmányozza kampánytevékenységüket, tapasztalhatja, hogy az egyes választókerületekben a Jobbik rendkívül aktív. Döbbenetes számban tartanak fórumokat, rendezvényeket, gyűléseket, miközben persze az országos média továbbra is alapvetően a Fidesz-MSZP csörtékkel van tele. A Jobbik országos láthatatlansága azonban megtévesztő lehet: potenciális szavazóikkal ugyanis elsősorban közvetlen eléréssel próbálnak kapcsolatot tartani – ráadásul az MSZP és az MDF-SZDSZ után most már a Fidesz is gondoskodik arról, hogy a „nehogy a Jobbikra szavazz” üzenetet azért a sajtóból azok is hallják, akiket ez szépen megerősít abban, hogy áprilisban a Jobbikra voksoljanak.
(2) A pártpreferenciákat vizsgáló közvélemény-kutatások érzésem szerint még mindig alkalmatlanok arra, hogy pontosan mérjék a radikális párt támogatottságát. Bár a Jobbik ma kétségtelenül legitimebb szereplő, mint a korábbi szélsőséges erők voltak, azt feltételezem, hogy sok szavazójuk még mindig nem szívesen vallja be egy vadidegen kérdezőbiztosnak, hogy rájuk fog voksolni.
(3) Azt feltételezem, hogy a pártok birtokában azonban vannak olyan részletesebb, nagyobb költségvetéssel készülő felmérések, amelyek pontosabb (más megközelítésben: torzítatlanabb) képet festenek a valós helyzetről. Vagy ha ilyenek nincsenek is (ami meglepő lenne), a helyi viszonyokról annyi információ futhat be egy nagyobb párt központjába, hogy egy okos politikus ezekből sok felmérésnél többet kiolvashat a valós helyzetről. Lehet, hogy tévedek, de Orbán Viktor szokatlan nyílt fellépése a jobboldali szavazatmegosztás ellen annak következménye is lehet, hogy a Fidesz elnöke az általános kutatásoknál többet tud a Jobbik erejéről – és ezzel összefüggésben arról a veszélyről, amit a Jobbik jelenthet a Fidesz számára. Orbán viselkedése akár indirekt bizonyítéka is lehet a radikális párt számomra nehezen felmérhető erejének.
Az utolsó 100 komment: