Mindössze hat hét van hátra a választás első fordulójáig. A kampány a négy vagy a nyolc évvel ezelőttivel összehasonlítva szinte illegalitásban zajlik: ennyivel a voksolás előtt példátlan, hogy az ember egy vasárnap esti tévézésnél ne ütközzön bele valamelyik párt hirdetésébe, illetve a híradókban ne találjon olyan érdemi tudósítást, amely a kampányról szólna. Ha magyarázatot keresünk a jelenségre, akkor részben a csendes kampány iránti tudatos törekvést, részben a közvetlen elérés középpontba állítását, részben pedig a választás viszonylagos tétnélküliségét (amiről itt a blogon a legelső bejegyzés szólt) említhetjük. Ez utóbbi azonban megtévesztő: miközben a legfontosabb kérdés, a győztes személyének kiléte feltehetően eldőlt, régen volt ennyire bizonytalan és kiélezett minden más, a választáshoz kapcsolódó kérdés. Nem tudjuk, hogy mekkora lesz ennek a győzelemnek a mértéke, nem tudjuk, hogy ki lesz a második erő, és nem tudjuk, hogy a három biztos bejutón kívül bekerül-e még valaki a parlamentbe. De néhány dolgot azért – ha nem is tudunk – már sejtünk:
Egyrészt azt, hogy a szocialista párt feltehetően nem képes már olyan mértékben megerősödni, hogy egyedül akadályozza meg a Fidesz kétharmados többségét (azaz nem lesz egyharmadnál több mandátuma). Bár hónapokkal ezelőtt élt egy olyan forgatókönyv, amely az MSZP érdemi konszolidációjával számolt, ennek egyelőre nem sok jele látszik. Ha az MDF és az LMP esélyei már a választás előtt elszállnak, az MSZP bizonyára a mai támogatottságánál erősebb lehet április 11-én, ha azonban ezek a pártok is ott lehetnek a rajtkockán, még a párt második helye is veszélybe kerülhet.
Másrészt azt, hogy a Jobbik a kampány során növelni tudta a támogatottságát, és esélye van arra, hogy erős középpártként jelenjen meg a parlamentben. A radikális párt pontos erejét szinte lehetetlen megállapítani, 10 és 20 százalék között szinte bárhol kiköthetnek, de egyesek szerint az sem kizárt, hogy még ennél is nagyobb meglepetést okozzanak. Tisztán látszik, hogy mára a Jobbik legalább akkora veszélyt jelent a Fideszre nézve, mint az MSZP, sőt, bizonyos tekintetben inkább ellenfele már a feltörekvő Jobbik a Fidesznek, mint a komoly vereség előtt álló MSZP. Miközben tavaly nem ez számított a legvalószínűbbnek, ma egyre többen tartják elképzelhetőnek a novemberben ötödikként ismertetett forgatókönyvet, amelyben a Jobbik és az MSZP vív csatát a második erő és a potenciális váltópárt szerepéért.
Harmadrészt azt, hogy az ajánlószelvény-gyűjtés radikálisan leszűkítheti a parlamentbe jutásra valós eséllyel rendelkező pártok számát. Bár mind az MDF-ben, mind az LMP-ben biztosra veszik, hogy minden területi listájuk elindulhat, egyelőre a kétely erősebb, mint a bizonyosság. A hivatalos adatok és a média tudósításai alapján ma kevésbé esélyes a harmadik forgatókönyv, azaz egy ötpárti, a korábbiaknál plurálisabb parlament, mint volt tavaly novemberben.
Talán nem értelmetlen végezetül egy táblázatban újra összefoglalni a blog indulásakor ismertetett forgatókönyveket (amelyek nem feltétlenül egymást kizáróak, közöttük átfedések is lehetnek), és jelezni azt az elmozdulást, ami az elmúlt négy hónapban valószínűségükben bekövetkezett. Hogy aztán hat hét múlva, a kampánycsend előtt még egyszer értékelhessük majd az esélyeket és azok változását.
szám | leírás | az esélyek változása november óta |
kétharmados Fidesz | enyhén csökkent, de még mindig valószínű | |
MSZP konszolidációja | jelentősen csökkent, de az MDF és az LMP korai kiesése még változtathat ezen | |
sokpárti parlament | jelentősen csökkent, de ha az MDF és az LMP mindenhol indulhat, komolyan növekedhet | |
lengyel példa | enyhén növekedett, de még mindig kevésbé valószínű | |
1+2 pártrendszer | jelentősen növekedett, ma már valószínű |