Orbán Viktor szombaton – hivatalos megfogalmazás szerint - válaszolt a kormányprogram vitájában elhangzottakra, ezt követően pedig a parlament a Fidesz és a KDNP képviselőinek szavazatával, a három ellenzéki párt egyöntetű elutasítása mellett, miniszterelnöknek választotta. A politikus beszédének ezúttal egyetlen olyan pontja volt, amely valóban konkrét jövőbeni cselekvésre vonatkozott: bejelentette, hogy jövő héttől elkezdődik az új alkotmány előkészítésének folyamata. Korábbi felszólalásában világossá tette, hogy értelmezésében az emberek a választáson azzal a feladattal bízták meg a parlamentet, hogy az úgynevezett új társadalmi szerződés (ez minden jel szerint magát a választási eredményt jelenti) alapján alkossa meg az alkotmányt, most az is kiderült, hogy ez a munka nem tűr halasztást. De vajon miért kell új alaptörvény?
(Fotó: MTI)
Kezdjük ott, hogy semmiképpen nem kell, de természetesen lehet. A magyar közjogi berendezkedés megadja a lehetőséget a kétharmadosnál nagyobb többséggel rendelkező politikai erők számára, hogy – ha ez szándékuk, és ha egyetértésre jutnak – módosítsák az alkotmányt, vagy akár teljesen újat fogadjanak el. A második ciklusban a parlament már megpróbálkozott egy új alkotmány kidolgozásával, a szocialista párti Bihari Mihály nevével fémjelzett bizottság hosszan előkészített tervezete azonban – többek között a koalíció belső ellentétei miatt - elbukott.
Nálunk – ellentétben néhány más országgal – ebben a folyamatban nincs szükség sem egy következő parlament egyetértésére, sem a parlamenti döntés népszavazás általi megerősítésére. A képviselők belátásán múlik, hogy mennyire tartják fontosnak a változtatást, illetve kialakul-e közöttük legalább kétharmados egyetértés. Ha tehát a Fidesz-KDNP ebben a ciklusban meg akarja és meg is tudja teremteni az ehhez szükséges többséget a parlamentben, eljárásuk teljesen jogszerű és alkotmányos változtatás lenne.
Innentől kezdve érdemes kettéválasztani a kérdést: tartalmi és hasznossági szempontokra.
Meggyőződésem, hogy az ország legsúlyosabb gondjait felsoroló listában nincs az első százban az alkotmány kérdése. Nem igaz az a sokat hangoztatott állítás, mely szerint „sztálinista” alkotmányunk lenne; a mai alaptörvény csak 1949-es számozásában emlékeztet a kommunista időkre, de tartalmában 1989-1990-ben teljes átalakuláson ment keresztül. 1989 nyarán a kerekasztal-tárgyalásokon az ellenzéki pártok a hatalmat diktatórikusan gyakorló MSZMP képviselőivel (lásd a képet) közösen egyeztek meg az új rendszer alapjairól, de éppen az utolsó kommunista parlament legitimációs hiányossága miatt ahhoz ragaszkodtak, hogy formailag ne új alkotmány jöjjön létre, hanem módosításként fogadja el a változásokat a parlament - hogy aztán majd a szabadon választott törvényhozás valóban új alaptörvényt alkothasson. Az átmenetinek szánt, ám később az egyetértés hiánya miatt tartóssá váló alkotmány azonban az elmúlt húsz évben meglepően jól működött: minden válsághelyzetet képes volt kezelni, és mára a politikával foglalkozók is kitanulták logikáját, működését. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az alkotmánnyal ne lennének gondok. Valóban tetszetősebb megoldás lenne egy, a demokratikus Magyarországra utaló „számozás”, mint ahogy több kérdésben is van már annyi felmerült tapasztalat, hogy akár teljes átrendezés szándéka nélkül is hozzá lehet fogni a munkához.
Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy politikai értelemben nem jobb és rosszabb alkotmányok vannak, hanem ilyenek és olyanok, amelyek között a különbség döntően a politikai versenyre gyakorolt hatásokban rejlik. Az alkotmány lényegi módosítása – például a kormányformára vonatkoztatva, intézmények egymáshoz való viszonyát átszabva, jogköröket módosítva – éppen ezért nem (csak) szakmai kérdés, hanem elsősorban politikai. Egy esetleges új alkotmány minden, a mostanitól eltérő szabályozása politikai érdekeket sértene vagy szolgálna, egyeseket kedvezőbb helyzetbe hozna, másokat hátrányosan érintene.
Hogy a Fidesznek miért érdeke belevágni ebbe a folyamatba, ezek után talán nem is kérdéses. Azonban a közvetlen politikai hasznon (saját képére, saját elképzelései alapján formálni az alkotmányt most, amikor adott ehhez a többsége) túlmenően is elmondható, hogy a közjogi barkácsolás jól jöhet a kormányzó erőknek. Egyrészt állandó témát szolgáltathat, s ezáltal a lázas cselekvés látszatát keltheti, másrészt pedig megadja az esélyét annak, hogy viszonylag könnyen legyen egy fontos, fajsúlyos pont 2014-ben, amikor a kormány sikereiről esik szó. A Fidesz számára veszélyként legfeljebb két, ezekhez képest kevésbé erős és kevésbé valószínű elem adódik: egyrészt, ha valamilyen belső feszültség, egyet nem értés miatt a második ciklus kormánypártjaihoz hasonlóan mégsem sikerülne eljutniuk a kétharmados többséghez, másrészt, ha dilettáns módon oldanák meg az előkészítés folyamatát, és ezáltal lehetőséget adnának az ellenzéknek arra, hogy a választók jelentős részének egyetértése mellett ebben az ügyben hatalomittas, veszélyes vagy alkalmatlan erőnek állítsa be a Fideszt.
x x x
Vajon hogyan kezdi el a fidesz az alkotmányozást? Melyik lehet valószínűbb?
1. parlamenti bizottság felállítása, benne értelemszerűen ellenzéki politikusokkal is.
2. önálló javaslat kidolgozása saját szakértőkkel.
3. konzultációk sorozata különböző kiválasztott szereplőkkel.
4. saját alkotmányozó bizottság létrehozása kiválasztott, emblematikus politikusokkal (pl. többek között Pozsgay).
5. egyéb.
Az utolsó 100 komment: