Két - ezen a blogon már korábban részletesen tárgyalt - ügyben is érdekes mondatok hangzottak el a mai napon. Mindkettő slágertémát érintett: valóban visszalép-e az MSZP a Fidesz javára, illetve tényleg olyan rosszak-e az MDF kilátásai a jelöltállítási folyamatban?
Mesterházy Attila egy lakossági fórumon fontosnak tartotta, hogy az eddigi lebegtetés után egyértelműen fogalmazzon a visszalépések ügyében (meglepő, hogy a hírügynökségi tudósítást csak egy-két honlapon találtam meg). A szocialista miniszterelnök-jelölt a tudósítás szerint kijelentette: „biztosan nem lépnek vissza az MSZP jelöltjei a választás második fordulójában a Fidesz javára”. Ha valóban ez hangzott el, akkor lehet, hogy ezzel a téma le is zárható – s rögtön ki is jelenthető, hogy tévedtem, amikor azt hittem, a témát felkapó szocialisták vagy nem számolnak a következményekkel, vagy ellenkezőleg: nagyon is tudják, hogy mit idézne elő, kit segítene bejelentésük. Még az is lehet, hogy talán az MSZP felismerte, leginkább csak a választók összezavarására lenne alkalmas a kiötlői szerint nem a mandátumokról, hanem az imázsról és a politikai mozgástérről szóló lépés.
Ennél is érdekesebb események történtek az MDF-fel kapcsolatban. Az ajánlószelvények gyűjtése kapcsán már eddig is számos kellemetlen hír jelent meg a pártról, ezeket azonban a Fórum politikusai azonnal politikai támadásnak minősítették és rendre magabiztosan cáfolták. A szóvivő folyamatosan az „időarányosan jól állunk” mondatot ismételgette, a kampányfőnök a múlt hétre, a miniszterelnök-jelölt pedig erre a hétre várta az áttörést, ám a hivatalos adatokban ma este még mindig csak 21+5 MDF-est találunk.
Ma délután az MDF-ellenességgel nehezen vádolható ATV honlapján jelent meg egy írás, amely a következőt állította: „A fővárosban egyenesen csodára van szüksége az MDF-nek ahhoz, hogy területi listához jusson, és ha az országos lista össze is jön, de Budapesten nem lehet az MDF-re szavazni, a parlamenti küszöb átlépése lehetetlenné válik.” Ha a hír igaz, azaz Dávid Ibolya pártjának nem lesz legalább nyolc egyéni indulója a fővárosban – és ezáltal itt nem állíthat területi listát -, az MDF esélyei valóban már április előtt nullázódnak. Többször beszéltem arról – legutóbb éppen az LMP kapcsán -, hogy 20 területi lista nélkül az 1990-es KDNP kivételével még senkinek sem sikerült parlamentbe kerülnie; ráadásul, ha Budapest esik ki, a közel másfél millió (2006-ban: 1.358.504) potenciális szavazójával, az végképp lehetetlenné teszi egy kis pártnak országos összesítésben az öt százalék elérését (minél több helyen nem lehet a pártra szavazni, értelemszerűen annyival magasabb a küszöb ott, ahol a szavazólapon szerepelnek).
Kíváncsian vártam tehát, hogy miképp reagál az MDF, lesz-e egyáltalán megszólalás, s ha igen, abban visszaköszönnek-e a korábbi panelek. Lett, méghozzá elég hamar – bár mostanáig nem került fel a párt honlapjára. Érdemes szó szerint idézni: „A Magyar Demokrata Fórum ezúton tájékoztatja az ATV.hu–t, valamint az oldalnak név nélkül nyilatkozó, magát „fórumos politikusnak” nevező forrást, hogy az MDF minden megyében és Budapesten hamarosan területi listát fog állítani. A megjelent információ egyetlen igazságtartalma, hogy a fővárosban valóban a vártnál nehezebben halad az ajánlószelvények gyűjtése. Miután azonban egyes pártok szinte sáskahadként tarolták le Budapestet, ezen józan ésszel nincs mit csodálkozni. Ugyanakkor a cédula-gyűjtési időszak félidejében járunk, így bő két héttel a leadási határidő előtt felesleges bárkinek is kongatnia a vészharangot. Bokros Lajos és az MDF természetesen március 19-ig továbbra is várja mindazok ajánlószelvényét, akik támogatják az egyenes beszédre és a reformokra épülő politikát.” A Kerék-Bárczy Szabolcs által jegyzett közlemény első nekifutásra a szokásos magabiztossággal íródott. Tapasztalt kremlinológusok azonban nálam ügyesebben egyből látnák a lényeget, igen, a második és harmadik mondatban. Ha valóban nagy bajban van az MDF – márpedig ezzel leginkább a párt döntéshozói lehetnek tisztában -, akkor érdemes már most gondolni a kudarc magyarázatára. Számomra ez a közlemény, minél többször olvasom, annál jobban erről szól: bár még ott van benne az elmúlt hetek magabiztossága, nem is a sorok között, hanem egyenesen a mondatokban jelenik meg a tény elismerése („valóban a vártnál nehezebben halad”) és egyben a bűnös, a kudarc okozójának megnevezése („egyes pártok szinte sáskahadként”).
Most már tényleg nem kell sokat várni, hogy kiderüljön: jogos győzelmi jelentést vagy a felelősséget előre áthárító közleményt akart-e írni ma az MDF.
Az utolsó 100 komment: