Ilyenre még nem volt példa: a Népszabadság szerint a Fidesz-KDNP – ahogy erről Orbán Viktor már korábban is beszélt - mindössze a határidő lejárta előtt pár nappal kívánja megnevezni jelöltjét a köztársasági elnöki posztra. Miközben korábban – emlékezzünk csak az öt évvel ezelőtti eseményekre, amikor az MSZP és az SZDSZ hosszan gyilkolta egymást Szili Katalin jelölése kapcsán, a Fidesz pedig a „néphez fordulva” aláírásokat gyűjtött - hónapokon keresztül téma volt az elnökválasztás, a mostani villám-módszer üzenete elég világos: a kormányon lévők nem szeretnék, ha jelentős publicitást kapna az esemény. Bármi is lesz a végső döntés, a Fidesz ezúttal nem akar túl nagy felhajtást körülötte.
(Fotó: Origo)
Az elnökválasztás kérdésével tavaly novemberben foglalkoztam először, akkor a jelenlegi elnök esélyeit elemezve ezt írtam: „Egyszerű költség-haszon számítás után is világos, hogy a Fidesz számára a zsákmányelv alapján megszerezhető elnöki pozícióban jobban mutatna egy irányíthatóbb és/vagy passzívabb politikus.” Egyértelmű volt már akkor is, hogy a leendő új többségnek kényelmesebb lenne egy alkalmazkodóbb, veszélytelenebb államfő, a kérdés csak az volt, hogy a Fidesz hogyan oldja meg a váltást, mikor és milyen érvekkel búcsúzik majd el Sólyom Lászlótól. A helyzet azóta sem lett sokkal világosabb, konkrétum – Pokorni Zoltán sokat vitatott, Sólyom „újranemválasztását” biztosra vevő kijelentését leszámítva – nem került a nyilvánosság elé.
Bár magam – nem csupán hivatalból, az elnök most már csak volt külső tanácsadójaként - azok közé tartozom, akik örömmel vennék, nagyvonalú és önkorlátozó gesztusnak tartanák, ha a Fidesz kitartana öt évvel ezelőtti jelöltje mellett, ennek ellenére egy pillanatig sem hiszem, hogy egy másik politikus, egy új államfő megválasztása a magyar demokrácia végét jelentené. A Fidesznek lehetősége van arra, hogy azt jelöljön, akit csak szeretne, akár – a házelnöki pozícióban eddig meglepően jól teljesítő – Schmitt Pálban, akár másban gondolkozik. Az egész eljárás egyetlen pontját látom csupán aggályosnak, s azt sem úgy általában a demokratikus normák, hanem inkább a Fidesz hitelességének sérülése miatt. Ha valóban az a szándéka a parlamenti többségnek, hogy Sólyom helyett mást választ, már csak a korábban általuk mondottak okán is – nem is beszélve egyéb szempontokról – illendő lenne ezzel időben előállniuk. Nem azért, hogy a döntés megváltoztatására bírhassa rá őket a közvélemény nyomása – ennek esélye amúgy is a nullával egyenlő -, hanem, mert ennél a szokatlan módszernél mind az ország, mind az intézmény, mind pedig annak vezetője kétségkívül többet érdemelne.
Gondoljuk csak el egy pillanatra, hogy hasonló helyzetben, de más szerepben a Fidesz mit mondana! Ha a választásokat megnyerő szocialisták vallanák azt, elegendő egy héttel a parlamenti szavazás előtt egy frakcióülésen határozniuk arról, hogy ki legyen az ország köztársasági elnöke. Politikai mutyi, pártalku, nem maguknak választanak, az emberek háta mögött, az ország megalázása – ezek a kifejezések nagy eséllyel feltűnnének a kommunikációban. Korábban már említettem a Fidesz 2005-ös álláspontját, akkor Orbán Viktor az elnökválasztással kapcsolatban még így fogalmazott: "Olyan kérdés, amiről meg lehetne, és meg is kellene kérdezni az embereket, függetlenül attól, hogy a köztársasági elnököt egyébként a parlamenti képviselők választják". Ha a parlamenté a döntés, az embereket nem kell feltétlenül megkérdezni, de a szavazás előtt időben és indoklással együtt tájékoztatni azért elvárható lenne.
