Most már szinte biztos: szombaton olyan történik, amire eddig még nem volt példa a magyar politikában. Releváns pártjaink az elmúlt két évtizedben – különösen regionális összehasonlításban - meglepően erős szakítószilárdságúaknak bizonyultak, s ha akadt is néhány jelentősebb kiválás (MIÉP, MDNP, MKDSZ), azok egyikét sem volt miniszterelnökök menedzselték. Most ez jön, pillanatokon belül színre lép Gyurcsány Ferenc új pártja. Megkerülhetetlen a kérdés: milyen esélyekkel?
(Fotó: Facebook)
Abban bizonyára nincs vita, hogy az MSZP számára az eddiginél rosszabb helyzetet nem könnyű elképzelni. Az állandósult belső konfliktus ellehetetlenítette, béklyóba zárta a 2010 tavaszán megsemmisítő vereséget szenvedett pártot. A szocialisták váltópárti státusza megkérdőjeleződött, támogatottságuk alapvetően stagnált - s ez akkor is igaz, ha a Medián éppen most, meglehetősen váratlanul egy jelentős előretörésről számolt be.
Talán abban is egyet lehet érteni, hogy a mostani kiválás sorsdöntő jelentőségű lehet a magyar baloldal életében. Ami most történik, az nem rokonítható a rossz ütemérzékkel a senki földjére igazolt Szili Katalin távozásával. Gyurcsány Ferenc nem csupán a parlamenti mandátumát viszi el, de esélye van arra is, hogy jelentős szeletet hasítson ki pártjának a baloldal támogatóiból. Az amerikai politikai nyelvben momentumnak hívják azt, ami most történik: olyan eseménynek, amely új pályára állíthat politikai szereplőket, katalizátora lehet folyamatoknak.
Okosak azonban – fájdalom - csak eddig lehetünk, mert amiről innentől kellene írni, az megítélésem szerint ma még nem dőlt el, s mint ilyen, nem is tudható. Alapvetően három forgatókönyv létezik, meg persze számos köztes állapot.
1. „A semmi kapuin dörömbölve”: Az első szerint Gyurcsány távozása az utolsó szög a magyar baloldal koporsójában, amellyel a posztkommunista oldal végleg rálép a lengyel útra, azaz elveszíti esélyét arra, hogy belátható időn belül visszatérjen a hatalomba. Gyurcsány pártja lendületből elragad 5-10 százalékot az MSZP-től, aminek hatására Mesterházyék a kákápé (kis- és középpárti) léttel barátkozhatnak. Hiába a tiszta helyzet, a volt kormányfő ennél több embert már nem lelkesít, a meggyengült MSZP pedig „gyurcsánytalanítva” sem lesz érdekesebb és vonzóbb senkinek.
2. „Óriás tér”: A második szerint Gyurcsány új pártja repülőrajtot vesz, egy idő után pedig magához vonzza az elvitt szocialistákon kívül a potens kormányváltó erőre vágyó antifideszesek jelentős részét is. Új arcok tűnnek fel, a volt kormányfő pedig sikerrel rajzolja át megkopott portréját a baloldali-liberális térfélén. Megszületik egy olyan megkerülhetetlen bázis, amely a következő választásokon vezető erő lehet, s amely választási szövetségben egyesíti majd a Fidesztől balra álló szereplőket, köztük a meggyengült, de azért talpon maradó szocialista pártot is.
3. „Az Éden visszahódítása”: A harmadik szerint Gyurcsány új pártja legfeljebb szatellit-méretű lehet, ám a volt kormányfő politikai terhétől megszabadított MSZP lassan magára talál, s a kezdeti veszteséget hamar kompenzálják a párt felé forduló, Gyurcsány jelenléte miatt korábban bizonytalankodó szavazók. A szocialisták váltópárti helyzete a választásokhoz közeledve megkérdőjelezhetetlenné válik, s Gyurcsány pártja sem tehet mást, mint – felmérve a realitásokat – az együttműködés lehetőségét keresi, miközben a kisebbik koalíciós partner nem is annyira hálátlan szerepére hajt.
Feltételezem, hogy sokan már most tudják, és alább bizonyára meg is írják majd, melyik verzió a legbiztosabb. Én is gondolok persze valamit erről, vannak érveim és ellenérveim az egyes esetek kapcsán, de leginkább azt hiszem és azt is szeretném hangsúlyozni, amit a forgatókönyvek előtt is mondtam: ez a kérdés ma még nem dőlt el. A biztos válaszhoz ugyanis a mainál több ismeret kellene a jövőről: nem elég tudni, hogy "mi" történik majd, azt is látnunk kell, "hogyan".
Nincs megírva a csillagokban sem a posztkommunista baloldal bukása, sem felemelkedése, sőt, a Gyurcsány-MSZP küzdelem végeredménye sem látható előre. Holnap mindhárom forgatókönyv kap egy esélyt, és valóban a főszereplőkön múlik, hogy mit kezdenek ezzel. Nem állítom, hogy nincsenek erős fundamentumok az ügyben (Gyurcsány népszerűtlensége, az újpárti lét szervezeti és financiális kihívásai, az MSZP vezetési és hitelességi válsága, az MSZP szervezeti ereje, a baloldali-liberális térfélen tapasztalható vákuum stb.), de azt igen, hogy a példátlan választói elfordulás és a pártrendszerben bekövetkezett változások okán olyan speciális helyzetben van a magyar politika, amikor ezek egyike sem látszik elegendő magyarázatnak - előre. Talán majd utólag...
