Abban a jelenleg messze nem elképzelhetetlen esetben, ha az MDF-nek és/vagy az LMP-nek nem lesz meg az összes (azaz húsz) területi listája, ezen pártok szavazóinak egy része április 11-én nem fogja megtalálni kedvencét a szavazólapon. Mindez – a választói csalódáson túlmenően - az öt százalékos küszöb elérése miatt is jelentős veszteség: minél több megye, vagy különösen a főváros, marad ki, annál nehezebb helyzetbe kerül az adott párt.
A szavazatok (és a szavazók) egy része tehát ebben az esetben már eleve elveszik a pártok számára, hacsak nem vetnek be egy máshol már régóta alkalmazott megoldást, a taktikai szavazást. A taktikai szavazásnak számos formája ismert, a tudatos választói viselkedés különböző választási rendszerek mellett egészen érdekes eljárásokat honosított meg. Egyet már mi is láttunk belőle: a szavazatmegosztás módszere 2006-ban sokat segített például az SZDSZ-nek abban, hogy biztosan lépje át a parlamenti küszöböt. (S akkor még nem is beszéltünk az Eurovíziós Dalfesztiválokról vagy a 2005-ös köztársaságielnök-választásról…)
A listahiányos pártok számára most egy viszonylag egyszerű módszer kínálkozna: a választói utazás (ennek érdekes alternatívája az amerikaiaknál és a briteknél látott szavazó/szavazat-csere, amihez azonban nem csupán szándék, de bizalom is szükséges; viszont már többször elég jól – bár erősen vitatottan - működött). A magyar eljárás – nálunk a cserebere szerintem eleve nem látszik kivitelezhetőnek - a következő lehetne: azokban a megyékben, ahol egy pártnak nem sikerült listát állítania, megkérhetnék hűséges szavazóikat, hogy időben jelentsék be, a választás napján nem saját körzetükben kívánnak szavazni. Ezzel az eljárással tömegesen vihetnék olyan megyékbe (vagy Budapestre) a szavazókat, ahol van lehetőség az adott pártra voksolni.
A módszer természetesen tele van buktatókkal. Ha nem tévedek (sajnos nyomát most nem találtam, ezért előre elnézést kérek, ha rosszul emlékszem), először talán Szabó Albert próbálkozott idehaza valami hasonlóval, amikor 1998-ban arra kérte a nyilas érzelmű polgárokat, hogy körzetébe jelentkezzenek be a választás napjára. Az akció kevés sikert hozott: az első – amúgy érvénytelen - fordulóban 1,09, a másodikban 0,32 százalékot szerzett a később Ausztráliába települt képviselőjelölt.
Az alapkérdés egyértelműen az, hogy a szavazók hajlandók-e teljesíteni a párt kérését, szívesen útra kelnek-e akár csak egy szomszédos megyébe a támogatott politikai erő sikeréért. Ehhez komoly lelkesedés és elkötelezettség kell, amelyre az LMP-nek talán több, az MDF-nek pedig kevesebb esélye van. Összességében azonban a magyar választói magatartás szerintem még nem tart ott, hogy tömegesen működjön ez a fajta taktikai szavazás, de azt egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy első ízben komolyan felmerül idén ennek igénye és lehetősége.
x x x
A taktikai szavazás ezen formája a hatályos választási eljárási törvény értelmében mindenesetre erősen vitatható megoldás lenne:
89. § (1) Az a választópolgár, aki a szavazás napján lakcímétől távol, de Magyarország területén tartózkodik, a lakcíme szerint illetékes helyi választási iroda vezetőjétől kért igazolással azon település helyi választási irodájának vezetőjétől - vagy a szavazás napján szavazatszámláló bizottságától - kérheti a névjegyzékbe való felvételét, ahol a szavazás napján tartózkodik. Az igazolás alapján a választópolgár azon a magyarországi településen szavazhat, ahol tartózkodik. Az igazoláskérés célja nem lehet a választás eredményének a joggal való visszaélést megvalósító befolyásolása.
Az utolsó 100 komment: