Különös ez a magyar politika: miközben a Fidesz elsöprő, kétharmados sikerét jelentős részben az előző kormánynak köszönhette, jelenleg az ellenzéki MSZP szinte egyetlen reményét ismét a kormányon lévő erők jelentik. Ami azonban 2006 után elég volt, most egyelőre csak a stagnáláshoz vezet: a „szorozd meg mínusz eggyel” politikájával az MSZP nagy valószínűséggel nem csak választást nem tud nyerni, de életképes ellenzéki rivális esetén a „biztos” második helye is veszélybe kerülhetne.
(Fotó: hirado.hu)
Az MSZP mozdulatlanságát, belső válságát és tartalmi kiüresedését jól mutatja, hogy az elmúlt egy évben szinte változatlan maradt a párt támogatottsága – állítják sokan. Szerintem nincs igazuk: a szocialista párt esetében a legnagyobb eredménynek én pontosan azt tartom, hogy a súlyos választási vereség után megállt az erózió, és a felmérések szerint a közel egymilliós tábor kitartott az MSZP mellett. Azok a pártok, amelyek az elmúlt két évtizedben hasonló mértékű, a korábbi táboruk több mint felét elérő szavazatveszteséget szenvedtek el (mint például az MDF 1994-ben vagy az SZDSZ 1998-ban), a választási kudarc után tovább haladtak lefelé, és hamar elvesztették az esélyüket arra, hogy valaha is visszakapaszkodjanak. Innen nézve az MSZP szinte változatlan támogatása inkább nevezhető eredménynek, mint kudarcnak, különösen, ha átgondoljuk, hogy pontosan mit is tett ezért a párt.
S innen már pontos a korábbi mondat: mozdulatlanság, belső válság és tartalmi kiüresedés jellemezte az MSZP elmúlt egy évét. A változásnak, a megújulásnak semmi jelét nem adta, talán nem is adhatta az a párt, amelynek képviseletében döntően ma is ugyanazok a politikusok jelennek meg a nyilvánosságban, akik a korábbi időszak kudarcos politikájának főszereplői voltak. A belső válságról már szinte mindent tudunk, olykor talán azt is, ami még nincs is, de kétségtelenül lehet. Amire viszont valóban érdemes felfigyelni, az az ötlettelenség, a kreativitás hiánya, a rutinmegoldásokba menekülés. Vesztes pártok az első időszakban valóban inkább magukkal, a sebeik nyalogatásával szoktak foglalkozni, de az nagyon ritka, hogy egy teljes év alatt egyetlen újszerű gondolat, önálló és érdekes kezdeményezés se szülessen egy ellenzéki párttól. Márpedig az MSZP ezt tette: megelégedett a szimpla reakciókkal, s ami eszébe jutott, az mind lejárt szavatosságú, érdektelen és új szavazók megszólítására teljesen alkalmatlan volt.
A szocialista politikusok gyakran panaszkodnak arra, hogy Gyurcsány Ferenc elviszi a showt, eltéríti a reflektorfényt. Kétségtelen, hogy a volt miniszterelnök folyamatos előreszaladása és szereplési kényszere sokat árt a pártvezetés céljainak, ráadásul a még esetleg újszerű ötleteket is (mint például a belső pártszavazás) azonnal hitelteleníti, elkoptatja, ha az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusától érkeznek. Érdemes azonban azon is elgondolkozni, hogy vajon hasonló figyelmet kapnának-e Gyurcsány mondatai, javaslatai, ha közben az MSZP valódi ellenzéki pártként működne: bátran és ötletesen politizálna, népszerű(ségre esélyes) szereplőket állítana a nyilvánosság elé, figyelemfelkeltő kezdeményezésekkel élne.
A szocialista párt olyan hosszú ideig volt megkerülhetetlen, meghatározó szereplője a magyar politikának, hogy a mai vezető garnitúrája szinte kivétel nélkül ebben a nagypárti logikában szocializálódott és edződött. Megtanulták, hogy a sikeres politikusnak elsősorban a belső viszonyokra kell koncentrálni, érdemes erősen fogni a széket, figyelni a riválisokra, megkötni a kompromisszumokat és mindig a kevésbé kockázatos lépést választani. Ez a viselkedés jellemezte az MSZP legtöbb politikusát kormányon és ellenzékben egyaránt. Azt, amit valódi politizálásnak neveznek, rendre egy szűk stáb végezte, illetve a kampány idején aztán mindenki csatasorba rendeződött.
Nem nagyon működött másképp az MSZP 1998 és 2002 között sem: 2001 tavaszáig leginkább a belső hatalmi kérdés hozta lázba, és a rutinválaszokon túlmutató ötletekkel (mint a végül sikertelen négy kérdéses népszavazási kezdeményezés) is csak a ciklus végén állt elő. Megkérdőjelezhetetlen váltópártként ennyi akkor elég volt, mert a Fideszben csalódott választók szinte automatikusan fordultak a szocialista párt felé, ráadásul az 1998-as választási vereség – ahol, ne felejtsük el, listán az MSZP kapta a legtöbb szavazatot - nem ütött akkorát a párton, és nem is zárta a mostanihoz hasonlóan a hiteltelenség, a korrupció és a cikiség sajátos karanténjába. Most azonban más a helyzet: ha az MSZP nem ismeri fel időben, hogy a nagypárti státusz elvesztésével a nagypárti semmittevés, magabiztosság és kockázatkerülés tarthatatlanná vált, ha – az elmúlt négy évet másolva - kizárólag az idő múlására és a kormány hibáira építi ellenzéki stratégiáját, csak az ellenzéki alternatíva hiánya mentheti meg attól, hogy végzetesen beragadjon a mostani pozíciójába.
x x x
A pártok támogatottságának alakulása négy kutatóintézet felméréseiben (a teljes népességen belül):
Fidesz | Medián | Szonda | Tárki | Századvég |
2010.05. | 50 | 42 | 45 | 45 |
2010.06. | 50 | 41 | 46 | na |
2010.07. | 49 | 37 | 39 | 46 |
2010.08. | 47 | 35 | na | 46 |
2010.09. | 46 | 38 | 39 | 47 |
2010.10. | 44 | 39 | 44 | 47 |
2010.11. | 44 | 37 | 49 | 45 |
2010.12. | 44 | 33 | 43 | 43 |
2011.01. | 45 | 34 | 38 | na |
2011.02. | 38 | 31 | 37 | na |
2011.03. | na | 27 | 30 | 37 |
2011.04. | 33 | 26 | 29 | na |
2011.05. | 34 | 24 | 26 | 35 |
MSZP | Medián | Szonda | Tárki | Századvég |
2010.05. | 11 | 11 | 10 | 13 |
2010.06. | 10 | 12 | 10 | na |
2010.07. | 12 | 12 | 13 | 12 |
2010.08. | 11 | 12 | na | 13 |
2010.09. | 13 | 11 | 10 | 12 |
2010.10. | 13 | 11 | 11 | 11 |
2010.11. | 14 | 10 | 10 | 12 |
2010.12. | 13 | 11 | 11 | 12 |
2011.01. | 12 | 11 | 10 | na |
2011.02. | 12 | 12 | 11 | na |
2011.03. | na | 12 | 11 | 11 |
2011.04. | 14 | 12 | 12 | na |
2011.05. | 13 | 12 | 14 | 12 |
Jobbik | Medián | Szonda | Tárki | Századvég |
2010.05. | 9 | 9 | 9 | 8 |
2010.06. | 8 | 7 | 7 | na |
2010.07. | 9 | 9 | 7 | 8 |
2010.08. | 9 | 8 | na | 7 |
2010.09. | 7 | 6 | 5 | 8 |
2010.10. | 8 | 6 | 7 | 9 |
2010.11. | 7 | 4 | 6 | 8 |
2010.12. | 7 | 6 | 6 | 7 |
2011.01. | 7 | 6 | 6 | na |
2011.02. | 9 | 7 | 7 | na |
2011.03. | na | 8 | 8 | 8 |
2011.04. | 8 | 8 | 7 | na |
2011.05. | 10 | 7 | 9 | 9 |
LMP | Medián | Szonda | Tárki | Századvég |
2010.05. | 4 | 5 | 5 | 6 |
2010.06. | 3 | 4 | 4 | na |
2010.07. | 4 | 3 | 4 | 6 |
2010.08. | 5 | 3 | na | 6 |
2010.09. | 4 | 3 | 4 | 5 |
2010.10. | 4 | 2 | 4 | 4 |
2010.11. | 4 | 2 | 4 | 4 |
2010.12. | 3 | 3 | 4 | 4 |
2011.01. | 3 | 4 | 4 | na |
2011.02. | 3 | 4 | 5 | na |
2011.03. | na | 3 | 5 | 6 |
2011.04. | 3 | 4 | 6 | na |
2011.05. | 5 | 3 | 4 | 5 |
(NB: Nem választási időszakban a teljes népességre vonatkozó mutatónak van igazán értelme, a táborok részvételi hajlandósága alapján változó "biztos szavazós" adatsor - elemzői szempontból - most kevésbé lényeges. Ilyenkor sokkal informatívabb, hogy az egyes pártok az összes választó hány százalékának potenciális szavazatára támaszkodhatnak, hiszen kampányidőszakon kívül a feltételezett viselkedésnél - elmenne-e szavazni - sokkal nagyobb jelentőségű a pártok közötti választás. A biztos szavazókra vonatkozó adatok majd akkor lesznek izgalmasak, ha a szavazók valódi választási szituációba kerülnek, olyankor a kampány hatását is lemérhetjük ezen a mutatón.)