A magyar választási rendszerben az egyéni választókerületekben leadott voks mellett a szavazók pártok területi listái közül is választhatnak. Az egyes területek – 19 megye és Budapest – lakosságszáma itt eleve jelentősen eltér, ezért értelemszerűen eltérő számú mandátum kiosztására van lehetőség. A legkisebb megyékben (Nógrád, Tolna, Vas) mindössze 4, míg Budapesten 28 mandátum sorsáról dönthet a listás szavazás (a teljes lista itt a 2. számú mellékletben).
A szavazólapra kerülés az egyéni választókerületi ajánlásokra épül: az a párt állíthat listát, amelynek az adott területen lévő egyéni választókerületek negyedében, de legalább kettőben van egyéni jelöltje (azaz ott összegyűjtötte a 750 ajánlószelvényt). Mindez azt jelenti, hogy míg a megyék többségében elegendő 2 jelölt, Borsodban 3, Pest megyében 4, Budapesten pedig legalább 8 induló kell a területi listához (a teljes lista itt a 3. számú mellékeltben). A feltétel nem tűnik rettentő nehéznek, 2006-ban legalább egy területi listája 15 pártnak volt, de tulajdonképpen 49 jól elhelyezett egyéni jelölttel (vagyis 36.750 ajánlószelvénnyel) már mind a 20 területi listát is létrehozhatjuk.
A választás során – az egyéni kerületekhez hasonlóan - itt is jelentősége van a részvételnek: az első fordulóban a választók több mint felének kell megjelennie ahhoz, hogy érvényes legyen a szavazás, ebben az esetben második fordulóra nem kerül sor. Ha azonban az első forduló érvénytelen, az adott megyében vagy Budapesten a teljes listás választást meg kell ismételni, ám a második fordulóban már csak a választók több mint negyedének részvétele szükséges az érvényességhez. (Ha a második forduló is érvénytelen lenne, az első választási fordulóban leadott szavazatokat töredékszavazatnak kell tekinteni, és a betöltetlen területi választókerületi mandátumok az országos listán kerülnek kiosztásra.) Megismételt területi listás választásra eddig csak 1998-ban került sor, méghozzá két megyében (Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg), az ottani második fordulós eredmények szépen mutatták az első körös érvénytelenség politikai jelentőségét: a győzteshez húzás és a vesztes(ek)től elpártolás két hét alatt bekövetkezett.
A mandátumok kiosztása itt már valamivel bonyolultabb, mint az egyéni kerületekben. Elsőként a területi listás szavazatok országos összesítését kell elvégezni, hogy meghúzhassuk az 5 (1990-ben még 4) százalékos bejutási küszöböt. Azok a pártok ugyanis, amelyek országosan nem lépték ezt át, egyetlen helyen sem kaphatnak listás mandátumot – azaz ott sem, ahol ennél jobban szerepeltek (mint például 1998-ban a Munkáspárt: Nógrádban hiába értek el 10 százalék feletti eredményt, ha az országos összesítésben a küszöb alatt maradtak). Mindez azt jelenti, hogy a küszöb alatti szavazatok elvesznek, pontosabban a rendszer logikájából következően – hiszen onnantól csak a küszöböt átlépő pártok számítanak – a bejutókat erősítik. Aki tehát olyan pártra szavaz, amely nem éri el az 5 százalékot, annak szavazatát a választási rendszer úgy „értelmezi”, mintha a küszöb felettiek között megosztotta volna.
A küszöb megtalálását követően mind a 20 területen a számolásé a főszerep. Az Eduard Hagenbach-Bischoff svájci tudósról elnevezett eljárással kiderül, hogy hány darab szavazatra juthat egy mandátum. A módszer lényege a következő: az adott területen leadott összes szavazat számát elosztják a területen kiosztható mandátumok száma plusz eggyel, s megnézik, hogy kik kaphatnak ezek alapján mandátumot. Aki egyszer éri el ezt a kvótát, egyet, aki kétszer, kettőt stb. Ha még ezt követően is marad ki nem osztott mandátum az adott helyen, egyfajta vigaszágként az egy mandátumhoz szükséges szavazatszám kétharmadát is megállapítják (ezt nevezik kétharmados szabálynak, ami a gyakorlatban nem kivétel, hanem inkább főszabály), s ha akad olyan, aki ezt már elérte, mandátumhoz juthat. Amennyiben még ezután is marad szabad mandátum, azt már nem osztják ki, hanem felkerül az országos listára – ezért mondjuk azt, hogy a területi listákon maximum 152 darab mandátum nyerhető (az eddigi választásokon 120-146 között volt az elkelt mandátumok száma; a pártrendszer koncentrációja miatt növekvő tendenciával).
A területi listás szavazást arányos rendszernek nevezzük, azonban fontos hangsúlyozni, hogy a magyar módszer csak korlátozottan arányosnak tekinthető. Ennek legfontosabb oka a sok kis mandátumos terület: míg Budapesten egy 5-10 százalékos párt biztosan számíthat mandátumokra, addig a kisebb megyékben erre nem lehet esélye. Bár az eddigi eredmények a választási rendszer ezen ágán is komoly területi különbségeket mutatnak, az kétségtelen, hogy a területi listák többsége a nagyobb pártok vadászterülete, ráadásul a kis mandátumszámú megyékben a rendszer a nagy pártok közötti különbségre is érzéketlen. Ha a korábbi táblázatunkba ezúttal a területi listás mandátumok számát és arányát tesszük, láthatóvá válik, hogy az első két helyezett mindig jól járt: a listás szavazatarányához képest bővebben részesült a mandátumokból.
Ezzel szemben a kisebb pártok gyakran csak Budapesten és Pest megyében tudtak területi listás mandátumhoz jutni, ezáltal számukra a választási rendszer ezen ága arányaiban gyengébb eredményt produkált (2006-ban például az SZDSZ mindössze 4, az MDF pedig 2 területi listás mandátumhoz jutott). Kijelenthető tehát, hogy a területi listák többségében a parlamenti bejutási küszöbnél magasabb - úgynevezett implicit (tehát nem jogilag meghatározott) - küszöb figyelhető meg.
A – nevezzük így – mérsékelten arányos területi listák rendszerét már számos kritika érte, akadnak olyanok, akik szerint egyszerűbb lenne áttérni az országos elosztás szinte teljesen arányos rendszerére. A sok jogos kritika mellett van azonban egy fontos érv, amely a területi listák megtartását indokolja: ez pedig a területi képviselet. Így ugyanis biztosítható, hogy a nagyobb pártok – akár nyernek egyéniben, akár nem – minden megyéből küldhessenek politikusokat a parlamentbe. Tisztán országos elosztás esetén ugyanis előfordulhatna, hogy – miképp egy hozzászóló fogalmazott korábban – „a hosszú országos listákon bejutna a parlamentbe mondjuk összesen negyven borsodi képviselő, meg kettő zalai”.
listás szavazatarány | elnyert területi listás mandátumok száma | az összes mandátum arányában | |
1990 – MDF | 24,73 | 40 | 33,33 |
1990 - SZDSZ | 21,39 | 34 | 28,33 |
1994 - MSZP | 32,99 | 53 | 42,40 |
1994 - SZDSZ | 19,74 | 28 | 22,40 |
1998 - Fidesz | 29,48 | 48 | 37,50 |
1998 - MSZP | 32,92 | 50 | 39,06 |
2002 - Fidesz | 41,07 | 67 | 47,86 |
2002 - MSZP | 42,05 | 69 | 49,29 |
2006 – MSZP | 43,21 | 71 | 48,63 |
2006 - Fidesz | 42,03 | 69 | 47,26 |
Az utolsó 100 komment: