Egy darabig ellenálltam annak a kísértésnek, hogy a Jobbikkal kapcsolatos, „minden napra egy újabb” gyakorlata alapján megjelenő ügyekről írjak. A házasságtörőnek beállított pártelnök, a képeken békésen drogozó szóvivő és az önfeledten pornózó gárdista hírei jelezték, hogy ebben a kampányban a Jobbik politikai ellenfelei (beleértve az ezekről lelkesen beszámoló média egy részét is) eszköztárából nem fog hiányozni a személyekre irányuló lejáratás. Amíg azonban ezek a vádak vagy nem voltak hitelt érdemlőek, vagy nem ismert politikusokról szóltak, legfeljebb a számosság, a mennyiség volt érdekes. A Morvai Krisztinával kapcsolatos mai hír után azonban most már tényleg ideje feltenni a kérdést: visszavetheti-e a Jobbikot ez a sok karaktergyilkos támadás?
Korábban azon a véleményen voltam, hogy ebben a kampányban már nehezen elképzelhető olyan esemény, amely alapvetően rontaná a Jobbik választási esélyeit. A kampány sokat emlegetett dinamikája kedvező volt számukra, felszálló ágban voltak, az EP-választás olyan ugródeszkát adott, amelyről elrepülve, úgy tűnt, elég messzire juthatnak. Új, parlamenten kívüli pártként, az ártatlanság látszatával felvértezve, alig kikezdhetők, nincs ugyanis olyan eleme a politikai versenynek (legyen szó a korrupcióról, az elszámoltatásról vagy a politikai teljesítményről), amely kapcsán a Jobbik ne vághatna vissza ezerszer hatásosabban. Gondoltam eddig.
Nem számoltam azonban azzal, hogy a célegyenesre időzítve sorra kerülnek elő botrányos és/vagy a párt álláspontját megkérdőjelező ügyek, amelyek mind-mind a Jobbik legkényesebb, ám egyben egyik legfontosabb pontját célozzák: a párt és politikusai hitelességét. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a támadók jól kalkulálnak, a Jobbikot ugyanis ma csak itt, ezen a ponton lehet érdemben gyengíteni. Márpedig a homoszexuális érdeklődés, az erkölcstelen életmód és a szocialista kormánytól kapott közel egymillió forint – miközben egy másik párt esetén talán nem is okozna problémát, hiszen nem önmagában probléma, hanem a párt mutatott önképe miatt lehet az – a Jobbik húsába vág. (Gondoljuk csak el, mi lenne, ha az LMP vezetőiről derülne ki, hogy imádják a terepjárókat, mindenük az atomerőmű és amúgy példaképük Horn Gyula.)
Természetesen nem arról beszélek, hogy ezen ügyek hatására a Jobbik megroggyan, és az általam korábban teljes kudarcnak minősített egyszámjegyű választási eredményre van már csak kilátása. Szó sincs erről. Arra azonban van esély, hogy a láthatóan nem véletlenül előkerülő ügyek (ki tudja, hogy mi jöhet még?) hatására a szavazók egy része elbizonytalanodhat, és a párt nem lesz képes elérni azt az eredményt, amelyre ezek nélkül számíthatott volna. Mindez nem valami eget rengető felismerés: a kellemetlen ügyek kellemetlenek... A meglepetés azonban az, hogy lehetett ilyeneket találni, ráadásul meglepően szép számban. Nem tudom, hogy mindez a Jobbik amatőrizmusát, vagy inkább a keresők, kutatók professzionalizmusát mutatja, az azonban világos, hogy a pártnak - ha nem akar túl sokat veszíteni - sürgősen ki kellene találnia valamilyen hatásos válaszlépést. Hogy mi lehet ez, nem tudom, hiszen a megingott hitelességet erősíteni/visszaállítani rettentő nehéz. Az biztos, hogy a Morvai-ügy után ilyen közlemények már biztosan nem elegendők.