"Tovább olvadt a kormánypártok előnye, de hegemóniájukat senki sem fenyegeti"– írja kutatási beszámolójában a Tárki. Nem kell nagyon meglepődni, hogy a korrekt mondatból mindenki azt a részt emeli ki, amelyik éppen számára kedves, pedig a „csökkent” és a „vezet” minden jel szerint csak egyszerre képes kifejezni a valóságot. Miután a következő napokban jön majd a többi februári adat is (a Mediáné már itt is van), feltehetően állandó „értelmezési” vitákat generálva, érdemes egy kicsit foglalkozni ezzel a problémával.
Mint a fenti ábra (kizárólag a Tárki adataival) és a bejegyzés alatti táblázat (négy intézet adataival) mutatja, a kormányalakításhoz vagy akár tavaly őszhöz képest a teljes népességen belül tényleg érzékelhető mértékben csökkent a Fidesz támogatottsága, miközben a többi párttal összehasonlítva a kormánypárt még mindig fényévekkel vezet. A KDNP mérhetetlen, a három ellenzéki párt pedig legfeljebb annak örülhet, hogy az elmúlt hónapokban meg tudta őrizni támogatottságát. Van ebben valami meglepő, valami szokatlan?
„Tovább csökkent az MSZP támogatottsága” – adta hírül a Gallup adatait ismertetve 2003 elején a Magyar Nemzet, ekkor az MSZP 37, a Fidesz pedig 32 százalékon állt. „A kormányfő, Medgyessy Péter munkájával elégedettek aránya a kormányalakítás óta most a legalacsonyabb” – fűzte hozzá a lap, jelezve, hogy a lakosság 51 százaléka elégedett a kormányfővel.
„Csökken az MSZP támogatottsága” – ezt a címet ismételten csak a Magyar Nemzetben találjuk, a 2003 májusában végzett újabb Gallup-felmérés beszámolója felett. A cikkből kiderül, hogy az MSZP ekkor 33, míg a Fidesz 27 százalékon állt. „A teljes népesség kereken fele ítéli meg úgy, hogy a kormányfő inkább jól látja el a feladatát. Ez (a márciusi érték kivételével) alacsonyabb a miniszterelnök korábbi hónapokban mért megítéléseinél” – jelezte a lap.
„Erősen csökken az MSZP támogatottsága” – ez a címet már augusztus elején adta a lap a Gallup újabb felmérésének, amelyből kiderül, hogy az ellenzéki párt átvette a vezetést: a Fideszre a megkérdezettek 29, az MSZP-re pedig 28 százaléka adta volna a voksát. Ugyanekkor „44 százalék mondta, hogy a kormányfő inkább jól, és csak 41 százalék, hogy inkább rosszul látja el feladatát” – olvashatjuk a cikk végén.
Mindezek kiragadott példák, amelyek elsősorban nem a Gallupról és a Magyar Nemzetről szólnak (a „csökkent a Fidesz támogatottsága” 81500, míg a „csökkent az MSZP támogatottsága” 21700 találatot eredményez a keresőben – az adatokban a „nem csökkent” kezdetű mondatok is benne vannak...). Sokkal fontosabbnak tartom azt, ami ezekből is szépen kiolvasható – ha máshonnan nem tudnánk:
1. Természetes és gyakori jelenség, hogy a kormány támogatottsága a mézeshetek elmúlásával csökkenésnek indul – nem volt még olyan kormánypárt, amely el tudta volna kerülni ezt a sorsot. A Fidesz – ha kizárólag a legnagyobb pártot nézzük - ma körülbelül ott tart, ahol a kezdetben szintén rendkívül népszerű szocialista kormány 2003 elején tartott.
2. Az első év környékén egyre erősebben érezhető csökkenő támogatottság nem jelenti azt, hogy ez a tendencia a ciklus során már ne lehetne megfordítható: az 1999-ben jelentősen visszaeső Fidesz 2001-ben már újra vezetett, míg a példánkban szereplő 2003-as szocialista amortizáció ellenére az MSZP 2006-ban a választást is újra megnyerte.
3. Olyanra eddig még nem volt példa, hogy a kormányoldal világos vesztesége mellett ne lett volna tapasztalható valamelyik ellenzéki párt hasonlóan egyértelmű megerősödése. 1991 végére a Fidesz, 1995 végére az FKGP vette át a vezetést a felmérésekben (később azonban egyikük sem nyert), míg 1998 óta, a kialakuló kvázi kétpárti rendszerben a következő nyáron (vagy sokkal előbb, mint 2006-ban) már mindig az aktuális ellenzéki MSZP vagy Fidesz vezetett.
