Valamennyire talán túl vagyunk a „fülkeforradalmas” időkön, végre jöhetnek a konkrétumok (azért mindenkinek - aki nem hallotta - ajánlom még a NER-ről szóló mai vitát, nagyon tanulságos volt). A Fidesz többek között benyújtotta az állampolgársági törvény, a büntető törvénykönyv és a családi támogatásokról szóló törvények módosítására vonatkozó indítványait, az LMP pedig a kampányfinanszírozás átláthatóvá tételére készített el egy részletes indítványt. Érdemes mindegyikbe belenézni, olvasgatni, gondolkozni. S már itt van az új parlamenti választási rendszerre vonatkozó javaslat, pontosabban javaslatok, hiszen mindjárt kettő érkezett: az egyiket (T/18) a Kósa-Navracsics-Répássy-Rétvári négyes jegyezte, a másikat (T/20) hét szocialista képviselő. Míg előbbi meglepően gáláns ajánlat, s alig jelenik meg benne a kétharmados többséggel rendelkező kormánytöbbség aktuális érdeke, utóbbi egyértelműen a szocialisták jelenlegi politikai helyzetéhez igazított javaslatnak látszik.
(Fotó: Népszabadság - Kurucz Árpád)
Ne feledjük: a választási rendszer soha nem semleges technika, annak bármilyen változtatása politikai következményekkel jár. S bár az új választási törvényen legkésőbb 2011. június végéig egy paritásos (!) albizottság dolgozhat majd (H/19), továbbá Navracsics Tibor a mai vitában elmondta, hogy javaslatukat csak kiindulási alapnak tekintik, a Fidesz nyitó lépése ezen a téren meglepően önkorlátozó: a benyújtott változat a jelenlegi rendszerhez képest végeredményét tekintve alapvetően nem hozná kedvezőbb helyzetbe a leendő (és az eljárást akár egyedül is módosítani képes) kormánytöbbséget.
A Fidesz javaslata szerint 2014-ben már 198 (+13) fős egykamarás parlament alakulna, maradna a kétszavazatos rendszer, és az egyéni és listás ágak aránya sem változna. A lényegi különbségek a következők:
1. A mostani 176 helyett 90 egyéni választókerület jönne létre, a mandátumszerzéshez elegendő lenne a relatív többség megszerzése (második fordulót csak akkor kellene tartani, ha az első forduló érvénytelen lenne, illetve az élen szavazategyenlőség alakulna ki). A relatív többség a polgármesterek választásához hasonló helyzetet idézne elő: a győztesnek szüksége lenne arra, hogy a saját politikai térfelén lehetőleg egyedül induljon (a korábbi két forduló közötti politikai alkudozás így feltehetően a választás előtti időszakra kerülne), ugyanakkor itt – szemben az önkormányzati választással – a kicsik a töredékszavazatok fontossága és a szavazatmegosztás problematikája miatt az önálló indulásban lennének érdekeltek. A körzetek átszabását látom egyébként a tervezet legnagyobb nehézségének: egyrészt a mostanihoz képest nehezebben belátható és bejárható evk-k jönnének létre, másrészt nem lenne egyszerű a korábbi hagyományos körzetek helyett újakat kijelölni.
2. A területi listák megszűnnének, helyettük az ország minden területén ugyanarra az országos listára lehetne szavazni, s összesen 78 mandátum sorsa dőlhetne itt el. A listaállításhoz arra lenne szükség, hogy az egyéni választókerületek több mint egynegyedében (minimum 23-ban) legyen elfogadott jelöltje az adott pártnak. Mindez elméletileg csökkenthetné a területi reprezentációt (hiszen kizárólag a pártokon múlna, hogy minden megyéből keresnek-e politikusokat a befutó helyekre), másrészt – és ez az igazán lényeges – a mostani területi listás megoldásnál (ahol a kisebb megyékben nagyon aránytalanul lehet csak kiosztani a mandátumokat) arányosabb rendszert eredményezne. Az 5 százalékos parlamenti küszöb megmaradna.
3. A maradék 30 helyet kompenzációs listáról osztanák ki. Itt az egyéni választókerületekben keletkezett töredékszavazatok arányában szereznének a pártok mandátumokat, méghozzá - a mostanitól eltérően nem egy előre megadott listáról – azok, a politikusok akiket választást követően a pártok megneveznek a mandátumot még nem szerzett jelöltjeik közül.
4. Újdonságként a bejegyzett hazai kisebbségek is lehetőséget kapnának arra, hogy kedvezményesen (minimum 5 egyéni jelölttel) országos listát állíthassanak, ráadásul nekik az első mandátum megszerzéséhez nem 5 százalékot, hanem mindössze az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatarány egyharmadát kellene meghaladniuk. Ha ezek alapján mandátumot nyernek, azt nem a 198-ból kapnák meg, hanem a külön erre a célra rendelkezésre álló maximum 13 helyből. Hozzá kell tenni, hogy jelenleg ez a kedvezményes megoldás sem látszik könnyen kihasználhatónak. Ha mégis sikerülne, az abban a tekintetben új helyzetet eredményezne, hogy a kisebbségi képviselők szoros választási eredmény esetén időnként akár döntő szerepet is kaphatnának a kormány-ellenzék viszonyban.
5. Végül fontos innováció, hogy a javaslat szerint az időközi választások érvényességéhez elegendő lenne az egyharmadot meghaladó részvétel, míg a második fordulóban már érvényességi küszöb sem lenne, azaz ezek alapján megszűnhetne az időközi választások rendszeres érvénytelensége.
A Fidesz javaslata úgy hozna létre egy lényegesen kisebb létszámú parlamentet, hogy egyrészt megtartaná a mostani rendszer logikáját, másrészt viszont nem tenné aránytalanabbá a választási eljárást, sőt valamivel arányosabbá is válhatna a mandátumelosztás. A Fidesz tehát – feltehetően hosszú távú megfontolásokból – nem törekszik arra, hogy saját képére formálja a választási rendszert, azaz nem akar elmozdulni a többségi, győztes mindent visz elven működő mechanizmus irányába. Mindez akár támogathatóvá is teheti az elképzelést egyes ellenzéki szereplők – különösen a Jobbik vagy az LMP (Karácsony Gergely: "tárgyalási alapnak elfogadható") - részéről.
Az MSZP elképzelése – amelynek ebben a ciklusban természetesen semmi esélye a kétharmad megszerzésére – ezzel szemben a szocialisták jelenlegi politikai érdekeinek megfelelően alakítaná át a választási rendszert: a 199 fős parlamentben nem lenne egyéni körzetben megválasztott képviselő, 176 mandátumot területi listákon osztanák ki, további 23-at pedig kompenzációs alapon lehetne elnyerni. Míg előbbi rendszerben a 2010-es választáson a mostanihoz nagyon hasonló parlamenti arányokra lett volna esély, az MSZP javaslata alapján tartott voksoláson a Fidesz biztosan nem szerezhetett volna kétharmadot, legfeljebb szűk többsége lenne a parlamentben. Ha a szocialisták egyszer újra megerősödnének, nekik sem lenne igazán kedvező egy olyan rendszer, amelyben ekkora támogatottság is csak "éppen alkalmas" a kormányzásra.
x x x
A Fidesz koncepciójáról egy színvonalas első elemzés László Róberttől.
A Medián 2009-es javaslata.
