Van egy ismerősöm, aki minden választáson az éppen kormányon lévőkre szavaz. Nem vicc, minden választáson, bárki is van kormányon. Magyarázata a következő: a hatalmon lévők loptak eleget, talán újra bársonyszékekbe kerülve már nem lesznek annyira éhesek. Elmebeteg lenne? Lehet, de a politikatudomány inkább – szemben az identitás alapján elkötelezett, erősen kötődő választóval - racionális szavazónak nevezné. Ami ebben az esetben nem ésszerűt vagy okost jelent, csak támasztékot keresőt.
Az előző bejegyzés kapcsán merült fel, hogy vajon lehet-e olyan választási motivációkat leíró, a szavazást magyarázó szempontokat találni, amelyek indokolhatják egyik vagy másik párt választását. Hangsúlyozom: elsősorban nem értékekről, ideológiákról beszélek, hiszen aki ezek alapján dönt, már bizonyára régen megtalálta a maga liberális, konzervatív, szociáldemokrata, zöld vagy egyéb világnézetének megfelelő pártot. Nem is azokról, akiket szimpátia, vagy valamilyen más érzelmi alapú megfontolás vezet egyes pártokhoz vagy politikusokhoz. Sokkal inkább azokra gondolok, akiket hosszabb vagy rövidebb hezitálás után egy jelen helyzetben racionálisnak látszó magyarázat irányít majd április 11-én. Itt már nagyon vékony a jég, hiszen könnyen a politizálás terepére merészkedhetünk – márpedig ez nem célom. Mégis azt gondolom, hogy talán leíró jelleggel összefoglalhatók azok az érvek, amelyek az egyes pártok mellett szólhatnak, s amelyek az utolsó pillanatig azzal a feladattal keringenek majd a nyilvánosságban, hogy valamilyen módon minél több választó fejébe beférkőzzenek.
Induljunk ki a politikai realitásokból, tehát csak azokat a gondolatmankókat keressük, amelyeknek van, illetve lehet némi – hol több, hol kevesebb - valóságalapjuk. Módszerem a következő volt: figyeltem a pártok érveit, illetve olvastam, hallgattam a róluk szóló, velük kapcsolatos véleményeket. Ezek alapján szerintem az értékalapon elköteleződni még nem tudó racionális (racionalizáló) választók az országos listát állító pártokkal kapcsolatban az alábbi táblázatban összefoglalt érvek erejét, fontosságát mérlegelhetik, mielőtt elindulnak majd a szavazóhelyiség felé. Az egyszerűség kedvéért csak a két-két legfontosabb pro – az adott párt mellett szóló - érvet kerestem, ezek azonban olykor másokkal szembeni protest alapon működnek. Tapasztalataim szerint sajnos fontos hangsúlyozni: nem az én érveimről van szó, ezek politikai mondatok, amelyektől azt várják az egyes pártok és támogatóik, hogy ezekre támaszkodva a választók könnyebben tudnak majd (szerintük helyesen) választani.
Fidesz | Tartós kormányképesség: csak a Fidesznek van esélye kormányt alakítani, a másokra adott szavazat éppen ezért értelmetlen, hiszen nem ellenzéket, hanem kormányt választunk, ráadásul arra is van esély, hogy a Fidesz ne csak négy évre, hanem akár többre is tervezhessen. Erős felhatalmazás: ha már úgyis csak a Fidesz nyerhet, legyen minél erősebb a parlamenti hátországa, hiszen ekkor képes lehet kompromisszumok nélkül megvalósítani a programját, nem kell alkukat kötnie és nem hivatkozhat arra, hogy mások miatt cselekvésképtelen. |
MSZP | Túlhatalom veszélye: szerencsétlen és veszélyes lenne, ha bármely párt túlzottan nagy többséggel, esetleg a közjogi rendszer átszabására is alkalmas kétharmaddal rendelkezne, érdemes tehát megerősíteni a jövendő ellenzéket, hiszen a hatalmat korlátozni kell. A szélsőjobboldali előretörés megakadályozása: az országnak szüksége van egy baloldali váltópártra, ha az MSZP meggyengül, a Jobbik lesz a második erő, márpedig ez lejáratná Magyarországot és antidemokratikus folyamatokat indíthatna el, ezért meg kell adni az esélyt a szocialisták újrakezdésére, megerősödésére. |
Jobbik | Radikális változás: az országnak lényegi, radikális változás kell, ehhez pedig szükség van arra, hogy a parlamentben jelentős ereje legyen egy keményen politizáló pártnak, amely képes a kormányt is radikális cselekvésre ösztönözni. Új erő: ha a Jobbik legyőzi az MSZP-t, a Fidesz első számú ellenzéke, majd kihívója lehet, minél több jobbikos kerül tehát a parlamentbe, annál nagyobb hangja lehet egy új politikai erőnek. |
LMP | Lehet más a politika: akinek elege van az eddig látott politikából, válasszon magának olyan pártot, amely tudatosan másképp kíván politizálni, és szakítani akar az eddigi szekértábor-logikával, ezáltal ott lehet a parlamentben egy olyan alakulat, amely minden szereplővel beszélő viszonyban van. Új politikusok és új stílus: ha az LMP bekerül a parlamentbe, új embereket küld a törvényhozásba, akik új módon foghatnak hozzá a régi problémák megoldásának. |
MDF | Nem véletlenül támadják: nem véletlenül támadja minden párt az MDF-et, mert tudják, hogy Bokros Lajos őszinte és hiteles politikus. Kontroll-szerep: az MDF-nek nincs esélye kormányra kerülni, de fontos lenne, hogy legyen egy párt a parlamentben, amely mindig ellenáll a populizmusnak, s amely rendre számon kéri a többiek ígéreteit. |
CM | Alulról jövő kezdeményezés: végre egy párt, amely valóban civil kezdeményezés, hiszen nem politikusok, hanem átlagemberek hozták létre. Esélyt adni: ha a párt legalább egy százaléknál jobban szerepel, állami támogatáshoz juthat, s esélye lesz arra, hogy talpon maradjon és hosszú távú építkezésbe kezdjen. |
