Ugyanezzel a címmel január végén már írtam egy bejegyzést, azt állítván, hogy „a Jobbik egyéni mandátumszerzéséhez vagy az kellene, hogy az első fordulóban ötven százalék feletti eredményt érjenek el jelöltjei, vagy az, hogy a második fordulóban képesek legyenek a kieső jelöltek szavazóit is megszólítva nyerni”. Majd hozzátettem: „lehet, hogy tévedek, de szerintem a párt jellege 2010-ben egyiket sem teszi lehetővé”. Ha megnézzük az első forduló után még állva maradt egyéni választókerületeket, azt tapasztaljuk, hogy néhány megyében (Borsod, Heves, Jász-Nagykun, Szabolcs) a Jobbik kifejezetten erős pozíciókkal rendelkezik - lényegesen erősebbekkel, mint az MSZP által éppen fenyegetően körüludvarolt LMP Budapesten -, a párt számos körzetben vitathatatlanul a második erő lett április 11-én.
Csak közbevetőleg: kivételesen nem értek egyet Tölgyessy Péterrel, aki szerint a Jobbik regionális párt, legfeljebb annyiban, hogy bizonyos megyékben valóban jelentősebb tényező, mint máshol; egy regionális párt azonban nem szokott a „területén” kívül 10-15 százalékos eredményeket elérni, márpedig a Jobbik erre ott is képes volt, ahol a leggyengébben szerepelt (Budapesten 11, Vasban 12, Baranyában és Győr-Moson-Sopron megyében 13 százalékot kaptak). Az alábbi táblázat a Jobbik területi listás eredményeit mutatja (forrás: valasztas.hu):
Megye/Főváros | Érvényes szavazatok | % | Elnyert mandátumok |
92 646 | 27,20 | 3 | |
40 391 | 24,97 | 1 | |
46 613 | 24,01 | 2 | |
65 423 | 23,64 | 2 | |
21 868 | 20,82 | 1 | |
35 724 | 19,21 | 1 | |
50 473 | 18,86 | 2 | |
25 205 | 16,91 | 1 | |
103 689 | 16,52 | 2 | |
35 897 | 16,20 | 1 | |
33 157 | 15,93 | 1 | |
41 448 | 15,70 | 1 | |
18 315 | 15,44 | 0 | |
27 897 | 14,66 | 1 | |
22 652 | 14,23 | 1 | |
21 251 | 13,76 | 1 | |
24 397 | 12,68 | 1 | |
29 364 | 12,57 | 1 | |
16 888 | 12,09 | 0 | |
102 138 | 10,84 | 3 | |
Országosan | 855 436 | 16,67 | 26 |
A még versenyben lévő 36 vidéki választókerületből a Jobbik 23 helyen húsz százalék feletti szavazatmennyiséget kapott. Három körzetben harminc százalékot is meghaladó a támogatottsága: sorrendben Tiszavasváriban (Szabolcs3), Ózdon (Borsod5) és Tiszaújvárosban (Borsod12); de a sajószentpéteri, a kazincbarcikai, a szerencsi, a hevesi, a füzesabonyi és a kunhegyesi eredményük is csak árnyalattal maradt harminc százalék alatt. Van tehát legalább kilenc olyan választókerület, ahol elméletileg eséllyel várhatnák a második fordulót.
De vajon tényleg reális-e ez az esély? Sokszor idézzük, az MSZP 1994-ben 33 százalék körüli országos támogatottsággal 149 egyéni választókerületet vitt el, méghozzá úgy, hogy az első fordulóban csak két helyen ment ötven százalék fölé. Miért ne nyerhetne tehát ott a Jobbik, ahol az első körben közel harminc százalékot kapott? Leginkább azért, mert a két helyzet szinte összehasonlíthatatlan. Akkor az MSZP-vel szemben egy megosztott, széttöredezett jobboldal állt, a Jobbik mellett viszont most egy góliátnyi Fidesz - de ez csak az egyik érv. A másik – ahogy már az első mondatban idéztem – a Jobbik jellegében rejlik. Azért nincs igazán esélye a Jobbiknak az egyéni győzelemre, mert a párt jelenleg nem (vagy finomabban: alig) rendelkezik - a már megszerzett támogatókhoz képest - többletszavazókkal. Az első fordulóban kiesett pártok szavazói nagy valószínűséggel nem a radikális pártot választják, ha egyáltalán elmennek szavazni. Azok, akik múlt vasárnap a Fideszre voksoltak, s a jelöltjük az első helyen fordult, miért, milyen megfontolás alapján mennének át tömegesen a Jobbikhoz? Talán még leginkább a szocialista szimpatizánsok egy részére gyakorolhatna valamelyest vonzerőt a párt – különösen a Fidesszel szemben, a kétharmados többség megakadályozása érdekében -, de már ezt sem gondolom jelentős lehetőségnek: aki ugyanis április 11-én kitartott az MSZP mellett, nem hiszem, hogy most könnyedén változtatna. Egy szocialista visszalépés Kelet-Magyarországon esetleg még nyíltabbá, nehezebben kalkulálhatóvá tehetné a versenyt, mert kiszámíthatatlanná válna, hogy miként viselkednének a jelölt nélkül maradt szavazók, de valami azt súgja, hogy a számukra szinte eldönthetetlen kérdést – választani a két „szörnyűség” között - leginkább otthon maradással oldanák meg.
A Jobbik tehát kifejezetten esélyes arra, hogy számos vidéki választókerületben nagyon erős legyen a második fordulóban is, de jelenleg erősen sújtja őket a politikai rendszer egészével szemben fellépő radikális pártokra általában jellemző probléma, a zárt, azaz nehezen bővíthető szavazótábor ténye. Ahhoz, hogy a Jobbik eséllyel indulhasson egyéni mandátumokért, a Fidesz jobbszélét kell majd megbontania, erre azonban most sem a helyzet, sem az idő nem látszik alkalmasnak. Nem állítom, hogy teljesen elképzelhetetlen a két forduló közötti hangulatváltás, hiszen láttunk már ilyenre példát, s tényleg nem tudom, hogy a kétharmad elérése vagy annak megakadályozása mobilizál-e jobban, de nekem ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy a Fideszt feltehetően csak az MSZP győzheti le április 25-én, ők is csak egy-két helyen Budapesten, s esetleg még Szegeden (bár ott is a fideszes jelölt látszik már esélyesebbnek), de a „szűk” kétharmad jelen állás szerint nem lehet veszélyben.
x x x
Tegnapi előadás az első forduló értékeléséről: Corvinus T-Kari Napok - Kedd, Török Gábor: Választás 2010 – az első forduló után
Az utolsó 100 komment: