A Jobbik esélyeiről korábban már írtam. Ezekből az derült ki, hogy a párt választási potenciálja széles skálán mozog: a küszöb körüli eredmény mellett akár az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy az MSZP-t megelőzve a második helyen végezzenek. Értelemszerűen a kampány eseményei meghatározók lehetnek abban, hogy ki tud-e törni a Jobbik a kispártiságból, s jelenlétével meg tudja-e alapvetően változtatni a magyar pártrendszert. Ahogy látom és olvasom, ezekben a peremfeltételekben általában nincs vita az elemzők között. Annál komolyabb különbségek látszanak abban, hogy vajon mi használ és mi árt a Jobbiknak. Konkrétan: például a Sajóbábonyban történtekhez hasonló ügyek milyen hatással lehetnek a párt választási esélyeire?
A tisztánlátás kedvéért érdemes átgondolni, vajon mi segített eddig a Jobbiknak abban, hogy ma már a felmérések a párt biztos parlamenti bejutásáról tájékoztatnak. Meggyőződésem, hogy sok egyéb elem mellett különösen két tényezőnek volt kiemelt szerepe: a párt témaválasztásának, elsősorban a cigányokkal kapcsolatos, más pártoktól eltérő mondanivalójú ügybirtoklásnak, valamint a már általam korábban is hangsúlyozott újdonság jellegnek. A pártra azok figyeltek fel különösen, akik egy anti-establishment jellegű új erőre vágytak, akiknek nem volt elég az, amit a parlamenti pártoktól hallottak, s akiknek különösen szimpatikusnak tűnt a Jobbik „őszinte” politizálása. Nem vitás, a radikális párt bizonyára a baloldal táborából is képes volt szavazatokat szerezni, a cigánybűnözés jelszava itt is nyitott fülekre találhatott. A felmérések azonban egyértelműen azt mutatják (például a Mediáné, de tudomásom szerint az összes fontos kutatócéget tömörítő Magyar Választáskutatási Program is hasonlóra jutott), hogy legnagyobb számban a Fidesz korábbi szavazói közül áramlottak a párt irányába, s feltételezhető, hogy a Jobbik további bővülése sem a jelentősen megfogyatkozott, a törzsbázisra zsugorodott MSZP-s táborból, hanem a felduzzadt fideszes szavazókörből képzelhető el. (Sajnos időnként szakemberként nyilatkozók részéről is elhangzott: az bizonyítja, hogy az MSZP-től jöttek a szavazók, hogy a szocialistákat korábban felülreprezentáló helyeken volt igazán erős az EP-választáson a Jobbik. Az ilyen típusú érvelést – ami egyébként akár igaz is lehetne, ha felmérések bizonyítanák - hívják ökológiai tévkövetkeztetésnek, érdemes vigyázni vele.)
A Jobbiknak tehát a kampányban szinte minden olyan esemény áldás, amelyben demonstrálni tudja (elsősorban a Fidesszel szemben), hogy ők az újak (mások, tiszták, igazak stb.), s az pedig különösen kedvező számukra, ha ez olyan témák kapcsán valósul meg, amelyek újra és újra felidézik a választókban a cigánykérdésben elfoglalt jobbikos álláspontot. Ezen logika mentén állítom, szemben más elemzőkkel, hogy a Jobbik minden, a sajóbábonyihoz hasonló ügyből profitálni képes. Értem azok gondolatmenetét, akik úgy vélik, hogy az ilyen erőszakosságot sugalló, a bevett politikai formáktól eltérő, széles körben bemutatott képek ártalmasak lehetnek egy párt megítélésére. Igen, ha parlamenti pártról (különösen: gyűjtőpártról) lenne szó, a rendőrséggel való összeütközés, az elutasított kézfogás, a zaklatott sajtótájékoztató rombolhatná a politikai erő imázsát, különösen pedig a sokat emlegetett kormányképességét. A Jobbik azonban – Sartori kifejezésével élve: rendszerellenes pártként - mindezek tagadására épül, számára tehát nincs is jobb reklám, mint amikor bizonyítani tudja sajátos politikai másságát, kirekesztettségét a fűtött irodás sajtótájékoztatók világából, újdonságát az alkukra épülő politikai kartellekkel szemben. Ha a parlamentbe kerül, mindezt sokkal nehezebben teszi majd meg – most azonban még hiteles lehet ebben a szerepben, ha minden alkalmat kihasznál. Egyelőre úgy tűnik, hogy nagyon is tisztában vannak ezzel a Jobbik vezetői.
x x x
Bár a bejegyzés alapvetően nem erről szólt, meglepő módon a kik szavaztak a Jobbikra kérdés lett a sláger a hozzászólásokban. Tudom, hogy a kutatási kérdésekre adott válaszok sokak számára hitbéli dolgok, amelyek egyesek számára el is döntik, hogy ki melyik oldalon áll. Szerintem azonban hiába szereti a meteorológus jobban a napsütést, akkor sem mondhatja azt, ha esőt lát az adatokban... Idézem inkább a Medián összefoglalóját:
"A Medián februári felmérése szerint ezek a fejlemények már nem nagyon növelték a lakosság cigányellenességét, hiszen az eddig is meglehetősen erőteljes volt, viszont a romákkal kapcsolatos véleményalkotás kezdett részévé válni a szavazók politikai identitásának is (HVG, 2009. február 28.). Erre utal az EP-választás települési eredményeinek és a népszámlálási statisztikáknak az összevetése is. Azokban a városokban, ahol 5 százaléknál magasabb a roma népesség aránya, a Jobbik átlagosan csaknem 20 százalékot kapott. Az ilyen földrajzi okoskodásokkal azonban csínján kell bánni, hiszen a települési adatokból elvileg nem lehet következtetni a személyek viselkedésére – a fenti összefüggésből azt is ki lehetne spekulálni például, hogy a cigányok szavaznak a Jobbikra. A hazai politikai elemzések színvonalát jelzi, hogy kezd általánosan elfogadottá válni egy másik, nem sokkal megalapozottabb feltételezés, miszerint nagy többségben a pártjukban csalódott egykori MSZP-szavazók pártoltak át a Jobbikhoz. A párt valóban jobban szerepelt azokon a településeken, ahol korábban az MSZP-nek állt a zászló, ám ez jelentős részben azért lehetett így, mert az EP-választáson ezeken a településeken az átlagnál is kisebb volt a részvétel (nincs bizonyíték rá, de logikusnak tűnik, hogy főképpen az MSZP egykori támogatói maradtak távol). A Jobbik pedig a szavazóinak nagyarányú aktivitása miatt ott szerepelhetett a legjobban, ahol kevesen szavaztak. A közvélemény-kutatási adatok sem támasztják alá „a baloldalról szélsőjobbra” elméletét. Amennyire lehet hinni a 2006-os voksolást felidéző válaszoknak, a Jobbik támogatói között alig valamivel nagyobb (14 százalék) az egykori MSZP-szavazók aránya, mint a Fidesz jelenlegi szavazótáborában (9 százalék). A többségük 2006-ban a Fideszre szavazott, vagy nem szavazott – például, mert még nem is volt szavazati joga."