4. Egyértelműen látszik, hogy a mostani helyzet újdonsága nem a Fidesz csökkenő mértékű előnye, sokkal inkább az, hogy az ellenzéki pártok egyike sem volt képes arra, hogy érzékelhető mértékben növelje támogatottságát. Mindez jól mutatja, hogy a 2010-ben átalakult magyar pártrendszer legfontosabb sajátossága nem a Fidesz példátlan ereje (ez inkább csak következmény), hanem a másik oldal térvesztése és átrendeződése.
5. Mindaddig tehát, amíg a mostani helyzet két fundamentuma (egységes kormányoldal versus széttagolt, kormányképességét tekintve kihívásokkal küzdő ellenzék) közül legalább az egyik nem változik meg, a kormányváltás esélye egyetlen felmérésből sem lesz kiolvasható.
x x x
A pártok támogatottságának alakulása négy kutatóintézet felméréseiben (a teljes népességen belül):
Fidesz | Medián | Szonda | Tárki | Századvég |
2010.05. | 50 | 42 | 45 | 45 |
2010.06. | 50 | 41 | 46 | na |
2010.07. | 49 | 37 | 39 | 46 |
2010.08. | 47 | 35 | na | 46 |
2010.09. | 46 | 38 | 39 | 47 |
2010.10. | 44 | 39 | 44 | 47 |
2010.11. | 44 | 37 | 49 | 45 |
2010.12. | 44 | 33 | 43 | 43 |
2011.01. | 45 | 34 | 38 | na |
2011.02. | 38 | 31 | 37 |
MSZP | Medián | Szonda | Tárki | Századvég |
2010.05. | 11 | 11 | 10 | 13 |
2010.06. | 10 | 12 | 10 | na |
2010.07. | 12 | 12 | 13 | 12 |
2010.08. | 11 | 12 | na | 13 |
2010.09. | 13 | 11 | 10 | 12 |
2010.10. | 13 | 11 | 11 | 11 |
2010.11. | 14 | 10 | 10 | 12 |
2010.12. | 13 | 11 | 11 | 12 |
2011.01. | 12 | 11 | 10 | na |
2011.02. | 12 | 12 | 11 |
Jobbik | Medián | Szonda | Tárki | Századvég |
2010.05. | 9 | 9 | 9 | 8 |
2010.06. | 8 | 7 | 7 | na |
2010.07. | 9 | 9 | 7 | 8 |
2010.08. | 9 | 8 | na | 7 |
2010.09. | 7 | 6 | 5 | 8 |
2010.10. | 8 | 6 | 7 | 9 |
2010.11. | 7 | 4 | 6 | 8 |
2010.12. | 7 | 6 | 6 | 7 |
2011.01. | 7 | 6 | 6 | na |
2011.02. | 9 | 7 | 7 |
LMP | Medián | Szonda | Tárki | Századvég |
2010.05. | 4 | 5 | 5 | 6 |
2010.06. | 3 | 4 | 4 | na |
2010.07. | 4 | 3 | 4 | 6 |
2010.08. | 5 | 3 | na | 6 |
2010.09. | 4 | 3 | 4 | 5 |
2010.10. | 4 | 2 | 4 | 4 |
2010.11. | 4 | 2 | 4 | 4 |
2010.12. | 3 | 3 | 4 | 4 |
2011.01. | 3 | 4 | 4 | na |
2011.02. | 3 | 4 | 5 |
(NB: Nem választási időszakban a teljes népességre vonatkozó mutatónak van igazán értelme, a táborok részvételi hajlandósága alapján változó "biztos szavazós" adatsor - elemzői szempontból - most kevésbé lényeges. Ilyenkor sokkal informatívabb, hogy az egyes pártok az összes választó hány százalékának potenciális szavazatára támaszkodhatnak, hiszen kampányidőszakon kívül a feltételezett viselkedésnél - elmenne-e szavazni - sokkal nagyobb jelentőségű a pártok közötti választás. A biztos szavazókra vonatkozó adatok majd akkor lesznek izgalmasak, ha a szavazók valódi választási szituációba kerülnek, olyankor a kampány hatását is lemérhetjük ezen a mutatón.)
Az utolsó 100 komment: