Önök kérték: az volt a szándékom, hogy megvárom, amíg kiderülnek az előzetes regisztráció (=feliratkozás) pontos szabályai, de a hozzászólók nem is annyira finom nyomására (lásd írástudók felelőssége és társai) úgy döntöttem, már ezen a ponton is elmondom, amit gondolok. Ennek ellenére újra hangsúlyozom: a részletek rettentően fontosak lesznek, ahogy ez az újabb állítólagos tervekből is látszik, mert nagyrészt ezeken múlik, hogy pontosan milyen eredményre vezet majd a kormányzat választójogi barkácsolása.

Bár az előzetes regisztrációról több színvonalas elemzés látott már napvilágot, a közbeszédben láthatóan a sommás vélemények és az egymásba csúszó érvek dominálnak. Nekem úgy tűnik, hogy legalább három dolgot érdemes elválasztani: a szándékot, a választókra gyakorolt hatást és a politikai következményeket.

1. A legkönnyebben talán az járható körül, hogy miért csinálja ezt a Fidesz. Nem kell hozzá komoly politikai felkészültség, hogy belássuk: a „legózás” célja a Fidesz számára kedvezőbbnek gondolt versenyszabályok megalkotása. Lehet persze arról beszélni, hogy nem az egyik versenyző találja ki a gátfutás szabályait, de a hasonlat – bár látványos - téves. Ez más műfaj: a politikában mindig maguk a szereplők – ha van ehhez többségük - döntenek az intézményekről. Igaz, mutathatnának több önmérsékletet, törekedhetnének szélesebb konszenzusra, de végső soron a politika logikája arra ösztönöz, hogy a politikus tegyen meg mindent, amit lehet és ami hasznot hoz számára. A Fidesz pedig feltehetően úgy ítéli meg, hogy számára több hasznot hoz a választók egy jelentős részének amúgy nem szimpatikus önhatalmú módosítgatás, mint a választók egy jelentős részének minden bizonnyal kedves gesztuspolitika.

2. De vajon mit érnek el vele? A Fidesz politikusai olyasmit mondanak, hogy ezzel a megoldással majd az elkötelezett, felelős és tudatos szavazók döntenek, nem pedig a bizonytalanok és az utolsó pillanatban határozók. Magyarra fordítva ez persze azt jelenti, amit az első pontban írtam: hogy a szavazófülkékben a mi támogatóink lesznek többségben, és nem kell tartanunk attól, hogy a bizonytalanok tömege (ne felejtsük, ma ebből a csoportból van a legtöbb) a végén áthúzza a számításainkat. Ez a kalkuláció azonban – bár van valós alapja - ködszurkálás. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy az előzetes regisztráció bevezetése az egyes választókra milyen hatást gyakorol. Ismétlem: rettenetesen sok múlik a módszeren, azon, hogy hogyan, hol és mikor kell feliratkozni. Nem vitás, az internetes regisztráció lehetősége növelné a fiatalok kedvét, miközben a járásközpont felkeresése biztosan távol tartana sok vidéki, idős embert. A módszernek szerepe lehet abban is, hogy a választók mennyire érzik a hatalom részéről egy újabb – nehéz itt nyomdafestéket tűrő szinonimát találni – babrálásnak a feliratkozást, mennyire vált ki belőlük azonosulást, tiltakozást, közönyt vagy éppen csakazértis magatartást. Mindebben a pártok reakciójának is lehet szerepe, de a lényeg az, hogy ami ma a tervezőasztalnál zseniális ötletnek tűnik, az a valóságban – a fejekben, a vacsoraasztaloknál, ahol a politika outputja megméretődik – akár gellert is kaphat, módosulhat.

3. Éppen a kiszámíthatatlanság miatt nehéz a kinek lesz jó kérdésére válaszolni. Ma persze úgy tűnik, hogy egyrészt elkötelezett szavazói, másrészt gondozott adatbázisa és harmadrészt kormányzati pozíciója miatt a Fidesznek van a legtöbb esélye arra, hogy előnyére váljon a regisztráció. Ugyanakkor ezt a tervet nem csupán a politikai széljárás zavarhatja meg, de akár a terv politikai hatása is. S nem csupán arra gondolok, hogy a pártok alkalmazkodhatnak az új intézményhez (nem vitás, hogy így majd két kampány lesz: egy regisztrációs és egy választási), hanem arra is, hogy maga a terv is korbácsolhat hullámokat. Miután a regisztráció közvetett célja és egyértelmű következménye a választási részvétel csökkenése, az ötlet bizonyára hatalmas politikai vitákat fog kiváltani, magas labdát jelent a diktatúrázó ellenzéknek, és még akár jogi akadályokba is ütközhet. Nem vagyok benne biztos, hogy nem lehet alkotmányellenesnek értelmezni, mint ahogy akadhat olyan nemzetközi dokumentum, amellyel összeegyeztethetetlennek minősülhet.

4. Miután komoly intézményi változásról van szó, a pártpolitikai dimenziókon túli politikai hatásokkal is érdemes foglalkozni. A vita itt sem tisztán elvi persze, hiszen értékválasztás kérdése, hogy mit tartunk fontosabbnak. Én azt mondom, hogy minden önös politikai szándék ellenére is érdemes lenne megfontolni a feliratkozás bevezetését, ha attól okkal remélhetnénk, hogy tudatosabb, felelősebb, megfontoltabb választói döntések születnek. Sajnos azonban itt egy arzenálnyi politikatudományi kutatás, kísérlet, munka áll mögöttünk, amelyek többé-kevésbé mind ugyanazt bizonyítják: az elkötelezettebb és felkészültebb választók nem hoznak okosabb, bölcsebb, igazolhatóbb döntéseket, mint kevésbé informált, politikailag kevésbé művelt társaik. Összességében így a politikai rendszer szempontjából kedvezőtlen a mérleg: a feliratkozás (nem általában, hanem az alkalmazása ott, ahol használható választói névjegyzék létezik) nagy valószínűséggel csökkenti a politikai részvételt, ami pedig a választás legitimációs funkcióját gyengíti. A politikai akadályverseny valódi tudásban megjelenő haszna így csak a politikai pártok szervezeti oldalán jelentkezik: ők tényleg rá lesznek kényszerítve arra, hogy még jobban ismerjék választóikat, még professzionálisabb listákat gyártsanak és végső soron még többet költsenek a közvetlen elérésre. A feliratkozással tehát nem a politikusokról döntő választók lesznek okosabbak, hanem ellenkezőleg, a politika tud majd többet rólunk, választókról. Ami nem tragédia, nem is lenne hungarikum, s az is igaz, hogy ettől még egyaránt lehet kormányt váltani és megtartani. Ám aki érvelni akar az új rendszer mellett, nem árt, ha tisztában van vele, hogy pontosan mit is támogat.