Ma délután egy vezető gazdasági döntéshozóval beszélgettem, akinek sikerült egy igazán meglepő kérdést feltennie: miért ne jelenthetné be a Fidesz most - és valósíthatná is meg rögtön az új parlamentben -, hogy az első lépése a kétharmados törvények „eltörlése” lesz? Először arra gondoltam, hogy ez teljesen értelmetlen, tipikus politika-analfabéta ötlet, hiszen ebben az esetben (részben) elveszne a kétharmados többség jelentősége, amiért elég sokat küzdött a Fidesz, ráadásul később majd ellenzékbe kerülve a mostani változtatásai mögül is eltűnne a kétharmados védelem. Minél többet beszéltünk azonban róla, egyre életképesebb javaslatnak tűnt. Nem mondom, hogy csak mellette szóló érvek léteznek, de azt igen, hogy a Fidesz helyében megfontolnám.
Hogy miért is lenne jó ez a Fidesznek? Legalább két okból: az egyik kommunikációs, a másik szervezeti – de persze mindkettő alapvetően politikai. Ha a Fidesz most bejelentené, hogy a parlamentben az első lépései egyikeként kétharmados többségével élve módosítaná az alkotmányt, és kivenné belőle az úgynevezett kétharmados törvényeket (tehát ezeket onnantól kezdve feles többséggel lehetne változtatni – az alkotmány módosítása természetesen minősített többséget igénylő maradna), attól a perctől kezdve értelmetlenné tenné a kétharmados többség veszélyeivel való riogatást. Mindezt úgy tehetné meg, hogy közben maga még szabadabb kezet kapna, egyben azonban felkínálná a lehetőséget politikai ellenfeleinek is, hogy később, kormányra kerülve maguk is változtassanak.
Ráadásul – s ezt tartom politikailag számukra a leglényegesebbnek – egy ilyen döntéssel négy évre biztosítani lenne képes a mai kétharmados törvények módosításához szükséges többséget, amelyet amúgy számos veszély fenyegetne. Ha a Fidesz tartalmi változtatásokkal kezdene, könnyen lehet, hogy a kétharmad előállításához egyre nagyobb belső összetartásra lenne szüksége. Márpedig ezek a javaslatok (az önkormányzati rendszerről, a választási törvényről stb.) a kormányzó párton belül is érdekeket sérthetnének, ráadásul a kormányzás eleve amortizálhatná valamelyest a parlamenti frakciót, nem is beszélve arról, hogy egy pár mandátumos kétharmados többség biztosításához - tele parlamenti képviselő miniszterekkkel és államtitkárokkal - még akkor is iszonyatos szervezés és fegyelem szükséges, ha amúgy mindenki lelkesen egy irányba tart.
S hogy ne csak a Fidesz érdekeiről beszéljünk: húsz évvel az első szabad választás után a rendszerváltás idejének politikai viszonyaira szabott, a „rendszerváltás forgatókönyve” alapján megérthető úgynevezett kétharmados törvények létjogosultsága a jelenlegi politikai helyzettől függetlenül is erősen megkérdőjelezhető. Ha ezeket egy kétharmados többséggel rendelkező kormány helyezné vissza a feles jogszabályok közé, akár az ellenzéki pártok egyikének vagy másikának a támogatásával, talán még nagyvonalúnak is tűnhetne ez a lépés. Mindenesetre nem azt üzenné, hogy az a párt, amelynek egyszer kivételesen sikerült átugrania ezt a lécet, gyorsan mindent saját képére formál, de a lécet azért jó magasan hagyja, hogy más lehetőleg ne tudjon majd hozzányúlni ezekhez.
Az utolsó 100 komment: