Éjszaka, autópálya. Rádiót hallgatok, érdekes beszélgetés, annál is inkább, mert egyetemi kollégám és főnököm, Lánczi András az interjú alanya. Aztán egyszer csak ezt mondja a mostani kormányról, jellemezve annak működését: „őszinte politika”. Hirtelen nagyon hosszú lesz az út. Szinte bármit – bármi mást - mondhatott volna, és én most már az igazak álmát aludnám…
Bizonyára mindenki ismeri azokat a vicces mondatokat, amelyek azt próbálják demonstrálni, hogy általában azon a téren lehet a legnagyobbat bukni, ahol a legtöbb időt töltünk. Az emberek szeretnek elhitetni ezt-azt magukról, így nem véletlen, hogy a környezetük arra érzékeny leginkább, ha ezeken a pontokon válnak sérülékennyé. A pártok és a politika világa sem kivétel: tudják, liberális politikusoknak sokkal kevésbé fáj a nyilvánosságra került házasságtörés, mint konzervatív sorstársaiknak, mint ahogy egy baloldali politikusnál sokkal idegesebben fogadja a rongyrázást vagy az elitista hozzáállást a publikum, mint másoknál.
Idehaza a szocialista párt által és körül kialakított talán legfontosabb mítosz a hozzáértés, a kompetencia, a szakértelem volt. Először 1994-ben, de később is jelentős szerepe volt az MSZP győzelmeiben ennek az elemnek. Meggyőződésem, hogy a 2010-es történelmi vereség okai is elsősorban itt keresendők: a szocialisták kormányképességében, kormányzati teljesítményében csalódtak leginkább a választók. Szerepe volt mindebben a hitelesség elvesztésének is, nem vitás, de még "őszöd" is sokkal kevésbé fájt volna az egykori baloldali szavazóknak, ha az utána következő években fel tud mutatni eredményeket a kormány.
Ami az MSZP-nek a kompetencia, az a Fidesznek a hitelesség. Nagyon egyszerűen elmondva: az MSZP stiklijeit (egy határig) megbocsátják választóik, ha hisznek a párt hozzáértésében; a Fidesz kormányzati botladozásait (egy határig) elnézik a szavazóik, ha az ügyet igaznak gondolják. Tudom, persze, mindkettő minden pártnak fontos, de mégis világosan látszik a különbség. Orbán Viktor sokkal többet jelent táborának, mint egy egyszerű politikai vezető. Nem kizárólag a siker legitimálja – mint a baloldal aktuális első embereit -, hanem a karizma, a spiritualitás, a moralitás. Nem véletlenül „nem hazudhatott”, nem véletlenül nem lehet látható tanácsadója stb., alaposan kigondolt szerepébe ezek egyszerűen nem férnek bele.
Hogy ez a kormányzati ciklus összességében milyennek mutatja majd a Fidesz kompetenciáját, ha lehetnek is már feltételezéseink, ne döntsük még el másfél év eredményei-eredménytelenségei alapján. Az azonban egyre világosabb, hogy – minden retorikai bűvészkedés ellenére - a Fidesz hitelességén egyre komolyabb sebeket ejt politikája. Kevés olyan amúgy elkötelezett kormánypártit ismerek – minél több tudása van a politikai folyamatokról, annál kevesebbet -, aki a kormány politikájának jellemzésére használná a bevezetőben említett kifejezést. A kormány egyre gyakrabban és egyre látványosabban kénytelen szembemenni ellenzéki időszakában hirdetett mondataival, ráadásul nyilvánosan azt sem vállalja, hogy egyáltalán viszonyuljon ezekhez, megmagyarázza a változás okait. Annyira tart a hitelességi válságtól, hogy a nyilvánvalót is megpróbálja eltagadni, amivel azonban csak tovább növeli a hitelességi gondokat.
Amibe bele lehet bukni, azért kell leginkább bocsánatot kérni. Az MSZP új vezetése máig nem vette észre, hogy nem "őszödért" kell elsősorban vezekelniük, hanem az elmúlt nyolc év inkompetens, sikertelen kormányzásáért. A szocialisták mindaddig a padlón maradnak, amíg nem látszik rajtuk, hogy tanultak a múltból - ehhez azonban először is néven kellene nevezni a kudarcot. Ha pedig egyszer majd a Fidesznek kell vennie egy mély levegőt, s átgondolnia az elmúlt időszakát, ma úgy néz ki, hogy az új vezető leginkább egy őszinte, önreflexív és önkritikus mondattal tudná megkezdeni a megújulást.
Az utolsó 100 komment: