Olvasottság

A blog indulása óta: 15'504'235 lapletöltés (2018.02.17.)

A legerősebb nap: 188'742 lapletöltés (2010.04.11.)

A lakott sziget

Vélemények

"Igazán elkeserítőnek és érthetetlennek ezt a tudatlanságnak tűnő, vagy annak álcázott, de inkább elszánt képmutatást tartom, amivel magasan képzett értelmiségiek igyekeznek kibújni a felelősség alól." (Mészáros Tamás)

 

"A sértésen túl Török valóban nem ért velem egyet, és mint ilyen persze választ igényelne, ha lennének írásában komolyan vehető szubsztantív érvek." (Halmai Gábor)

 

"Alapvetően érti félre a politikai elemzés tudományát, nagyvonalúan eltekint az eszmék, a politikai gondolatok, a megvalósult tényálladékok jelentőségétől, nem kevesebbtől tehát, mint a politikai cselekvés esszenciájától, így kizárólag formális, technokrata érveléssel legitimálja a kormánypárt ténykedését." (Seres László)

 

"Török Gábor blogpolitológus azon megállapítása, hogy a Fidesz október elején elért a csúcsra, amely után nem sok minden meghódítandó cél marad, a szokásos semmitmondás és elemzői felületesség terméke volt." (Békés Márton)

 

"A hatalom elzárkózása ma már olyannyira nyilvánvaló, hogy a kormány egynémely támogatójának is csípi a szemét, sőt még az Orbán-rezsim „törekvései” iránt feltűnő megértést mutató Török Gábor politológust is felébresztette eddigi magabiztos szunyókálásából." (Zádori Zsolt)

 

"Török, aki az értéksemlegesség jegyében erősen hajlik arra, hogy a politikát döntően hatékonysági szempontból elemezze (ahogy egy kritikusa nem finomkodva megjegyezte: az ő elemzései kb. olyanok, mintha a harmincas évek Németországában azt mondta volna valaki: Hitler ügyesen tematizálja a politikát a zsidókérdés napirendre tűzésével)." (Pető Iván)

 

"A magyar tudásról mint kurrens termékről meg mindent elmond, hogy még Török Gábornak is van diplomája." (Hont András)

 

"Török Gábornak például nagyon jót tett volna, hogyha mélyebben elsüllyed (sic!) mondjuk a magyar alkotmányjogban, és akkor, abban az esetben az elemzései, hogy is mondjam, a felszínességnek kevésbé mutatják a tüneteit." (Hont András)

 

"Ha egy kormánynak az a feladata, hogy megmentse az emberek nyugdíját, akkor nem blogoló politológusok véleményét kell előzetesen kalkulálnia." (Szijjártó Péter)

 

"Török szerint az a politikus viselkedik demokratikusan, aki nem törődik mások véleményével, aki nem akar önkritikusan gondolkodni, és aki képtelen felismerni, hogy zsákutcában van, és végre vissza kellene fordulnia." (Krémer Ferenc)

 

"Egyedül Török Gábor politológus gondolja azt, hogy a Fideszt a jó szándék vezeti, csupán politikai vaksága miatt rohan teljes erejéből a falnak." (Bartus László)

 

"Elolvastam ma Török Gábortól Piroslapig valamennyi blogbejegyzést a készülő új Alkotmányról. Homály, indulat. Mélyéről párolog a bögre. Nagyon." (Deutsch Tamás)

 

"Török Gábor megkerüli a problémát." (Lánczi András)

 

"Lárifári." (Gyurcsány Ferenc)

 

"Áh, dehogy." (Kiszelly Zoltán)

 

"Azt meg végképp nem értem, miért állítja Török Gábor, hogy a kormánypárt érdeke lenne a választások előrehozatala." (Stumpf András)

 

"Török Gábor minimum téved." (Mráz Ágoston Sámuel)

 

"Török wasn't looking at the speech from the outside but from the inside. Almost as if he had been the speech writer of Viktor Orbán." (Eva S. Balogh)

 

"A Török Gábor-féle, lazának tekinthető, minden jöhet típusú hozzáállással szemben én a gyakorlatban is jól levezethető, szigorú megközelítésben látom a szélsőségekkel szembeni harc esetleges sikerét" (Somogyi Zoltán)

 

"Török Gábor csak egy a kollaboránsok közül" (Krémer Ferenc)

 

"Naná, hiszen a törökgáborok döntik majd el, hogy a cáfolat hitelt érdemlő volt-e" (Lánczos Vera)

 

"Nem, nem és nem." (Alexa Noémi)

 

"Az ezerkezű sms cézár kiismeréséhez azonban nem elégséges Török Gábor köpönyegébe bújni, és úgy előadni a nyilvánvalót, mintha annak bármilyen tudományos értéke volna." (Puzsér Róbert)

 

"Török Gábor politikai elemzéseit olvasom, van, amiben igazat adok neki, van, amiben nem." (Vona Gábor)

 

"Régóta figyelem Török Gábor politológusi tevékenységét, és egyre erősödik bennem a viszolygás." (Andor Mihály)

 

"Énszerintem nem jó, ha egy politikai elemző nem elemez. Ez ugyanis benne van a munkakörében, elvileg. Ami pedig nincs benne, az a sunyi hatalombarát cinizmus, a távolságtartás félreértése, az apolitikus elkenés, az alapvető problémák tudomásul nem vétele, az állandó megfelelési kényszer. Ehhez a teljesítményhez képest még a Nézőpont is elemző műhely." (Seres László)

Pártpreferenciák

kozvkut4.jpg

Korábbi bejegyzések

Utolsó kommentek

  • livengood: "az egyéni kerületi verseny és taktika a 2018-as választás legfontosabb kérdése" Tisztelem TG-t, ... (2018.02.22. 00:14) 2018/2 Ahol a part szakad
  • főpilóta: Már ott téved Török, hogy "rendszerváltó pártokról" ír. A rendszerváltást nyugati segítséggel egye... (2018.02.21. 11:46) 2018/1 Élet a halál után
  • eßemfaßom meg áll: @inreallife: persze ez jó poén volt. (2018.02.21. 11:03) 2018/2 Ahol a part szakad
  • inreallife: @eßemfaßom meg áll: nem a szarmazasa miatt, hanem a viselkedese miatt. vannak elciganyosodott mag... (2018.02.21. 09:36) 2018/2 Ahol a part szakad
  • Korunk egyik legnagyobb gondolkodója: @eßemfaßom meg áll: Úgy vette át a hatalmat, mint egy cigány. Úgy ígérget és nem tartja be, mint e... (2018.02.20. 22:42) 2018/2 Ahol a part szakad
  • Utolsó 20

Címkék

1904 (1) 1912 (1) 1956 (1) 1989 (2) 1990 (2) 1991 (1) 1994 (6) 1994 1998 (1) 1998 (5) 2002 (2) 2004 (1) 2005 (2) 2006 (2) 2007 (1) 2008 (1) 2009 (1) 2010 (3) 2012 (2) 2014 (2) 2014-es parlamenti választás (1) 2014-es választás (1) 29 lépés (1) 4k! (1) 56 nap (1) 800 (1) adatbázis (2) áder jános (9) adócsökkentés (3) adóemelés (1) adópolitika (1) afganisztán (1) ágh attila (5) ajánlószelvény (1) ajánlószelvények (14) akadémia (1) akarat (1) akció (1) aláírás (1) alakuló ülés (3) alapkérdés (1) alaptörvény (1) albertirsa (1) álesemény (1) alkalmazkodás (1) alkotás (4) alkotmány (22) alkotmánybírók (1) alkotmánybíróság (14) alkotmányellenes (1) alkotmánymódosítás (13) alkotmányozás (13) állam (2) államadósság (1) államcsőd (1) államfő (16) államháztartás (1) állami pénz (1) állami számvevőszék (2) állampárt (1) álláspont (1) alsóörsi gyilkosság (1) általános vita (1) alternatíva (3) Ángyán József (1) antidemokratikus (1) antipolitika (1) antiszemitizmus (1) antitézis (1) anti establishment (3) apátia (1) arányosság (4) arend (1) arend lijphart (1) árfolyam (1) árok kornél (1) árvíz (1) aszófő (1) átértelmezés (1) átláthatóság (1) átmenet (1) augusztus 20 (1) Azerbajdzsán (2) b. nagy lászló (1) baja (1) Bajnai Gordon (2) bajnai gordon (15) balogh andrás (3) Balogh József (1) balog zoltán (1) baloldal (17) baloldali (1) baloldali körzetek (3) baló györgy (2) balsai istván (3) bálványos (1) bánó andrás (1) barroso (3) bauer tamás (2) befolyásolás (1) beiktatás (1) belháború (1) belharc (1) belső konfliktus (1) bencsik andrás (1) Benetton-kampány (1) Beppe Grillo (1) beszéd (3) beszédolvasás tilalma (1) bihari mihály (3) bíróság (2) bizalmatlanság (1) bizalom (2) bizonytalanok (2) bizottságok (2) bkv (5) blog (3) blokád (1) bod péter ákos (1) bogdan góralczyk (1) bohács zsolt (1) bőhm andrás (1) bojkott (1) bokros lajos (10) borkai zsolt (1) borókai gábor (1) boross péter (1) borsod (1) botka lászló (6) botrány (7) bozóki andrás (1) brüsszel (2) budapest (7) budapest7 (1) budapesti olajfa (1) bukás (1) bukási spirál (4) buldózer (1) bulgária (1) bulvár (3) ByeAlex (1) célok (1) centrális erőtér (3) centrális pártrendszer (2) centralizáció (1) centrista (2) centrumpárt (1) cieger andrás (1) cigánybűnözés (1) cigányság (2) cinizmus (1) civil mozgalom (3) corvinus (1) család (1) csalódás (3) csapatkivonás (1) csapda (1) csehország (2) cselekvés (1) csépe béla (1) csermely péter (1) cser palkovics andrás (1) csigó péter (1) csodavárás (1) csomag (1) csúcsminisztériumok (2) csurka istván (2) czuczi mihály (1) daher pierre (1) daniel boorstin (1) dan nimmo (1) dávid ibolya (2) debreczeni józsef (3) demagógia (1) demokrácia (5) demokratikus centrum (1) demokratikus koalíció (2) démonizálás (1) demonstráció (1) demszky gábor (2) dessewffy tibor (1) deutsch tamás (1) devizahitelesek (1) de gaulle (1) dhondt (1) diáktüntetések (1) diktátor (2) diktatúra (4) dinamika (2) diplomácia (2) dk (1) döntés (1) duna tv (1) dúró dóra (1) Duverger (1) economist (1) edelény (1) éden hotel (1) egyéni választókerület (2) egyéni választókerületek (23) egykulcsos adó (5) egypárti kormány (1) együtt (1) együttműködés (2) együtt 2014 (2) egy a tábor egy a zászló (2) elek istván (2) elemzés (4) élet és irodalom (1) elfordulás (1) elhatárolódás (1) elitváltás (1) ellenakarat (1) ellenerő (2) ellenfél (1) ellensúly (2) ellenzék (13) elnökjelölt (1) elnökválasztás (6) előrehozott választás (7) előrejelzés (3) előválasztás (6) előzetes regisztráció (3) elrugaszkodás éve (1) első forduló (1) elszámolás (1) elszámoltatás (2) elv (2) elveszett szavazat (1) elvtelenség (1) ep választás 2009 (3) érdek (8) erkölcs (1) erő (1) erőforrások (1) erőpolitika (3) erőszakosság (1) erőtér (1) erózió (1) értékelés (2) értelmezés (2) érv (1) érvek (2) érvrendszer (1) esélyek (5) esettanulmány (1) eszközök (1) eu (3) európai parlament (1) európai parlamenti választás 2014 (1) európai unió (2) évértékelő (2) évértékelő beszéd (4) facebook (2) falunap (1) fék (1) fékek és ellensúlyok (1) felcsút (2) félelem (1) félelnöki rendszer (2) felelős (3) felelősség (2) felelős döntés (1) felező válság (2) felhatalmazás (3) feliratkozás (1) felkérés (1) fellegi tamás (2) felsőoktatás (2) fiatal politikusok (1) fidesz (130) Fidesz (2) fidesz jobbik viszony (13) fidesz kdnp (1) fidesz mdf koalíció (3) fidesz mszp viszony (1) fkgp (2) foci Eb (1) fodor gábor (2) földesi szabó lászló (1) földtörvény (2) főpolgármester (3) főpolgármester jelölt (1) forgatókönyv (1) forgatókönyvek (5) forint (1) forradalom (4) forró ősz (1) forsense (1) frakcióalakítás (1) frakciófegyelem (1) franka tibor (1) frei tamás (1) fricz tamás (2) friderikusz sándor (1) frizbi (1) függetlenség (1) független jelölt (1) fűrész gábor (1) g. fodor gábor (3) gallai sándor (1) gallup (3) garancia (1) gát (1) gátlástalanság (4) gazdaság (5) gazdasági növekedés (1) gazdaságpolitika (6) GDP (1) gerbeaud liberalizmus (1) gergényi péter (1) gesztus (1) giró-szász andrás (1) giró szász andrás (9) goldenblog (1) göncz árpád (2) gondolatmankó (4) Goodfriend (1) google pártfigyelő (1) görög válság (1) granasztói györgy (1) gulyás gergely (1) gúr nándor (1) guvernamentalista felfogás (1) gy. németh erzsébet (1) gyarmat (1) gyávaság (1) gyenesei istván (1) gyöngyöspata (2) győzelmi stratégia (1) győztes (1) győzteshez húzás (2) gyűjtőpárt (2) Gyurcsány Ferenc (1) gyurcsány ferenc (49) habonyizmus (1) habony árpád (2) Habony Árpád (1) hack péter (1) hagenbach bischoff (1) hagyó miklós (3) hajdú péter (1) halasi endre (1) halmai gábor (2) harc (1) harmadik köztársaság (3) harrach péter (2) hasznos szavazat (1) haszon (1) haszonmaximalizáció (1) hatalmi harc (2) hatalmi kormányzás (2) hatalmi logika (1) hatalom (6) hatalomgyakorlás (1) hatalomkoncentráció (1) határon túli magyarok (1) hatékonyság (1) hatpárti vita (1) háttér (1) háttérvilág (1) havasiné orbán mária (1) hazaszeretet (1) házelnök (1) házmester (1) hegedűs lorántné (1) helyi politika (1) heti válasz (1) heves (1) híd (1) hideg polgárháború (2) hírblog (1) hír tv (1) hisztéria (1) hit (1) hitel (4) hitelesség (27) hitelszerződés (1) hiteltelenség (1) hit gyülekezete (1) hoffmann rózsa (2) horn gyula (4) horn orbán vita (1) horthy miklós (1) horváth aladár (1) Horváth András (1) horváth csaba (3) horvátország (1) house of cards (1) hozzáértés (1) húsvét (3) identitás (2) ideológiai kulturális (1) ideologikus (1) időhúzás (1) időközi választás (3) időzítés (1) igazság (1) igazságszolgáltatás (2) ígéret (2) ígéretek (1) illékonyság (1) illiberális demokrácia (2) illúzió (1) imázs (2) imf (12) információ (2) ingatlanadó (1) inkubátor (1) inkumbencia (1) inkumbens hatás (1) instabilitás (1) internet (1) intézet (1) intézmények (2) ipsos (2) irak (1) irány (1) irracionalitás (1) isaura effektus (1) james carville (1) james combs (1) jász nagykun (1) javaslat (1) jávor benedek (3) Jávor Benedek (1) jegybank (1) jelkép (1) jelölés (1) jelöltállítás (3) Jobbik (1) jobbik (76) jobboldal (10) jobboldali (2) jobboldali kétpártrendszer (1) jogállam (1) jogállamiság (1) jóléti állam (1) jóléti rendszerváltás (1) jövő (3) jövőkép (1) juhász ferenc (1) juhász oszkár (1) káli sándor (1) kampány (11) kampánycsend (1) kampánytéma (1) kampánytsratégia (1) kapituláció (1) Karácsony Gergely (1) karácsony gergely (3) karakter (2) karakter (ön)gyilkosság (1) karantén (2) karizma (2) katasztrófa (1) katolikus egyház (1) katona (1) katonai szerepvállalás (1) katona béla (1) katona kálmán (1) kaufer virág (1) kdnp (10) keller lászló (1) kényszerpálya (1) képviseleti demokrácia (1) képviselő (2) képviselői eskü (1) kerekasztal (1) kerekasztal tárgyalások (1) kerék bárczy szabolcs (2) keretezés (1) kéri lászló (1) kétfarkú kutya párt (1) kétharmad (26) kétharmados törvények (1) kétkamarás parlament (1) kétpártrendszer (2) kettős állampolgárság (3) kettős beszéd (2) kettős mérce (2) kiábrándulás (1) kiadácsökkentés (1) kiadáscsökkentés (1) kihelyezett kormányülés (1) kína (1) kirekesztés (2) kisebb parlament (1) kísérlet (1) kispártiság (1) kiss péter (1) kiss viktor (1) kis pártok (3) kitartás (1) kitiltás (1) kitiltási botrány (1) kitta gergely (1) kiválás (1) klein ödön (1) koalíció (1) koalíciós vita (1) kóczián péter (1) kognitív disszonancia (1) kóka jános (2) Kolláth György (1) kolontár (1) költségvetés (6) költségvetési tanács (1) kommunikáció (15) kommunikációs (1) kommunikációs hiba (1) kommunikációs paradigma (1) kommunista (1) kompetencia (4) konferencia (1) konfliktus (3) kongresszus (1) konrád györgy (1) konstruktív bizalmatlansági indítvány (1) konszolidáció (4) konszolidált gazdaság (1) kónya péter (1) konzervatív liberális (3) koordinált indulás (1) kordonbontás (1) kormány (2) kormányalakítás (8) kormányfő (2) kormányfő csere (1) kormánypárt (1) kormányprogram (4) kormányszóvivő (1) kormányzás (1) kormányzati teljesítmény (2) kormány ellenzék (1) körmend (1) körösényi andrás (2) korrekció (2) korrupció (8) korzenszky richárd (1) kósa lajos (4) kötcsei beszéd (1) kovács árpád (1) kovács lászló (2) kövér lászló (11) következetesség (2) következmény (2) közbiztonság (1) közgép (2) közhangulat (1) közjog (1) közlekedés (2) közösségi média (1) közös jelöltállítás (1) közös lista (3) közpénz (1) közszolgálati televízió (1) köztársasági elnök (3) közvélemény-kutatás (8) közvélemény kutatás (15) közvélemény kutatások (1) közvetlen elérés (1) kremlinológia (1) krizsó szilvia (1) kronen zeitung (1) kubatov gábor (2) kudarc (3) kukorelly endre (1) külpolitika (1) kultúrharc (1) kultusz (1) kumin ferenc (1) kuncze gábor (4) kurzusépítés (1) küszöb (1) kvázi kétpártrendszer (3) l. simon lászló (1) labdarúgás (2) lak (1) lakner zoltán (1) lakoff (1) lamperth mónika (2) lánczi andrás (3) lánczi tamás (1) lánczos vera (1) láthatósági küszöb (3) látogatás (1) latorcai jános (1) latorczai jános (1) lázár jános (21) legalitás (1) legenda (1) legfelsőbb bíróság (1) legitimáció (2) legitimitás (4) leminősítés (1) lemondás (7) lendvai ildikó (5) lengyelország (3) lengyel lászló (2) lengyel minta (1) lengyel választások (1) lettország (2) levél (1) liberális (3) liberalizmus (1) lijphart (1) lista (1) litvánia (1) lmp (69) lmp jobbik csalodas ketpartrendszer uj jobboldal uj baloldal (1) logika (1) lojalitás (1) loppert dániel (1) lottóötös (1) luther (1) machiavelli (1) mádi lászló (2) mádl ferenc (4) magánnyugdíjpénztár (2) magánnyugdíjpénztárak (5) magyar (1) magyar bálint (1) magyar demokratikus charta (1) magyar liberalizmus (1) magyar narancs (1) magyar nemzet (4) magyar olajfa (3) majális (1) makay zsolt (1) makó (1) mandátum (1) mandiner (1) manipuláció (1) március 15 (1) második forduló (6) második hely (1) matolcsy györgy (10) max weber (1) McCain (1) mdf (49) mdf szdsz (1) mdnp (2) meciar (1) mécs imre (1) medgyessy péter (4) média (7) medián (9) median (1) médiatörvény (2) media hungary (2) megállapodás (4) megbízás (1) meglepetés (2) megoldás (2) megszorítás (7) megújítás (1) megújulás (2) megyei jogú (1) menekültkérdés (1) mensa hungariqa (1) mérsékelt jobboldal (1) mesterházy attila (34) Mesterházy Attila (3) mesterházy ernő (1) mészáros tamás (1) mezőtúr (1) miép (1) miép jobbik (1) migráció (1) miklós árpád (1) milla (1) minisztercsere (1) miniszterelnök (2) miniszterelnök-jelölt (1) miniszterelnök csere (1) miniszterelnök helyettes (1) miniszterelnök jelölt (8) miniszterelnök jelölti vita (6) minőségi sajtó (1) miskolc (1) mkp (1) MNB (1) modell (1) módszer (1) molnár csaba (2) molnár oszkár (1) morál (1) morvai krisztina (2) moszkva (1) mozgalom (1) mráz ágoston sámuel (1) mszdp (1) mszmp (1) mszp (104) MSZP (1) mszp lmp együttműködés (1) mtv (2) munkáspárt (1) nagykoalíció (1) nagypártiság (2) nagy anna (1) nagy kép (1) nagy lászló (1) nagy tamás (1) NATO (1) NAV (1) navracsics tibor (20) negyedik köztársaság (1) németh miklós (1) német lapok (1) nemzetbiztonság (1) nemzeti bank (1) nemzeti egység (1) nemzeti együttműködés rendszere (2) nemzeti érdek (1) nemzeti konzultáció (1) nemzeti szuverenitás (1) nemzetközi (1) nemzetközi környezet (2) nemzetközi kritika (1) nemzetközi státusz (1) neokonzervatív (1) neoliberális (1) népszabadság (2) népszava (2) népszavazás (7) népszerűség (2) népszuverenitás (1) ner (1) nézőpont (5) nógrádi lászló (1) normativitás (1) novák előd (1) nyakó istván (1) nyerges zsolt (3) nyirő józsef (1) nyugat (1) nyugdíj (3) obersovszky péter (1) objektivitás (1) obstrukció (1) ökológiai tévkövetkeztetés (1) ökopárt (1) oktatáspolitika (1) október 23. (1) olajfa (2) oligarcha (1) ómolnár miklós (1) önállóság (1) önkép (1) önkormányzat (1) önkormányzati választás (16) önkormányzati választási rendszer (1) önkormányzati választás 2010 (2) önkritika (1) opera (1) orbán (1) orbán-nastase megállapodás (1) orbán-putyin megállapodás (1) orbánista (1) orbán kormány (4) orbán viktor (114) Orbán Viktor (9) őrkutya (1) Örményország (2) országértékelő (1) országgyűlés (1) országos lista (7) összeesküvés (1) összeférhetetlenség (1) összefogás (1) összefogás párt (2) őszinte (1) oszkó péter (1) őszödi beszéd (8) ötödik köztáraság (1) ovb (1) ózd (2) paczolay péter (1) paks (1) pálffy istván (1) palotaforradalom (4) pályázat (1) pápa (1) papcsák ferenc (1) paraván (1) parlament (14) parlamenti felhatalmazás (1) parlamenti felszólalás (1) parlamenti választás (2) parlamenti választás 2010 (43) parlamenti választás 2014 (6) parlamenti választás 2018 (1) pártfinanszírozás (2) pártharcok (1) pártosodás (1) pártosság (1) pártpolitikus (1) pártrendszer (11) pártrendszer koncentrációja (1) pártrendszer változása (1) pártszakadás (2) pénz (1) pénztárca (1) percepció (3) pesti sándor (1) pető iván (1) pintér sándor (4) plágium (5) pluralizálódó pártrendszer (1) pokol béla (2) pokorni zoltán (6) polgári magyarország (1) polgári platform (1) polgármester (2) politika (4) politikai (1) politikai (1) politikai bozótharc (1) politikai elemzés (11) politikai elemző (9) politikai elit (1) politikai erőtér (1) politikai érzék (1) politikai gondolkodás (1) politikai hasznosság (1) politikai haszonszerzés (1) politikai hiba (2) politikai inga (1) politikai innováció (2) politikai kormányzás (2) politikai korrekció (1) politikai közép (2) politikai logika (5) politikai napirend (1) politikai nyilatkozat (3) politikai stratégia (1) politikai szereplő (1) politikai színpad (1) politikai tér (1) politikai tudás (1) politikai vétó (1) politikai vezetés (1) politikai vita (1) politika elemző (1) politika tér (1) politikus (2) politikusi beszéd (2) politikusok (1) politológus (2) politológus védegylet (1) pólus (1) populizmus (1) pörzse sándor (2) poszt politikus (1) pozíciók (1) pozícionálás (1) pozsgay imre (1) po fi (1) pragmatikus (1) predomináns pártrendszer (1) prezidenciális (1) primary colors (1) probléma (1) problémamegoldás (1) prognózis (1) program (1) pszáf (1) pundit (1) punditokrácia (1) racionális (1) racionális választó (1) racionalitás (3) radikalizálódás (1) radikalizmus (1) radiszoci (1) radnóti sándor (1) recesszió (1) reform (4) regionális eltérések (2) regisztráció (2) régi új törésvonal (1) rekrutáció (1) rendőrség (1) rendszerellenes párt (2) rendszerkritikus (1) rendszerváltás (3) rendszerváltás forgatókönyve (1) republic (1) republikon (3) részvétel (2) réthelyi miklós (1) retkes attila (2) rétvári bence (2) rezsicsökkentés (2) rivális (1) riz levente (1) robert denton (1) robert fico (2) rogán antal (8) románia (2) róna dániel (1) röpirat (1) rudi zoltán (1) Safarov (2) sajóbábony (1) sajtó (1) sajtószabadság (2) salamon lászló (2) sávelhúzás (1) schamschula györgy (1) scheiring gábor (1) schiffer andrás (9) Schiffer András (1) schmidt mária (1) schmitt pál (20) schmuck andor (1) selmeci gabriella (1) selmeczi gabriella (1) semjén zsolt (3) seres lászló (1) siker (5) sikerpropaganda (1) Simicska Lajos (2) simicska lajos (3) skorpió (1) slota (1) söjtör (1) sólyom lászló (11) somogyi zoltán (3) sportújságírás (1) stabilitás (1) stabilizáló apátia (1) stadion (2) state capture (1) steiner pál (1) stílus (1) story (1) strabag (1) stratégia (19) strukturáló dimenzió (1) stumpf andrás (1) stumpf istván (6) süveges gergő (2) szabadelvű konzervatív (1) szabolcs (1) szabó albert (1) szájer józsef (2) szakadás (2) szakértő (1) szakkommentátor (1) szakszervezet (1) szalai annamária (1) szanyi tibor (2) szápár (1) szász károly (1) szavazás (2) szavazások (1) szavazatmegosztás (2) szavazatszerzés (1) századvég (11) szdsz (20) szeged (4) szegedi csanád (2) szegénység (1) székely péter (1) székely zoltán (1) szekeres imre (2) szekértábor politika (1) szelekciós pontok (1) szélsőjobboldal (3) szélsőséges (1) személyre szabott kormányzás (1) személyzeti politika (1) szepessy zsolt (1) szerbia (1) szerencs (1) szerep (1) szerepcsere (1) szerepfelfogás (6) szervezet (2) szijjártó péter (6) szíjjártó péter (1) szili katalin (8) szilvásy györgy (1) szimbolikus (1) szimbolikus politika (1) szimbólum (1) szlavofil (1) szlovákia (2) szlovák magyar viszony (1) szlovák választás (1) szlovénia (1) szociális kérdés (1) szociális népszavazás (1) szociálliberális (1) szolidaritás (2) szombathy pál (1) szonda (5) szonda ipsos (1) szövetségi politika (4) sztálingrád (1) sztereotípia (1) sztereotípiák (1) szubjektív vélemény (1) szűrös mátyás (1) szuverenitás (1) tábor (1) taktika (1) taktikai szavazás (1) támogatás (2) támogatottság (3) tanácsadás (1) tanácsadó (1) tandíj (1) tárcatükör (1) tárgyalás (5) tárgyalástechnika (1) tárki (8) tarlós istván (9) társadalmi szerződés (1) társadalmi támogatás (1) tekintély (1) teljesítmény (2) területi lista (6) területi listák (2) tervezés (2) tét (3) tétényi éva (1) tét nélküli választás (2) tévedés (1) tévéostrom (1) tiszavasvári (2) tisztelet társasága (1) titkos (1) többpártrendszer (1) többség (1) többségi demokrácia (4) Tocsik-ügy (1) tocsik márta (1) tojástánc (1) tőkés lászló (1) tőkés rudolf (1) tölgyessy péter (7) toposz (1) töredékszavazat (2) törésvonal (1) torgyán józsef (2) torgyán kisgazda (1) torkos matild (1) törvényjavaslat (1) torzítás (1) trafik (1) trianon (1) tulajdonos (1) túlélési stratégia (1) túlhatalom (1) tüntetés (4) tusnádfürdő (1) tv2 (1) tv3 (1) ügybirtoklás (3) ügyészség (2) ügynökkérdés (1) újfasiszta (1) ujhelyi istván (1) újraválasztás (1) új alkotmány (1) új baloldali párt (1) új párt (2) új pártok (4) uj péter (1) ülésrend (1) ungár klára (2) uniós csúcs (1) ünnepi beszéd (2) ünnepség (1) USA (2) utódlás (1) utólagos normakontroll (1) utópia (1) vágó gábor (1) vagyonadó (1) vákuum (1) választás (2) választási együttműködés (1) választási eredmények (2) választási esélyek (5) választási hibák (1) választási kampány (1) választási műsor (3) választási rendszer (16) választási részvétel (6) választási törvény (1) választás időpontja (1) választó (3) választói reakció (1) választók (1) valence issue (1) valóság (2) valóságértelmezés (2) valóságérzékelés (1) valóságmagyarázat (2) valóságshow (1) válság (7) válságadó (3) válsághelyzet (1) válságkommunkáció (1) váltás (1) váltógazdálkodás (1) váltópárt (3) változás (4) változtatás (1) valutaalap (3) várakozás (1) várakozások (1) varázstalanítás (1) varga mihály (7) városok (1) varsói gyors (2) vastagh pál (1) veiszer alinda (1) véleménykülönbség (1) veszprém (1) Veszprém (1) vétó (3) vezetés (1) vezető (2) videóblog (1) viktor (1) visszalépések (2) visszatérés (1) vitányi iván (1) vízió (1) vizsgálóbizottság (1) voks10 (1) voks2010 (1) volner jános (1) voluntarizmus tere (1) vona gábor (15) vörösiszap (1) vörösiszap katasztrófa (1) warvasovszky tihamér (1) war room (1) wittner mária (1) xiii. kerület (1) zagyva györgy (1) zanzibár trükk (1) zapadnyik (1) záróra (1) zászlóégetés (1) zsákmányelv (1) zsákutca (1) zsinka lászló (1) Címkefelhő

HTML doboz

22:57

Hivatalosan csak szombaton kezdődött, de nyilvánvaló, hogy hónapok, sőt, talán évek óta tart a 2018-as parlamenti választás kampánya. A java azonban tényleg csak most jön: a pártoktól és a választóktól is. Ez a szűk ötven nap lesz az az időszak, amikor azok, akik korábban még nem döntöttek, a benyomásaik, a tapasztalataik alapján elhatározásra jutnak: részben arról, hogy elmenjenek-e szavazni (a részvétel kulcskérdés lehet ezúttal is), részben pedig arról, hogy ha mennek, kire voksoljanak. S miután egyáltalán nincsenek kevesen, a kampány ezen utolsó, intenzív szakaszának komoly tétje lehet.

Számtalan választás kapcsán láttuk már, Magyarországon és máshol is, hogy az utolsó hetekben még komoly mozgások, változások történhetnek a választói preferenciákban. Ugyanakkor a kampány soha nem nulláról indul, és néha bizony olyan meghatározóak az előzmények, az alapok, vagy ahogy a kampányirodalom nevezi, a fundamentumok, hogy a végén már csak a lényeget nem érintő elmozdulásokra marad lehetőség. 2010-ben például ez volt a helyzet: annyira elgyengült a baloldal és annyira nagy volt a Fidesz fölénye, hogy a végén legfeljebb a Fidesz kétharmada és az LMP bejutása volt kérdéses, minden más eldőlt már korábban. 2014-ben némileg más volt a helyzet: a kampány indulásakor még nem volt ennyire egyértelmű, hogy az ellenzéki összefogásnak esélye sem lesz a Fidesz közelébe kerülni, ekkor alapvetően az utolsó két-három hónapban történtek (például a Simon-ügy) és nem történtek (például az elhibázott, rosszul kivitelezett kampány) miatt esett vissza jelentősen a baloldali közös lista támogatottsága.

Hogy 2018-ban, a kampány hivatalosan indulásakor mi a helyzet, azt a következőkben több területet érintve fogom megvizsgálni. Szó lesz a politikai erőtérről, a stratégiákról, a pártok támogatottságáról, az erőforrásokról, a témákról és a politikai dinamikáról. Miután a helyzet nagyon hasonlít a 2014-eshez, a különbségek könnyebb észlelése érdekében az akkori megállapításokkal vetem össze a mai állapotokat.

Az a konstrukció, amelyet Orbán Viktor 2009-ben megálmodott és amelynek a centrális politikai erőtér nevet adta, a Fidesz politikai sikereinek és tartós kormányzásának alapja lett. A kormányzó párt célja az elmúlt nyolc évben egyértelműen az volt, hogy bizonyítsa a választóknak: rajta kívül nincs kormányzásra képes politikai erő, a széttagolt ellenzék legfeljebb valamilyen horrorkoalíciót tudna létrehozni, de valószínűbb, hogy még erre sem lenne képes. A Fidesz számára 2010-ben ideálisan alakult a pártrendszer: a tőle jobbra álló Jobbik és a baloldali ellenzék a dolgok logikája alapján együttműködésre képtelen volt, és egymást jobban gyűlölte, mint a kormánypártot. Az erre a helyzetre kitalált új választási rendszer és az ellenzék együttműködésre képtelensége garantálta, hogy a Fidesz relatív többséggel is a kétharmados parlamenti többség közelében maradhasson. 2014-ben a Fidesz 2 millió 265 ezer listás szavazatot kapott, az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP közös lista 1 millió 291 ezer, a Jobbik 1 millió 20 ezer, az LMP pedig 269 ezer voksával szemben. Látható, hogy az ellenzéki szavazók enyhe többségben voltak, ez azonban ebben a formában semmit sem ért számukra: a kormánypárt az egyéni kerületekben, ahol a választás valójában eldől, tarolni tudott, és a 106 mandátumból 96-ot elvitt. Tudom, hogy sokan ismerik ezeket a számokat, de nem árt mindig elmondani: 45 százalékos országos támogatottsággal a Fidesz az egyéni kerületek több mint 90 százalékában mandátumot tudott szerezni. A centrális erőtér – amely a politikai hétköznapokban is sok sikert hozott a kormánypártnak – a választáson tökéletesen működött. Pontosan úgy, ahogy kitalálták, megtervezték.

Legkésőbb tehát 2014-ben nyilvánvalóvá vált, hogy amíg a centrális erőtér ebben a formájában fennáll, a Fidesz leválthatatlan marad. Ez a konstrukció három esetben bukhat meg: (1) ha a Fidesz támogatottsága valamilyen okból összeomlik, (2) ha az ellenzékből kiemelkedik egy politikai szereplő, aki magához tudja vonzani a kormányváltó szavazatok elsöprő többségét, (3) ha az ellenzék képes kialakítani egy hatékony, szavazói szinten is működőképes együttműködést az egyéni választókerületekben. Érdemes mindhárom lehetőséget részletesen megvizsgálni.

(1) A Fidesz támogatottsága az elmúlt nyolc évben kétszer ingott meg. Az első egy hosszabb folyamat eredménye volt: 2011-től kezdődően fokozatos erózió vette kezdetét, amelynek mélypontján 2012 közepén a teljes népességben 15-21 százalék közé mérték a kutatók a párt támogatottságát. Ugyanekkor az MSZP 15-17 százalékos eredményeket produkált: azaz a két párt között szinte minimális volt a különbség. De aztán jött Bajnai Gordon és a baloldali hatalmi harc, miközben a Fidesz a rezsicsökkentés köré épített politikájával a választásokra visszatornázta magát 30 százalék fölé. A másik nagy megingás teljesen más jellegű volt: 2014 őszén az önkormányzati választásokat követően váratlanul bezuhant a Fidesz támogatottsága. A Mediánnál 38-ról 24-re, az Isposnál 35-ről 20-ra, a Tárkinál 37-ről 22-re ment le pár hónap alatt a teljes népességben, miközben 2015 tavaszán már nem az MSZP, hanem a Jobbik szorongatta a Fideszt, 16-19 százalékos eredményekkel. Az ekkor tartott két fontos időközi választás (Veszprém és Tapolca) adatai igazolták is, hogy a kutatások nem tévedtek: a Fidesz korábbi szavazóinak egy része mindkét egyéni választókörzetben dezertált. A migráció témája köré épített politika, ami 2015-től napjainkig minden korábban látottnál erősebben meghatározta a kormányzat lépéseit, és az ehhez igazított tudatos, következetes politikai kommunikáció azonban visszarántotta a Fideszt és elszívta a levegőt a Jobbik elől.

2018 elején a Fidesz nagyjából ugyanott tart, ahol 2014 elején tartott. Akkor 28 és 39 százalék közé mérték januárban a pártot, most 26 és 46 közötti eredményeket látunk. Jól látszik, hogy a pontos eredmény megbecsülésében komoly bizonytalansággal kell számolnunk: a Publicus 26 és a Tárki 46 százalékos adata között több mint másfél millió ember a különbség. A felmérések többsége azonban a teljes népességben 35 százalék környékére méri most is a Fideszt, ahogy tette négy évvel ezelőtt is, és prognózisuk szerint 45 százalék környéki, inkább feletti eredményt vár a Fidesztől: ez körülbelül a 2014-es teljesítmény megismétlése lenne. Bár a következő hetekben még sok minden történhet, és a felmérések tekintetében jó okunk lehet komoly bizonytalanságokkal számolni, azt mai tudásunkkal kevés okunk van feltételezni, hogy a választásokig jelentős, érdemi elmozdulás következhet be a Fidesz támogatottságában.

Ha különbséget akarunk keresni a Fidesz szempontjából a 2014-es helyzet és a mai között, akkor három elemre érdemes figyelnünk. Az első az erőforrások kérdése. A Fidesz már 2014-ben is meglehetősen jól állt a választási siker szempontjából fontos anyagi, infrastrukturális és szervezeti erőforrások tekintetében. Ezt a helyzetet veszélyeztette Orbán Viktor és Simicska Lajos több évtizedes együttműködésének megszakítása, amely rövid távon leginkább a kormánypárti médiában okozott zavart. Mára azonban ezeket a problémákat a kormányoldal orvosolta, és a korábbiaknál is kiterjedtebb, hatékonyabb, tudatosabb és kizárólag a pártpolitikai szempontokra figyelő sajtóbirodalmat hozott létre. Ez a média rendszer képes arra, hogy a kormánypárti szavazók jelentős részét egyfajta virtuális óvóhelyre menekítse a kellemetlen témák és ügyek elől, és kizárólag a saját értelmezésükben mutassa be a politikai versenyt. Az erőforrások tekintetében olyan jelentős különbségek mutatkoznak a kormányoldal és az ellenzék lehetőségei között, amely helyzet erősen emlékeztet arra az aszimmetriára, amely a kilencvenes évek közepén volt tapasztalható az akkori liberális-baloldali kormányzó erők és az ellenzékben politizáló (és a maihoz hasonlóan megosztott) jobboldal között. Lehet persze azzal érvelni (és ez önmagában igaz is), hogy az internet és a közösségi média ma a két évtizeddel ezelőtti helyzethez képest sokkal nehezebbé teszi az erőforrásokban megmutatkozó fölény érvényesítését, ám a minden választót elérni képes óriásplakátok világában például olyan domináns pozícióban van és lehet a kampányban a kormányoldal, amelyre korábban nem volt példa. Az erőforrások különbsége természetesen nem dönti el a választás végeredményét, de értelemszerűen komoly segítséget jelent annak, aki ezen a téren lényegesen jobban áll.

A második különbséget a vezető témákban találjuk meg. Érdemes óvatosan fogalmaznom, ha a tematizációról, a politikai napirend feletti uralom kérdéseiről van szó, hiszen hosszú időn keresztül foglalkoztam a témával, a doktorimat is ebből írtam, így esetleg okkal mondható, hogy túlzott fontosságot tulajdonítok ennek a területnek. Ugyanakkor minden szükséges óvatosság ellenére is azt kell mondanom, az elmúlt évtizedek egyre jobban megerősítettek abban, hogy a politikai verseny szempontjából az ügybirtoklásnak kulcsszerepe van. Nem véletlen, hogy a Fidesz politikai kormányzása ezen a téren nevezhető a leginkább professzionálisnak: folyamatosan nagy energiákat mozgósítanak arra, hogy a magyar politika a saját témáikról, a saját értelmezéseikkel, a saját megfogalmazásaikban szóljon. Négy évvel ezelőtt a rezsicsökkentés köré épült a kormányzati kommunikáció, minden megszólaló és minden megszólalás ezt a témát erősítette. Ma a migráció és az ország védelme állnak a középpontban, ha lehetséges, talán még a korábbiaknál is nagyobb erővel és tudatossággal. Az is jól látszott, hogy amikor ez a téma valamelyest háttérbe szorult a napirenden, a kormány támogatottsága stagnált vagy csökkent. Ha sikerült politikai eseményekkel, akciókkal (népszavazás, konzultáció, konfrontáció) csúcsra járatni, akkor a Fidesz adatai javultak. A téma tehát politikai értelemben eddig sikeresnek bizonyult, a kérdés csak az, hogy a szavazási hajlandóság tekintetében is ugyanúgy működik-e, mint a rezsicsökkentés. Ebben a kérdésben nincs határozott álláspontom, hiszen nagyon nehéz összemérni egy materiális jellegű téma mobilizáló hatását a személyes biztonság és a nemzeti szuverenitás köré rendezett témáéval. A választás előtt ebben a dimenzióban tehát egyelőre csak a különbséget tudjuk rögzíteni.

Miközben az erőforrások tekintetében jobban áll ma a Fidesz, mint 2014-ben, a napirendi verseny kapcsán pedig nehéz értelmezni a különbség hatását, van egy szempont, ahol rosszabb a kampány előtti kiinduló helyzet a négy évvel ezelőttihez képest: ez pedig a politikai verseny dinamikája. 2014-ben a kampány nyitányakor a Fidesz vezető témája, értelmezése hasított, az ellenzék helyzete viszont minden héttel egyre kétségesebbé vált. Februárban a Simon-ügy roppantotta meg a szocialistákat, ám mivel ekkor már egy hajóban (közös lista) evezett a baloldali együttműködés, a vezérhajóst ért találat az egész tákolmányt megborította. Hasonló ügy, ügyek előkerülése ma sem zárható ki, ahogy karaktergyilkos, lejárató témák is napi rendszerességgel fordulnak meg a kormánypárti sajtóban, ám az ellenzéki pártok külön indulása okán hasonló közös találatot nem lehetséges ma bevinni. A Fidesz értelmezéseiben, plakátjain törekszik az ellenzék egységes megbélyegzésére, ám ennek hatékonysága ma sokkal gyengébb, mint négy évvel ezelőtt. A külön indulás miatt az egyik ellenzéki párt radikális meggyengülése inkább ahhoz vezetne, hogy valamelyik másik ellenzéki szereplő erősödik – ez a centrális erőtér mai állapotában, különösen a nehezen kiszámítható mozgások miatt, nem lenne érdeke a Fidesznek. A politikai dinamika további sajátossága, hogy 2018 elején a legnagyobb találatokat egyelőre nem az ellenzék, hanem a kormányoldal kapta. Miközben 2017 végén a Fidesz egy szinte tökéletesen menedzselt évet zárhatott, amelyben az ellenzék támadásai erőtlennek, hatástalannak bizonyultak, 2018-ban a Fidesz Altusz Kristóf máltai nyilatkozatával előbb egy óriási öngólt vétett, és megadta az ellenzéknek azt a lehetőséget, hogy saját vezető témájában (migráció) támadja hatékonyan a kormányt, majd egy olyan korrupciós üggyel (Elios) volt kénytelen szembe nézni, amelyet a korábbiaknál sokkal nehezebben tudott semlegesíteni, hiszen egy másik ügyben (4-es metró) a magyar nyilvánosságban maga építette fel annak a szervezetnek (OLAF) a hitelességét, amelyet most támadnia kellene. Ezeknek a témáknak az értékelése, értelmezése persze nagyon nehéz tisztán elemzői szempontból, hiszen minden vonatkozásuk politikai. Ugyanakkor azt nehéz lenne tagadni, hogy a kormányzat hosszabb-rövidebb időre defenzívába szorult általuk, márpedig ez a 2014-es kampány egyetlen napjára sem volt jellemző.

Összességében úgy vélem, hogy bár a kampány eddigi dinamikája okán van oka a Fidesznek az aggodalomra, a párt olyan tudatos napirendi politikát és kommunikációt folytat, olyan következetesen építi fel a vezető témáját, továbbá ehhez olyan brutális erőforrásokat tud rendelni, hogy nagy valószínűséggel képes lehet a már meglévő szavazóinak „megvédésére”. A Fidesz támogatottsága okán tehát 2018-ban nem várható a centrális erőtér megroppanása.

(2) A 2009-ben kitalált konstrukció bukásának második útját az jelenthetné, ha az ellenzéki szereplők közül egy valaki kiemelkedne, és képes lenne magához vonzani a többi ellenzéki párt szavazóinak jelentős részét. Ezáltal a Fidesz már nem egy megosztott ellenzékkel venné fel a versenyt, hanem nagyon hasonlóan a kétezres évekhez, egy hozzá mérhető támogatottságú párttal. Ne felejtsük el, hogy a Fidesz 2002-ben és 2006-ban is több listás szavazatot kapott, mint 2014-ben, mégis veszített, hiszen az MSZP mindkét választáson nála is jobban szerepelt. Ha tehát lenne egy Ellenzéki Párt, amely mögött valóban ott állna az összes kormányváltást kívánó szavazó, a Fidesz ma is nagyon nehéz helyzetben lenne: a kutatások többsége szerint feltehetően veszítene, sőt, a választási rendszer miatt akár nagyon komolyan kisebbségbe is szorulhatna.

Bár az MSZP vagy a Jobbik stratégiája törekedett ennek a szerepnek a betöltésére, az adatok alapján egyértelműen kimondható, hogy ma ilyen ellenzéki párt nincs, sőt, a magyar ellenzék messzebb van ettől a helyzettől, mint volt 2014-ben. Akkor a választás előtti januárban az MSZP-t a teljes népességben 10-16, a Jobbikot 6-11, az Együttet 3-7, a DK-t 3-4, az LMP-t 1-3 százalékra mérték. Miután a baloldal közösen indult, a támogatottságuk közösen 20 százalék feletti volt a teljes népességben a kampány indulásakor, azaz joggal számíthattak egy legalább 30 százalék feletti választási eredményre. Ma a kutatások szerint a Jobbik az ellenzék legerősebb pártja, a támogatottsága a teljes népességben 7-17 százalék között mért. Az MSZP-t 5-11, a DK-t 3-8, az LMP-t 3-7 százalékra teszik a közvélemény-kutató intézetek.

A választási kampány hátralévő heteiben ezen a téren még lehet jelentősebb elmozdulás, négy évvel ezelőtt a hajrában a baloldali közös lista sokat gyengült, miközben a Jobbik folyamatosan erősödött, végül előbbi 26, utóbbi 20 százalékot kapott, pedig az induló helyzetük ettől jelentősen eltért. Hasonló mozgások, bármilyen irányban, idén is elképzelhetők. Egyvalami azonban biztosan nem képzelhető már el: olyan helyzet, amelyben egy párt kiemelkedése, a Fideszt meghaladó támogatottsága okán a centrális erőtér megdőlne.

(3) Elérkeztünk az utolsó ponthoz: a centrális erőtér számára az lehet még veszélyes, ha a Fidesz stabilitása és az ellenzék megosztottsága mellett is képes lehet az ellenzék arra, hogy az egyéni választókerületekben hatékony, a választók által is követett együttműködést hozzon létre. Látszólag ma ettől távolabb vagyunk, mint 2014-ben, hiszen akkor a baloldali ellenzék – az LMP-t leszámítva – közös listán indult, és mind a 106 kerületben egyetlen jelöltet állított. Ma ilyen közös listás együttműködés nincs, és könnyen belátható, hogy már nem is lesz.

Ugyanakkor világos, hogy a 2014-es konstrukció elhibázott alapokra épült. Olyan pártokat akart egybeterelni, amelyek valójában nem erősítették, hanem gyengítették egymást. Úgy hozott létre egységet, hogy valójában az nem létezett: az egységhez szükséges politikai munkát az azt megelőző években nem végezték el, a szereplők sokkal inkább a konfrontációban és az egyéni utak keresésében voltak érdekeltek, mint a hatékony együttműködésben. Ebből a szempontból a helyzet változatlan: az ellenzéki pártok ma is legalább annyira egymás riválisai, mint voltak 2014-ben, és ma is legalább annyira egyéni, saját utukat követik, mint akkor.

A 2014-es baloldali közös lista a választás napján már csak 26 százalékra volt képes, és ezzel a 106 körzetből mindössze tízben tudott mandátumot szerezni. A külön induló és 20 százalékig jutó Jobbiknak és az 5 százalékot éppen átlépő LMP-nek nem jutott egyéni győzelem. 26+20+5=51 százalékkal az ellenzék az egyéni kerületek 9 százalékát nyerte meg. A centrális erőtér és a hozzá rendelt választási rendszer tette a dolgát, működött.

Változott-e valami ezen a téren az elmúlt négy évben? A helyzet, mint láttuk, a pártok támogatottságát, szétaprózottságát illetően az ellenzék szempontjából inkább romlott. Ugyanakkor van egy fontos fejlemény, amely árnyalja a képet, ez pedig a Jobbik stratégiai átpozicionálása. Sokan és sokat írtak már erről a folyamatról, amelynek nem csupán a sikeressége, de még az elnevezése is vitatott. A Jobbik stratégiája erre az időszakra két dolgot remélt: a Fidesz és/vagy a baloldal meggyengülését. Előbbi, ahogy már volt róla szó korábban, 2014-15-ben reális lehetőségnek tűnt, meg is erősítette a Jobbikot, de aztán nem vált valósággá, és vissza is lökte a korábbi szintjére a pártot. Utóbbi, különösen 2017-ben, a Botka-projekt bedőlésekor közelinek látszott, a Karácsony-kalanddal azonban mintha valamelyest az esélye rövid távon mérséklődne.

Most itt nem is az a cél, hogy eldöntsük, mennyire érte meg a Jobbiknak a változás, ezt feltehetően úgyis csak az idő mutatja majd meg: az adatok, ahogy ezt látjuk is, egyelőre mindkét érvelésnek adnak muníciót. Sokkal fontosabb annak rögzítése, hogy a Jobbik változása a centrális erőtérben zavart okozott: az eddig a Fidesztől egyértelműen jobbra álló, a radikális, szélsőjobboldali pozícióval leírt és az ellenzék többi részével együttműködésre képtelen, a nem jobbikos ellenzéki szavazók számára vállalhatatlan párt mérséklődésével felborította vagy legalább megingatta a Fidesz által megálmodott sajátos háromszöget. Az átszavazási hajlandóságra, a taktikai szavazás lehetőségére vonatkozó felmérések nem mutatnak egyértelmű képet, de az látszik, hogy 2014-hez képest ma közelebb van az ellenzék ahhoz, hogy az ellenzéki szavazók többsége számára – a jobbikosokat is beleértve - valamilyen követhető megoldást találjon az egyéni kerületek egy részében.

A pohár innen nézve félig üres, onnan nézve félig tele. Ha ilyen konstrukció nem lesz, sem a pártok, sem a szavazók nem nyitottak rá, akkor a 2014-hez képest legjelentősebbnek gondolt változás valójában semmi, és az ellenzék örülhet, ha a négy évvel ezelőtti teljesítményét meg tudja közelíteni az egyéni kerületekben. Ha viszont a pártok vagy a pártok egy jelentős része kihasználja ezt a lehetőséget, akár nyíltan, akár közvetetten, akár most, akár a kampány utolsó napján, és a választókerületek egy részében létrehoz valamilyen hatékony, a szavazók által is követhető, a szavazatok többségét egybeterelni képes rendszert, akkor a centrális erőtér és még akár a Fidesz abszolút többsége is valós veszélyben lehet.

Sok minden történhet még, lehet, hogy tévedünk a Fidesz helyzetét illetően, lehet, hogy lesz ellenzéki erő, amely végül mégis kiemelkedik, de a mai tudásunk alapján, a fundamentumok ismeretében megítélésem szerint egyértelműen az egyéni kerületi verseny és taktika a 2018-as választás legfontosabb kérdése és egyben a legjelentősebb tétje.

tge-kep2018.jpg

23:53

A politikai elemzés halott – írtam közel három évvel ezelőtt ezen az oldalon. Ma már valamelyest másképp látom: nem halt meg, hiszen ott, ahol korábban látni véltem, valójában soha nem is élt, nem is élhetett. Legfeljebb időnként, néha, percekig: ha élt is, rendszerhiba volt. Nyilvánvaló, hogy korrigálni, javítani kellett.

15:31

Minden ilyen ügyben elindul a demokrácia végéről szóló vita. Én pedig ahelyett, hogy szépen beállnék vagy ebbe a kórusba, vagy abba a másikba, amelyik kéjesen kacag és (a nyilvánvaló politikai megfontolás helyett) üzleti döntést emleget cinikusan, újra és újra megpróbálok - reménytelenül - érvelni amellett, hogy ami nem tetszik, ami nem szimpatikus, ami nem helyes, az nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy vége a demokráciának, vége a sajtószabadságnak.

23:00

A politika nehéz mesterség. De a politikát felelősséggel, becsülettel megítélni sem könnyű. Egy szóban, egy cselekedetben, egy szavazatban összesűríteni mindazt, amit a szándékokról, az eszközökről és az eredményekről gondolunk. Elválasztani, megkülönböztetni az igazat a hamistól, a természeteset a mesterkélttől, a meggyőzést a manipulációtól. Olykor szinte lehetetlennek látszó vállalkozás.

2015
már 15
23:08

A politikai elemzés halott. Megölték. Megöltük. S még az sem biztos, hogy sajnálni kell ezért. 

Az első érdem a pártoké. Ahogy egy nagyon fontos politikus nem is olyan régen egy háttérbeszélgetésen mondta: „igen, mi csináltuk, beküldtük az embereinket, akiknek a nevét sem mindig tudom, de a feladatot szépen elvégezték”. Ennél pontosabban magam sem mesélhetném el. A lényeg: nem bízták, nem bízzák a véletlenre. Ha igaz, hogy a nyilvánosságban minden kimondott szónak jelentősége van, márpedig igaz, akkor a pártok a saját szempontjukból ésszerűen jártak el. Megszületett a „szóvivői elemzés”, ami valójában nem más, mint - a kommunikációs tervezés során - a nyilvános értelmezés bevitele a kapukon belülre. Az elemzők készen kapott politikai panelekből építkeznek, az igazán hatékony esetben előre ismerik magát az eseményt is, amelyről majd véleményt mondanak, s amikor beszélnek, kizárólag a politikai szereplő érdekében teszik. Látszólag elemzők, valójában termékmenedzserek. Esetleg – ahogy GFG mondja - katonák. Övék a jelen és persze a jövő, sokáig itt lesznek velünk.

A második érdem az értékmentességé. Ami még a pártos elemzés light változatára válaszul született meg, de valójában tévút. Közel másfél évtizeden keresztül magam is abban hittem, hogy a nyilvánosság számára haszonnal jár, ha nem csupán politikailag motivált mondatokat kap, hanem lehetősége van arra is, hogy – politikai véleményétől függetlenül – segítséget kapjon a játék értelmezéséhez. A nyilvánosság azonban nem erre vágyik. A média különösen nem, hiszen az maga is pártos, és ezért csak a pártos értelmezéseket szereti, csak azokat tudja sikeresen dekódolni. De az embereknek sem ez kell. A többség saját véleményének megerősítésére vágyik, az értékmentes, politikai állításoktól tartózkodó mondatokkal nem tud mit kezdeni. Az értékmentességre törekvés ráadásul az esetek egy jelentős részében kiüresedéshez, semmitmondáshoz vezet. Ha megállunk a politika szempontjából lényeges kérdések megválaszolása előtt, a mondandónk – a nyilvánosság előtt - üres és értelmetlen lesz. Bár a megismerés minden esetben egyrészekből és másrészekből áll, a közönség elé vitt árnyaltság jobb esetben a politikai mezőn tétován bolyongó idegennek, rosszabb esetben rejtőzködő ellenségnek láttat.

A harmadik érdem a tudatlanságé. Egészen pontosan a politikai tudás hiányáé. Aki tudja, csinálja, aki nem, elemzi – mondják nekem gyakran. Ha ez így nem is igaz, hiszen aki csinálja, gyakran az sem tudja, de az kétségtelen, hogy a politikát nem lehet az íróasztal mellett művelni. Sok probléma csúszik itt egybe: az információk hiánya, a tapasztalatok hiánya és a politikai felelősség hiánya. Ha elfogadjuk, hogy a nyilvánosság ítélkezést vár, hogy az elemzői viták a politikusi viták reprodukciói, akkor látnunk kell: olyan elemzőktől várunk megalapozott, már-már tudományos döntést a helyes és helytelen politikákról, akik maguk a hivatásos politikusoknál sokkal kevesebbet tudnak a konkrét döntési alternatívákról és magáról a politikai gyakorlatról, ugyanakkor az ítélkező mondataik egyáltalán nem méretődnek meg, nem társul hozzájuk semmilyen politikai felelősség. Az ilyen elemzés így nem lehet más, mint szakvéleménynek hazudott értelmiségi okoskodás.

A termékmenedzser szerep kétségtelenül hasznos – elsősorban a termék gyártójának, de akár a célcsoportnak is. A fogyasztók imádják, a riválisok gyűlölik. Ugyanakkor itt szó sincs elemzésről, ez a meggyőzés világa.

A politikai mezőn látszólag tétován bolyongó idegen fontos dolgokat figyelhet meg, de miután maga nem akar részt venni a harcban, a lényeg szempontjából érdektelen lesz a mondanivalója. Legfeljebb majd eltalálja egy eltévedt golyó.

Az értelmiségi okoskodás jó dolog, a nyilvános művelése azonban sok kérdést vet fel. A „kire kell szavazni?” kérdésére adott válasz ugyanis – bárkitől is jön - nem szakvélemény, hanem csak egy vélemény.

S hogy mit jelent mindez? Vége a politikai elemzésnek? Nem, dehogy. Ami a nyilvánosságban halott, valójában él és virul. Valódi politikai elemzésre mindig szükség lesz. Kell a politikai szereplőnek, mielőtt döntéseket hoz. Ha van esze, ilyenkor nem a termékmenedzsert kérdezi, vagy a termékmenedzsertől nem termékmenedzselést kér. Kell azoknak a vezetőknek is, akik érintettjei lehetnek a politikai döntéseknek, és nem félelmeik vagy reményeik megerősítésére, megcáfolására vágynak, hanem szaktudásra. S persze kell a tudományos megismerésnek is, egy szűk olvasóközönségnek, akik beszélik ezt a nyelvet és értik a célt.

Magam tehát művelni fogom a jövőben is. Aztán majd kiderül, hogy hogyan használom.

2014
dec 04
02:11

Orbán Viktor természetesen nem újfasiszta és nem is diktátor. Az elkötelezett antikommunista, konzervatív és korábban a magyar jobboldallal kifejezetten jó viszonyt ápoló republikánus amerikai szenátor mégis ezt gondolja. S amit mond, az legfeljebb árnyalatokban, jelzőkben tér el attól, amit az amerikai demokraták vagy a magyar miniszterelnök európai kritikusai mondanak. Egy ideje már nem csupán balról.

513cain.jpg

13:55

Simicska Lajos a héten bombát robbantott: bejelentette, hogy talán indul Navracsics Tibor megüresedett parlamenti mandátumáért. S akkor mi van? Szerintem minőségileg új helyzet van. Simicska Lajos olyanra lehet képes, amire az ellenzék vezetői közül ma senki, s amiről egyelőre a fideszes trónkövetelők sem álmodhatnak. 2010 óta Simicska Lajos az első magyar ember, aki valóban veszélyt jelent Orbán Viktor hatalmára. Nem azért, amit mondott, nem azért, mert igazán jó esélye lenne Veszprémben nyerni. Hanem azért, amire - ha tényleg akarja - képes lehet.

 513simi.jpg

02:07

Én igazán megértő szoktam lenni a magyar politika népszórakoztatásra kitalált dolgaival. Nem a legszebb dolog hülyíteni a választót, de többé-kevésbé a világ minden részén alkalmaznak ilyen fogásokat. Nagy kárt nem is okoz, egészen addig, amíg maguk a politikusok nem hiszik el saját hazugságaikat, illetve, ameddig azok, akiknek a véleménye, a döntése lényeges, nem gondolják azt, hogy a politikusok komolyan mondják, amit mondanak.

512.jpg

13:05

Nagy bajban van az Orbán-kormány. Volt már máskor is, de ez most más. Nem fog belebukni, most biztosan nem. De nem is ez a tét: ha nem veszi észre az útelágazódást, vagy csak rossz utat választ, később már másnak, egyértelmű fordulópontnak fogjuk látni mindazt, ami most, ezekben a napokban történik.

511.jpg 

00:40

Régóta nem jelentkeztem elemzéssel. S ez sem igazán az lesz. Van azonban valami, ami foglalkoztat. Semmi eget rengető, de nekem azért fontos. Egy ideje már kerestem hozzá a hangot, a formát. Ez maradt.

ovcikk.jpg

2014
sze 04
23:28

A politikai értelmezés egyik legzavaróbb sajátossága, hogy az elemző gyakran azt érezheti: a lényeg láthatatlan, s mint ilyen, elemezhetetlen. Kétségtelen, a politikai kommunikáció nagy szárnyai sok mindent eltakarnak, a politikusoknak értelemszerűen nem érdekük, hogy mindenről beszéljenek, a megfigyelő pedig sajnos az igazán fontos jelenségeknek és szereplőknek csak egy részét láthatja, követheti.

lajos.jpg

2014
aug 07
21:29

Egy egyetemi kollégám szerint Orbán Viktor a magyar politika legőszintébb szereplője: bár a beszédeit rendszeresen túlmagyarázzák és ezért aztán félre is értelmezik, valójában csak oda kellene jobban figyelni arra, amit mond. Ez a megközelítés persze biztosan vitatható, nem csupán az elhíresült “ne arra figyeljenek, amit mondok”üzenete miatt, hanem egyszerűen azért, mert idehaza a miniszterelnöknél kevesen tesznek többet azért, hogy a választói igényekhez, ízlésekhez, a befogadói közeghez igazítsák mondanivalójukat. Ugyanakkor annyiban mégis csak van valami az őszinteségre utaló megjegyzésben, hogy a céljait illetően Orbán Viktor meglepően nyíltan szokott fogalmazni: ha valaki olvasgatja a kormányfő régebbi beszédeit, szinte mindegyikben megtalálhatja azokat a gondolatokat, amelyek a későbbi események tükrében sokkal jobban érthetők, mint az elhangzás pillanatában voltak.

tusvanyos.jpg

23:43

A parlamenti választások óta sokan érzik: zavar van az erőben. Korábban elképzelhetetlen dolgok történtek: a kormányalakítás kapcsán jelentősen meggyengültek a 2014 előtt nagyon erősnek látszó gazdasági holdudvar hadállásai, a kormánypárti sajtó jelentős része hevesen tiltakozott egy kormányzati döntés (reklámadó) ellen, fideszes vezető politikusokról fújt be a szél terhelő dokumentumokat az ellenzéki sajtónak. Aki jól figyel, és ilyen ügyekben nem nagyon hisz a véletlenekben, okkal gondolhatja azt, hogy a háttérben heves hatalmi harcok zajlanak. Politikusok, politikai érdekcsoportok gyilkolják egymást, s mintha a kormányfő a saját gazdasági hátországával szemben is szabadságharcot kezdett volna. Vajon miért történik mindez?

lazarrogan1.jpg

2014
jún 06
11:01

Két hónappal a parlamenti választás után ma megalakult a harmadik Orbán-kormány. A régi-új miniszterelnök az áprilisi választás másnapján azt állította, hogy szinte észre sem lehet majd venni a változást, ám ehhez képest korábban szinte elképzelhetetlen események kísérték a hosszúra nyúlt folyamatot. Előbb Rogán Antal, később Lázár János kapcsán tűnt úgy, hogy nem csupán az ellenzék ármánykodása miatt kell magyarázkodniuk, hanem bizony baráti tűzbe keveredtek. A reklámadó ügyében pedig a fideszes média kezdett látványos ellenállásba: a Magyar Nemzet például vezércikkben jelezte, hogy a “kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára.” Adódik a klasszikus kérdés: és ezt így hogy?

509.jpg

21:18

Három választás éve 2014: az április eleji parlamenti után május végén az Európai Parlament 21 magyar képviselőjét, októberben pedig közel 3200 magyar település helyi vezetőit választja meg az ország. Ezeknek a voksolásoknak a politikai súlya, jelentősége természetesen messze nem azonos. Míg a parlamenti választás az országos, az önkormányzati pedig a helyi hatalomról szól, az EP-voksolás tétjét sokkal nehezebb pontosan meghatározni. Kétségtelen, hogy az Európai Parlament ma már tényleg nem az a politikustemető, mint ami kezdetben volt, jelentősége és befolyása nagyon sokat változott az elmúlt évtizedekben. Mégis az a helyzet, hogy akár csak a magyar uniós politika tekintetében is sokkal fontosabb, hogy kinek a kezében van idehaza a kormányrúd, mint az, hogy az egyes pártok hány képviselőt küldhetnek Brüsszelbe.

listavezhv.jpg

09:18

A tegnapi választást a Fidesz a világ minden választási rendszerében megnyerte volna. Nagyon komoly többsége lenne a korábbi magyar rendszerben is, és a tisztán arányos rendszereket leszámítva minden vegyes szisztémában övé lenne az abszolút többség. Olyan demokratikus választási rendszert nem találtak még fel, amelyben a magát demokratikus ellenzéknek nevező baloldal a tegnapi teljesítményével kormányváltó erő lehetett volna.

90blog.jpg

12:14

Pár nappal a parlamenti választás előtt egyszerűen nem lehet mással foglalkozni, mint a várható eredménnyel. Bármerre járok, mindenki ezt kérdezi, liftben, benzinkúton, focimeccsen, de még fűnyírás közben is. Előrejelezni nem könnyű, különösen, ha a jövőről van szó – néhányszor talán még segít a bonmot, de az emberek igazán azt várják, hogy az elemző mondja meg, mi fog történni április 6-án.

median14.jpg

14:45

Egy mérés nem mérés, de kettő azért már valami: a Tárki után ma a Medián is a Jobbik egyértelmű erősödéséről számolt be. Utóbbinál a párt már az MSZP-t is beérte (bár a baloldali közös lista támogatottságától elmarad), s elnöke, Vona Gábor – hajszálnyival megelőzve Mesterházy Attilát - a legnépszerűbb ellenzéki politikus. Miután ennek a kampánynak ez az első érdemi változása, nem árt átgondolni pár kérdést.

506vona.jpg 

20:46

Többször megírtam már itt a blogon is, hogy mennyire értelmetlennek gondolom a politikusi beszédek megszokott értelmezését. Unalomig ismételt kérdések (kiket szólított meg? sikeresen tematizált? tudott-e mobilizálni?), amelyekre tapasztalataim szerint csak azok tudnak magabiztosan válaszolni, akiknek akkor is ugyanez lenne a véleményük, ha a szónok amúgy el sem mondta volna a beszédét. Valahogy soha nincs meglepetés: az egyik oldal véleményvezéreinek mindig tetszik, a másik oldal mindig fanyalog.

506ov-beszel.jpg

2014
feb 09
15:44

Mesterházy egy amatőr politikus, aki még egy rendes lejáratókampányt sem képes végigcsinálni – nyilatkozta a napokban Kövér László, a parlament elnöke. A szocialista politikushoz egészen mostanáig meglehetősen ambivalensen viszonyult a kormányoldal. Bár az MSZP elnöke már 2010-ben is miniszterelnök-jelöltként indult a választásokon, ennek a megnevezésnek akkor semmilyen tartalma nem volt: a baloldali bukás hónapokkal a választás előtt biztos volt, így komoly energiákat a Fidesz nem is fordított arra, hogy támadja az ellenoldal listavezetőjét. Ott volt a célkeresztben az MSZP történelmi vereségének szimbóluma, Gyurcsány Ferenc, s ennyi akkor bőven elég is volt a mozgósításhoz.

mesterh450.jpg

2014
jan 19
00:05

Kár erőlködni, a közvélemény nem fog felháborodni, bármennyire is szeretnék, nem lesz hatása az ellendrukkereknek, az emberek nagyon is jól tudják, mi az érdekük, Magyarországon az atomenergia a nyerő – írta ma egy rendszeresen kommentelő Fidesz-szimpatizáns a blog fb-oldalára. Az elmúlt napokban a magyar politika ismét bizonyította, hogy itt minden és mindennek az ellenkezője lehetséges, a voluntarizmus tere tényleg korlátlan. Ahogy egykor a fővárosi új villamosokat a balosok szerették és a jobbosok leszólták, most – lényegesen nagyobb tét mellett – az atom került a politikai értékválasztások középpontjába: a politikai preferenciák az esetek többségében szépen kijelölik, hogy támogatjuk vagy ellenezzük a január 14-én megkötött Putyin-Orbán megállapodást.

505ovputyin450.jpg

23:40

Most akkor hazamegyek... – kétségtelenül szellemesen csak ennyit írt oldalára a Spanyolországban nyaraló Gyurcsány Ferenc, miután Mesterházy Attila és Bajnai Gordon ma bejelentették a közös listáról szóló megállapodásukat, amelynek kapcsán hellyel kínálták a DK-t is az asztaluknál. Bajnai arcára is valami hasonló – de az ő esetében teljesen mást jelentő – mondat volt amúgy írva, január 8-án ugyanis véglegessé vált: a 2012 őszén elkezdődött előválasztási kampányt nem a baloldali véleményvezérek többsége által esélyesebbnek és alkalmasabbnak gondolt volt  miniszterelnök, hanem a sokszor lesajnált riválisa, Mesterházy Attila nyerte meg.

504mesterhazy-attila-es-bajnai-gordon11.jpg

2014
jan 06
22:53

Bajnai Gordon ma – némileg váratlanul - újra elővette a közös lista – közös jelöltek – közös miniszterelnök-jelölt kérdését. Egy évvel ezelőtt kevesen gondolták volna, de tény: a baloldali pártok közötti sajátos előválasztási küzdelem közel három hónappal a választás előtt még mindig tart, márpedig pontosan ez az, ami a leginkább akadályozza az ellenzéket abban, hogy hatékonyan politizáljon – és így esélye legyen a választás megnyerésére.  A bejelentés akár új helyzetet is teremthet, de azért akad itt pár kérdés.

503Mesterhazy-Attila_1.jpg 

2013
dec 28
00:45

A Fidesz ma sokkal jobban áll a felmérésekben annál, mint amit a párt számára mélypontot jelentő időszakban, 2012 közepén – a trendvonalakat meghosszabbítva - erről gondolni lehetett. Ezt a mondatot nem most, hanem 2013 januárjában írtam itt a blogon. Most azonban még inkább írhatnám.

502fidesz.jpg

22:58

Ahhoz képest, hogy a felek már évek óta az egekbe emelik a 2014-es választás tétjét, négy hónappal a voksolás előtt tartalmi értelemben szinte semmi sem utal a tavaszi eseményre. A pártok persze kampányolgatnak, a kormánypárti orgánumokban mindent elural a lassan egy éve ismételgetett rezsicsökkentés és a fájdalmat ígérő Bajnai Gordon, a baloldali ellenzék még mindig nem tud kitörni a kivel és a kivel nem ördögi köreiből, Vona Gábor pedig éppen álruhás országjárását folytatja, hol boltosként, hol kőművesként dolgozva. Ugyanakkor egyelőre nem nagyon látszik olyan szellemi erőfeszítésre utaló, új vezető témaként azonosítható ügy, amely a politikai pártok tudatos tevékenysége nyomán válhat a kampány kiemelt kérdésévé.  

ha.jpg