„Elérte a Fideszt is a kormánypártok sorsa: az előző hónapokban enyhén fogyatkozott, most viszont jelentős mértékben csökkent táborának mérete” – ezzel a mondattal kezdődik a Szonda Ipsos legfrissebb kutatásának ismertetése a Népszabadságban. Itt a blogon régóta téma, hogy vajon mikor indul el – elindul-e egyáltalán - a Fidesz hatalmas mértékű támogatottságának csökkenése. A novemberi történések után korábban magam is úgy véltem: ha radikális esés nem is valószínű, decemberben a kormányzás során az eddigi legkomolyabb visszaesésre van esélye a pártnak.
A négy jelentősebb kutatócég közül egyelőre három állt elő a decemberi adatokkal, a Századvég még nem hozta nyilvánosságra felmérését. A Szonda és a Tárki jelentős, hibahatáron túli visszaesést mutat, bár az meglepő, hogy milyen messze áll egymástól a 33, illetve a 43 százalékos támogatottságot jelző adat. A Mediánnál viszont a teljes népességen belül három hónapja nincs változás, azonban három fontos adat esetében is (Fidesz elutasítottsága, kormány teljesítményének értékelése, közhangulat) a Fidesz számára kedvezőtlen változás állt be. Különösen feltűnő, hogy "két hónap alatt 39-ről 48 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint az országban általában véve rossz irányba mennek a dolgok”.
Valóban lejtőre került a Fidesz? – ez ilyenkor az obligát kérdés. Az óvatosság több szempontból is indokolt. Egyrészt azért, mert a kormányzó párt minden adat szerint ma is messze a legerősebb politikai erő, vetélytársai hozzá képest alig látszanak, és a választások óta érdemben nem is erősödtek. Másrészt azért, mert tendenciáról csak akkor érdemes beszélni, ha legalább két-három hónap adatai mutatnak ugyanabba az irányba. Harmadrészt pedig azért, mert a trendek azért vannak, hogy megváltozzanak: egy elindult, határozott csökkenés sem vezet automatikusan további, folyamatos lemorzsolódáshoz, politikai cselekvésekkel a tendenciák megtörhetők, sőt akár meg is fordíthatók.
Mindezen fenntartások ellenére az egyértelműen kijelenthető, hogy a nagy vitákat kiváltó kormányzati döntések nem múltak el nyomtalanul. Bár a mögöttünk hagyott hetekben sok olyan kételymentes véleménnyel találkozhattunk, hogy az embereket nem érdekli az Alkotmánybíróság, nem foglalkoznak a nyugdíjpénztári rendszerrel stb., a felmérések szerint néhány százezer ember valami miatt az év végére mégis elhagyta a Fideszt. Nem véletlenül használom ezt a kifejezést: a kutatások azt természetesen nem mondják meg, hogy mi miatt; a politikai döntések és a választói viselkedések közötti összefüggés megtalálása ebben az esetben már „csak” interpretáció, magyarázat, hipotézis. Sok-sok egyéni mérlegelésbe kellene rendszert, irányt látnunk, ami általában lehetetlen vállalkozás. Most sem merném ezért határozottan állítani, hogy kizárólag ez vagy az a politikai esemény felelős a változásokért; ahhoz azonban nem kell szürke kardigán, hogy kijelentsem: leginkább a magánnyugdíjpénztárak körüli munkálkodás hathatott a választókra. Nem előzmények nélkül, nem önmagában, de leginkább ez volt az az esemény, ami tömegesen érhette el, érinthette meg és ejthette gondolkodóba a szavazókat.
Egyelőre ennyi tehát a sokat emlegetett „politikai ár”, de az kétségtelen, hogy az eddig tapasztalatok alapján lehet ez még rosszabb is.
x x x
Frissítés: a Századvég felmérésében a teljes népességben 43 százalékon áll a Fidesz, azaz két hónap alatt 4 százalékpontot csökkent a támogatottsága ebben a körben.
