Nem szeretem a kormányprogramokat. Olyankor születnek, ráadásul a kormányalakítás ezer más teendője mellett általában kutyafuttában, amikor a győztes még nem ülhetett be a székébe, legfeljebb céljai és szándékai vannak, de igazán körülnézni még nem tudott. Ebből következően két dolgot tehet: vagy teret enged a lelkes szakértőknek, és teleírja később rendre tarthatatlanná vált konkrétumokkal, vagy alapvetően kommunikációs stábokra bízza, és kormányprogramnak álcázott elvi alapvetést és kívánságlistát állít össze. Az utóbbival többször találkoztunk, így nem meglepő, hogy Orbán Viktor ma benyújtott változata is inkább ilyesmire sikeredett.
(Fotó: napi.hu)
Honnan idézek? „Bizonyosak vagyunk abban, hogy az itt leírtak csupán az első határozott lépést jelentik. Már csak néhány nap választ el attól, hogy tudásunk, ismereteink jelentős mértékben bővüljenek. A kormány megalakulása után megtörténik a kormányzati átadás-átvétel. Ennek során módunk lesz arra, hogy hazánk valós helyzetéről pontos, részletekbe menő információhoz jussunk. Az Országgyűlés, a polgárok képviselői és a nyilvánosság elől eddig egyaránt elzárt, ám fontos gazdasági, politikai döntéseket, privatizációs szerződéseket, a pontosan még nem összegzett állami garanciavállalásokat tartalmazó iratokat, gazdasági tartalmú titkos kormányhatározatokat ismerhetünk meg.” Ha azt mondanám, hogy ezek a mondatok a ma benyújtott kormányprogramban szerepelnek, talán sokan kétkedés nélkül bólintanánk. Pedig nem, ezeket a sorokat 1998-ban, az akkori kormányprogramban írta a győztes Fidesz.
Sok minden változott azóta, a szótár például radikálisan átalakult. Ami akkor polgár volt (százig bírtam számolni az 1998-as szövegben, aztán feladtam), több helyen pedig reform, most együttműködés, nemzeti és forradalom lett (ráadásul a mostani egy "ember"-központú program: 72-szer szerepel benne ez a szó). Azt tanácsolom azonban, hogy aki szeretné megtudni, pontosan mivel töltötte akkor és mivel kívánja most tölteni az idejét a kormány, semmiképpen ne ezeket lapozgassa.
Bár nem kétlem, hogy hamarosan előállnak azok a hírmagyarázók, akik a mostani dokumentumot minden idők legkoncentráltabb, legerősebb jövőképét felvázoló írásának tartják (előrejelzés: a vízió szó nagyon divatos lehet a következő napokban), én inkább abban bízom, hogy az erősen didaktikus mondatok ezúttal is inkább a kommunikációs csapat vonzódását mutatják a "tíz szóval mindenről" megoldáshoz, semmint valamilyen létező politikai terv és cselekvés vezérfonalára utalnak. „Az új korszak első kormányának feladata az új társadalmi szerződés érvényre juttatása, azaz a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felépítése” – mondja a szöveg egyik kulcsmondata, amelyben egyszerre jelenik meg a kormányprogram - s amúgy az elmúlt napok fideszes retorikájának - három domináns eleme: a forradalommal létrehozott új kor, a választói akaratnak megfelelő társadalmi szerződés és a már sokat emlegetett NER.
A programban természetesen feltűnnek konkrétumok is, ezeket az itt olvasható cikk jól össze is foglalja. Ezekről hamarosan elindul a politikai harc: mi hiányzik, mi kevés, mi sok, miért pont annyi stb. A kormányprogramoknál talán csak azok parlamenti vitája volt lehangolóbb korábban, s bár most tényleg érdekes lehet a három rivális ellenzéki párt - egymáshoz viszonyított - megközelítése, azért szakpolitikai mélységeket nem érdemes és nem is kell várni. Ha nem akarunk elveszni a sok erőt elfecsérlő nyelvi-értelmezési küzdelemben, és nincs kedvünk nehezen konkretizálható jövőbeli célokról és szándékokról vért izzadva vitázni, akkor a legkorrektebb elemzés egyelőre mindössze két szóból áll: majd meglátjuk. Most már hamarosan kezdődik.
x x x
1998:
2010:
Az utolsó 100 komment: