Gyöngyöspatán a Jobbik jelöltje győzött – a hír láthatóan sokakat meglepetett. Következik ebből valami? Lehetséges, hogy mégis inkább jobbról kell keresni a Fidesz potenciális váltópártját? Lehet, hogy Vona Gábor a magyar Fini, aki szélről indulva, de óvatosan befelé haladva közelíti meg a politikai hatalmat?
Kezdjük a legfontosabbal, azzal, amit – bárki is győz - minden időközi választás kapcsán el kellene mondani: egyetlen település választási eredményéből kapitális tévedés messzemenő országos következtetéseket levonni. Igazán csak egy dolgot szabadna ilyenkor tennünk: az adott hely korábbi voksolási adataival összevetve beszélni az esetleges változásokról. Ha így járunk el, szakmai becsülettel ebben az esetben is csak annyit mondhatunk: Gyöngyöspatán a radikális jobboldal eleve erős volt, s úgy néz ki, hogy még erősödött is.
A tavaly áprilisi parlamenti választáson a településen 449-en (33,7%) szavaztak a Jobbikra, a Fideszt 659-en (49,4%), az MSZP-t 165-en (12,4%) választották, azaz Gyöngyöspatán már ekkor is jobboldali dominancia látszott kialakulni. Az októberi önkormányzati választáson aztán négy jelölt indult, az egyedüliként pártszínekben rajthoz álló jobbikos Juhász Oszkárt mindössze 68-an (5,8%) támogatták. Ehhez képest ugyanő most vasárnap 433 szavazatot (33,8%) kapott, jelentősen megelőzve a függetlenként induló, de a hírek szerint a Fidesz jóindulatát élvező alpolgármestert (26%).
Ha tehát a parlamenti eredményekkel hasonlítunk, alig látni változást, az önkormányzatihoz képest viszont döbbenetes a Jobbik erősödése. Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy most vasárnap a véderős Eszes Tamás (akinek a szavazói a parlamenti pártok közül minden bizonnyal a Jobbikhoz állnak a legközelebb) közel tíz százalékot kapott, nem lehet vitás, hogy a radikális jobboldal egy év alatt – feltehetően alapvetően a Fidesz rovására – még erősebb lett a településen.
Vasárnap tehát ennyit tudtunk meg, nem többet. Ennek ellenére jogosnak és fontosnak érzem a bevezetőben említett kérdéseket – akkor is, ha itt egyáltalán nem rendelkezünk biztos válaszokkal. A közvélemény-kutatások szerint a Jobbik tavaly tavasz óta semmit sem erősödött, most is az MSZP mögött kullog. Könnyen lehet azonban, hogy ezek a felmérések nem tudják pontosan visszaadni a párt valós támogatottságát. Az eddigi tapasztalatok alapján a kutatók a Fideszt rendre felül-, a Jobbikot pedig alul mérik – nem feltétlenül manipulatív módon, sokkal inkább a dolog lényegéből fakadóan, az eltérő választói hozzáállás okán.
A Jobbik ráadásul számos okból elképesztően jó helyzetben van. Lehetetlen nem észrevenni, hogy szinte minden a kezére játszik: a Fidesz kormányzati elhasználódása, a baloldali ellenzék gyengesége, a cigány-magyar együttélés problémái, a társadalmi különbségek növekedése. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Jobbik képes is lesz kihasználni ezt a helyzetet. A párt szétszakadhat, lejáratódhat, ellehetetlenülhet – láthatóan nem kevesen dolgoznak is ezen, párton belül és kívül egyaránt. Ha azonban a Jobbik elkerüli ezeket a veszélyeket, 2014-ben a tavalyinál is kedvezőbb helyzetben várhatja a választást.
Van azonban egy dilemma, amiről már korábban is írtam, s amely egyelőre jelentősen behatárolja a Jobbik mozgásterét. A kormányképesség versus radikalizmus probléma, amely nem újdonság a magyar politikában, de amelyet eddig egyetlen ezzel küzdő párt sem tudott igazán sikeresen megoldani. Szélről csak ordibálni lehet – mondta a második ciklusban Torgyán József, aki végül a féregirtás és az "igazolásos" (többek között Pokol Béla, Várhelyi András) kormányzati felkészülés között őrlődve vesztette el az 1995 végén még valóban reménytelinek látszó győzelmi esélyeit.
A Jobbik feltehetően tisztában van azzal, hogy mai formájában választói oldalról alapvetően „zárt” párt marad, azaz nem tud választást nyerni, de azt is felismerhette már, hogy a „hagyományos” témái nélkül könnyen ma meglévő erejét is elveszítheti. A következő évek egyik legizgalmasabb kérdése lehet, hogy a Jobbik hogyan próbálja meg feloldani ezt a dilemmát: a magyar pártrendszer jövőjére nézve is meghatározó lehet Vonáék stratégiai válasza.
