Bármennyire furcsa ezt mondani egy 1990 után eddig nem látott, elsöprő győzelem esetén, de az önkormányzati választáson valójában papírforma eredmény született. Nagy vonalakban az történt, ami várható volt: a Fidesz a 2006-os komoly sikeréhez képest is jelentősen előrelépett, nem túlzás azt állítani, hogy szinte az egész ország (leszámítva a döntően függetlenek által irányított kistelepüléseket) narancssárgára váltott.
(Fotó: Népszabadság)
A korábbi választásokhoz képest közepesnek számító, a két utóbbinál valamelyest azonban alacsonyabb részvétel mellett megtartott szavazáson az országos politikai hullám szinte mindent magával sodort. S bár a parlamenti választáshoz képest lényegesen erősebben érződött a személyek szerepe, különösen ott, ahol a hivatalban lévő polgármester is ringbe szállt, összességében a Fidesznek nem volt ellenfele ezen a napon. A 23 budapesti kerület közül 4 (XIII., XIX., XX., XXIII.), a 23 megyei jogú város körül csak 1 (Szeged), a 122 tízezernél nagyobb település esetén néhány (többek között Kazincbarcika, Sajószentpéter, Budaörs, Gödöllő, Ajka, Dorog, Szentes, Makó) tudta megtartani nemfideszes városvezetőjét. Ellenkező előjellel, de szintén a polgármester megítélése miatt veszítette el posztját Esztergom első embere, méghozzá meglepően komoly különbséggel, s ráadásul úgy, hogy a város egyéni választókerületeiben mindenhol a Fidesz győzött. A képviselőtestületek összetételének amúgy az ellenzéki polgármesterek esetén különös jelentősége lehet, ha jól számoltam, Budapesten például csak a XIII. kerületben jött létre egyértelmű szocialista többség (itt minden egyéni kerületben az MSZP nyert!), a másik három helyen és Szegeden (itt 14 Fidesz, 12 MSZP, 1 LMP, 1 Jobbik + polgármester) nehéz társbérletre kell a régi-új városvezetőknek berendezkedniük. Ők egyébként pártjukon belül feltehetően jelentősen megerősödnek - különösen igaz ez az országos ambíciókkal is bíró Botka Lászlóra, akinek a személyében Mesterházy pártelnök egy újabb, Gyurcsánynál feltehetően jobb esélyekkel rendelkező potenciális riválist üdvözölhet.
2006-hoz képest tehát a Fidesz a választás minden elemében előrelépett, sőt, még idén áprilishoz képest is valamivel növelni tudta szavazatarányát. Ezúttal nem akadt olyan megye (a megyei jogú városokban élők nem szavazhattak a megyei közgyűlési listákra), ahol ötven százalék alatt szerepeltek volna, és a fővárosban is javítottak tavaszhoz képest; akkori eredményük feltehetően nem lett volna elég a fővárosi abszolút többség megszerzésére. A 2006-os vereség után az MSZP tovább gyengült az önkormányzatokban, de az idei parlamenti választással összehasonlítva nem zuhant tovább, inkább talán valamelyest erősödött. A szocialisták számára különösen fontos lehet, hogy a második hely – várakozásommal szemben – egyértelműen eldőlt: az MSZP három megye (Hajdú, Szabolcs, Borsod) kivételével mindenhol megelőzte a Jobbikot, a fővárosban pedig háromszor több szavazatot szerzett. A Jobbik bizonyos értelemben elégedett lehet, hiszen először jelenhet meg tényezőkényt az önkormányzatokban, ráadásul az ország minden megyéjében; tavaszi eredményéhez viszonyítva azonban összességében inkább visszaesett. Az LMP-ről már a jelöltállításnál kiderült, hogy számára ezen a választáson nem sok babér teremhet, mindössze négy megyében állítottak listát, ebből is csak kettőben lépték át az 5 százalékos küszöböt (Baranya 5,18, Bács 5,41, Hajdú 4,06, Borsod 3,53). Budapesten ugyan nem szerepeltek rosszul (parlamenti: 12,81, önkormányzati: 11,16), de jelenleg az 1998-2006-os SZDSZ-nél is fővárosibb párt képét mutatják.
A választás legfontosabb következménye, hogy ezzel a Fidesz tulajdonképpen szinte teljes politikai hatalmat kapott, a parlamenti kétharmad után a helyi politika kilenctizedénél is több került a kezükbe. Mindez óriási lehetőség, de egyben hatalmas feladat is. Innentől kezdve tényleg nincs kire és mire mutogatni, a pártnak közel három éve van arra, hogy bebizonyítsa, érdemes volt ilyen mértékben rájuk bízni az országot. Hatalmi értelemben soha nem látott magasságokba emelkedett Orbán Viktor és pártja, ahonnan, lássuk be, felfelé már nem vezetnek utak.