Nincs alkalmasabb pillanat az év végénél arra, hogy az ember újraolvassa a korábbi írásait. Nincs jobb viszonyítási pont annál, mint amikor összevetjük a mai tudásunkat a régebbivel, különösen, ha azok nem is ismeretek voltak, inkább csak a jövőre vonatkozó feltételezések. És igen, sajnos nincs kellemetlenebb dolog annál, mint szembesülni a korábbi gondolatainkkal, elképzeléseinkkel, időnként tévedéseinkkel. Az év utolsó bejegyzésében ez jön most, egy kis önkritikus válogatás 2012-ből.
426: „Korábban nem gondoltam volna, de ma nem kizárható, hogy már ebben az évben a biztos pártválasztók között is világos kisebbségbe szoruljon a Fidesz.” – Kétségtelen, nem volt kizárható, de mondjuk nem is jött be.
427: „Az első azt jelentené, hogy a kormány szándékosan húzza az időt, mert olyan változásokat feltételez (tud, remél), amelyek miatt hamarosan vagy nem lesz szükségünk a megállapodásra, vagy a mostaninál lényegesen jobb feltételekkel tárgyalhatunk majd az IMF-EU párossal. Azaz nekünk most csak a tárgyalások látszatára van szükségünk, ezért az egyik nap előre lépünk egyet, a másik nap pedig hátra, a végső célunk azonban az elterelés, a kivárás, az időhúzás. (...) az első lehetőség szinte kizárható.” – Nagyon úgy néz ki, és szerencsére ezt azért a nyár közepén meg is írtam, hogy mégsem volt kizárható.
429: „Schmitt Pál plágiumbotrányához hasonló ügyet – ha igaz, amit a hvg.hu állít - egy köztársasági elnök nem nagyon élhet túl.” – Végre egy találat.
431: „ha a kormányfőn múlik, a fülkeforradalom után a konszolidáció első számú megtestesítője is ő lehet. A miniszterelnök egy pillanat alatt váltott, és semmi kétséget nem hagyott, hogy kiválóan alakítaná a meg- és kiegyező politikus szerepét is.” – De hol is az a konszolidáció?
433: „az LMP nagy lehetősége szerintem nem a szocialistákkal való együttműködés, hanem az MSZP legyőzése, meghaladása, kiszorítása” – Vajon az elemző vagy a párt hibázott?
434: „Szerintem most először van esély arra, hogy egy mérsékelt, jobbközép-centrista erő jelentősebb tábort teremtsen – mondtam a héten egy interjúban, de gyorsan hozzátettem, hogy ebben az ügyben politikailag elfogult („vágyvezérelt”) vagyok, ezért érdemes erős fenntartásokkal kezelni a kijelentést.” – Itt igazam volt, valóban, érdemes volt erős fenntartásokkal kezelni...
439: „Az előrehozott választás persze mindig rettenetesen kockázatos, de ha a hátralévő két évre – azaz valójában lassan a kampányra fordulva – egy politikai vesszőfutás az alternatívája, akár értelme is lehet.” – Erről a témáról soha többet nem írok, csak ha már megtartottak egy előrehozott választást.
441: „számomra úgy tűnik, hogy ez az akció lehet az első olyan LMP-s kezdeményezés, amely hosszabb távon is híreket képes generálni” – Na, miről írtam ezt? Természetesen a bukott népszavazási kezdeményezésről.
452: „a baloldalon belül – bár kétségtelenül 2010-ben tágra nyílt a pártrendszer átalakulásának ajtaja – az MSZP megkerülhetetlen tényező maradt, szervezeti ereje és beágyazottsága miatt nehéz elképzelni, hogy a következő választásokon más legyen a vezető ereje ennek a tábornak.” – Ez még bejöhet.
453: „Ha kicsit figyeltünk, elkerülhetetlenül fel kell tennünk magunknak a kérdést: lehet-e Schmitt Pált felállva tapsolni és Gyurcsányt elátkozni ugyanazért - vagy fordítva?” – Ez nem tévedés, csak idealizmus: sajnos simán lehet.
455: „Miután az aláírásokat a Jobbik az LMP és az MSZP padsoraiból összegyűjtötte (ez a sajátos „technikai koalíció” már önmagában is érdekessé teszi a dolgot), és a határozati javaslatot tegnap benyújtotta, a kormánytöbbség nehéz helyzetbe került.” – Szívbaj nélkül leszavazták.
462: „Egy lépésre vagyunk attól, hogy jöjjenek a bikinis szakértők". – Sok elemzős műsort nézek, de úgy látom, ez a lépés még várat magára.
465:. „Ebből én azt olvasom ki, hogy közeleg az LMP, a 4K! és a Szolidaritás közös zászlóbontása.” – Ha jól értem, ma távolabb vannak egymástól, mint voltak a nyár végén.
467: „Hogy itt lesz a Jobbik gyenge pontja, már 2010-ben látható volt, ma pedig úgy tűnik, hogy ezekben az ügyekben akár szép lassan fel is morzsolódhat a párt.” – Egyelőre ez az „akár” sem következett be, de legalább ezzel a cikkel – ha igaz - eljutottam a párt belső levelező fórumára.
468: „Miután a regisztráció közvetett célja és egyértelmű következménye a választási részvétel csökkenése, az ötlet bizonyára hatalmas politikai vitákat fog kiváltani, magas labdát jelent a diktatúrázó ellenzéknek, és még akár jogi akadályokba is ütközhet. Nem vagyok benne biztos, hogy nem lehet alkotmányellenesnek értelmezni, mint ahogy akadhat olyan nemzetközi dokumentum, amellyel összeegyeztethetetlennek minősülhet.” – Csapataink itt még harcban állnak.
473: „Az elmúlt időszakban egyre inkább dolgozik bennem az a gondolat, hogy a kormányt félreismerik és félreértelmezik politikai ellenfelei: nem félelmetes, hanem időnként félelmetesen béna.” – Talán még ez a gondolat is, különösen az év végi felsőoktatási események tükrében, védhető.
475: „minden tagadhatatlan politikai eredmény ellenére (közvélemény-kutatásokban tapasztalható pozíció, napirend irányítása stb.) idén ősszel megroppant a kormányoldal. Hogy mennyire súlyos és tartós ez a helyzet, nem tudom, az biztos, messze nem tartunk ott, hogy kijelenthető legyen biztos bukásuk.” – Bár vannak ilyenek, amikor ezt leírtam, a roppanás erősebb, nyilvánvalóbb jeleire számítottam.
476: „még az is előfordulhat, hogy hosszú idő után nem az erősen elkötelezett, megerősítésre és motiválásra vágyó szavazók, hanem a meggyőzésre szoruló bizonytalanok irányába fordul a magyar politika” – A jeleket itt viszont lámpással sem találom egyelőre.
x x x
Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!
