Pár nappal a parlamenti választás előtt egyszerűen nem lehet mással foglalkozni, mint a várható eredménnyel. Bármerre járok, mindenki ezt kérdezi, liftben, benzinkúton, focimeccsen, de még fűnyírás közben is. Előrejelezni nem könnyű, különösen, ha a jövőről van szó – néhányszor talán még segít a bonmot, de az emberek igazán azt várják, hogy az elemző mondja meg, mi fog történni április 6-án.
(Forrás: Median)
Pedig az igazán korrekt válasz a nem tudom. Még akkor is, ha sok mindent azért tudunk. De kezdjük inkább azzal, amit nem tudunk! Nem tudjuk, hogy a közvélemény-kutatások mennyire megbízhatóak: vajon most is felülmérik-e a kutatók a Fideszt, ahogy tették például 2002-ben vagy 2010-ben, vajon vannak-e nagy számban rejtőzködő, a választásukat a kutatók elől eltitkoló szavazók, vajon mennyire lehet fontos az, hogy a korábbiakhoz képest megnőtt a válaszmegtagadók aránya. Nem tudjuk továbbá, hogy mit fognak tenni azok a szavazók, akik kormányváltás kívánnak, de eddig még nem találtak maguknak pártot. Választanak vagy inkább otthon maradnak? Nem tudjuk, hogy mekkora lesz a részvétel, pedig azt tudjuk, hogy ennek komoly jelentősége lehet: az alacsonyabb részvétel nagyobb kormánypárti győzelmet, a magasabb részvétel szorosabb eredményt jelenthet. S azt sem tudjuk, hogy a kampány miként hatott a választókra, s hogy a kampánycsend eltörlése miatt az utolsó pillanatig tartó meggyőzés vajon milyen következményekkel járhat.
Amit tudunk, azt részben az új választási rendszerről tudjuk, részben pedig a közvélemény-kutatásokból olvashatjuk ki. Tudjuk, hogy a választás a 106 egyéni választókerületben fog eldőlni, s hogy a rendszer – a többségi logika megerősítése miatt - kis különbségeket is fel tud nagyítani, de igazán csak az első és a második helyezett közötti jelentős különség esetén válik nagyon aránytalanná a végeredmény. Ha a Fidesz például 45 százalékot szerez listán, amire a felmérések szerint kétségtelenül jó esélye van, ebből következhet akár egy kétharmadot is meghaladó parlamenti arány, de egy szolid abszolút többség is – attól függően, hogy a baloldali ellenzék és a Jobbik mekkora támogatottsággal rendelkezik. Ha például mindketten 25-25 százalékot érnek el, azaz összességében többet, mint a Fidesz, akkor a kormánypárt nagy valószínűséggel 100 körüli egyéni választókerületet nyerne meg, s körülbelül 135 mandátumra számíthatna a parlamentben: ez 68 százalékos, kétharmados többséget jelentene. Ám ha a 45 százalékos Fidesz mellett egy 35 százalékos baloldal és egy 20 százalékos Jobbik áll, akkor a kormánypárt már “csak” 115 körüli mandátumra számíthat, azaz stabil, de nem kétharmados többsége lehet a parlamentben.
Bármennyi is a bizonytalanság, egy dolgot szerintem szinte biztosan tudunk – ha nem így lesz, akkor a közvélemény-kutatási szakmát tényleg be kell tiltani Magyarországon, vagy legalábbis a hitelességüket a tenyérjósok mellé lehet sorolni. Olyan jelentős, a 2002-es különbségeken messze túlmutató, józan számítás szerint behozhatatlan előnyöket jeleznek ezek a felmérések a Fidesznek, hogy minden fent jelzett fenntartás ellenére is elképzelhetetlennek tűnik, hogy ne a Fidesz nyerje a legtöbb mandátumot. Mindezzel azonban még nem mondtunk el mindent: nagyon nem mindegy ugyanis, hogy ez a legtöbb mandátum 99, 115 vagy 135 lesz a 199 fős törvényhozásban. Ezzel fel is vázoltuk a választás három lehetséges forgatókönyvét.
1. Ha a Fidesz 100-nál kevesebb mandátummal nyer, nem tud egyedül kormányt alakítani, s ha nem akar koalícióra lépni valamelyik korábbi ellenzéki párttal, a nyár végén – ősz elején újabb választás vár az országra. Egy ilyen végeredményhez nagyon szoros, a győztes és a második helyezett között öt százalékponton belüli végeredmény kellene.
2. Ha a Fidesz 100 és 132 mandátum közötti eredményt ér el, akkor feles többséggel kormányozhat tovább. Az amúgy vesztes ellenzék ebben a forgatókönyvben relatív sikerként könyvelheti el, hogy kivette a kétharmadot a Fidesz kezéből, ami kétségtelenül másfajta politikai helyzetet eredményezhet, mint amit az elmúlt négy évben tapasztaltunk.
3. Ha a Fidesz 133-nál több mandátumhoz jut (ehhez körülbelül 95 egyéni győzelemre lenne szüksége), akkor megőrzi a kétharmadot. Egy ilyen eredmény jelentős nemzetközi és hazai következményekkel is járna, hatalmas megerősítést jelentene az Orbán-kormánynak, illetve szinte bizonyosan súlyos válságba sodorná a magyar baloldalt.
(Heti Válasz, 2014. április 3.)
