Egy választás kapcsán, ahol szerencsére mindig eljön az igazság pillanata, kiemelt jelentősége van az eredmények utólagos magyarázatának. Márpedig – gondolhatják a pártok - ezt nem lehet a véletlenre, vagy az esetleg nem elég illeszkedően gondolkodó elemzőféleségek és más médiamunkások belátásra bízni; bizony a politikai erők már jó előre igyekeznek leverni a cölöpöket, hogy aztán helyesen értékelhessük a szereplésüket.
Ennek klasszikus technikája lenne az alulpozícionálás (lásd még a hadászatban és a sportban ismert „becsüld felül az ellenfeled erejét, hogy nagyobb győzelmet arathass” okos tanácsát), amelyet azonban megnehezít, hogy ezáltal esetleg csökkenhet a szavazók lelkesedése. Mégsem mondhatja azt egy küszöbtáncos párt, mondjuk az MDF, hogy „nincs esélyünk a bejutásra”, mert ezzel ugyan később édesebb lenne a siker, csak éppen lehet, hogy pont a kijelentés önbeteljesítő hatása miatt maradna el. Más a helyzet a nagyobb célokra törő pártoknál: a Fidesz például könnyen minősítheti csodának az amúgy ma elérhetőnek látszó kétharmadot, ezzel nem csökkenti a támogatói lelkesedését, később azonban – ahogy erre egy elemző már utalt is – erre is hivatkozva történelminek deklarálhatja az egyébként valóban kivételesnek, de nem váratlannak számító diadalt.
Mindezt csak azért mondtam el ilyen hosszan, hogy megfordíthassam a logikát: a választási eredmények értékelése túl fontos dolog ahhoz, hogy kizárólag politikusokra bízzuk. Ha előre megadunk szempontokat, akkor a választás estéjén sem kell politikai elfogultságainkhoz instrumentalizálni a véleményünket. Erre teszek most egy – természetesen vitatható, s ha a hozzászólók meggyőznek, még módosítható – kísérletet.
Az előzmények és a körülmények ismeretében szerintem már most belőhetjük azokat az opciókat, amelyek esetén – bármit is mondanak majd maguk a szereplők – minősíteni tudjuk az egyes pártok eredményét. Fontos hangsúlyozni, bár elég világos: az egyes pártok számára egészen más a tét a választáson, ezért mások is az értékelési szempontok. Azt javaslom, hogy az egyszerűség kedvéért négy, jól elkülöníthető kategóriában gondolkozzunk: (1) a teljes, elsöprő sikerben, amely nem igényel semmilyen magyarázatot, (2) a mérsékelt sikerben, amely többé-kevésbé megfelel a várakozásoknak, de azért görögtüzeket nem igényel, (3) a magyarázható, mérsékelt kudarcban, amely ugyan csalódás, de nem feltétlenül jár együtt fővesztéssel, és végül (4) a teljes kudarcban, amely totális vereséggel azonos, s minden bizonnyal az adott politikai erőt hosszabb időre komoly válságba taszítja.
A Fidesz kapcsán vagyunk talán a legkönnyebb helyzetben, hiszen a parlamenti többség kérdése szépen kijelöli a határokat. Ha a Fidesz legalább 258 mandátumot szerez, azaz kétharmados többsége lesz, az olyan megkérdőjelezhetetlen siker, amelyre még nem volt példa Magyarországon. Az előzmények ismeretében ehhez képest mérsékeltebb sikernek tűnik, ha a Fidesz stabil többségét szerez ugyan, de nem éri el a kétharmadot. Szintén a várakozások miatt egy ingatag többség, valahol a 194 és a 205 mandátum között, már inkább számítana enyhe csalódásnak, míg a Fidesz kapcsán joggal beszélhetnénk teljes kudarcról, ha az abszolút többséget sem szerezné meg a párt, s választania kellene a koalíciókötés vagy az új választás között.
Az MSZP számára a legnagyobb győzelem az egyharmados parlamenti arány elérése lenne, ezzel ugyanis a párt egyedül is megakadályozhatna bármilyen kétharmadot igénylő döntést a törvényhozásban. Mérsékelt sikernek számítana egy 20 százalék feletti szereplés, amely azonban nem vezetne legalább 129 mandátumhoz, mindezt úgy elérve, hogy az MSZP megelőzze a Jobbikot. Mérsékelt kudarcnak tekinthető egy 20 százalék alatti listás eredmény vagy a harmadik hely megszerzése, s ha mindkét feltétel egyszerre következne be, az már teljes kudarcnak minősülne.
Mindebből valamennyire kikövetkeztethető a Jobbik mércéje is: náluk a teljes siker egyértelműen a második hely megszerzése lenne, ami természetesen együtt járna az EP-választáson elértnél jobb, akár 20 százalék körüli vagy feletti listás eredménnyel. Mérsékelt sikernek számítana, ha a radikális párt megismételné a tavaly júniusi eredményét, ennél gyengébb, de még a 10 százalékhoz közeli eredmény a várakozásokhoz képest magyarázható kudarcnak, kis pártokra jellemző küszöb környéki listás százalék – a parlamenti bejutás ellenére is! – teljes kudarcnak tűnne.
A kis pártoknál már szűkebb a mozgástér, itt két kategóriának, különösen az 5 százalékos küszöbnek és valamennyire az állami támogatásra jogosító 1 százaléknak lehet jelentősége. Miután a parlamentbe kerülés kérdése lényegesen súlyosabb következményeket hordoz, mint az, hogy ki lesz a második vagy a harmadik erő, ezért itt a kudarc két formája ráadásul sokkal közelebb van egymáshoz. Legjobban ez talán az MDF-nél látszik: számukra egy 10 százalék körüli eredmény óriási siker lehetne, a parlamentbe kerülés szintén nagy teljesítménynek számítana, ám a küszöb környéki kiesés – amely ugyan elvileg adna még lehetőséget a túlélésre – és a szinte teljes megsemmisülés között csak fokozatnyi, de nem minőségi lenne az eltérés.
Az LMP új pártként valamivel alacsonyabb várakozási mutatókkal rendelkezik, náluk ráadásul a további építkezés küszöb alatt sem elképzelhetetlen. A teljes sikert itt az 5 százalék magabiztos átlépése adná, de mérsékelt sikernek számíthatna egy küszöb közeli (akár alatti) eredmény is. Az EP-választási eredmény megismétlése még magyarázható kudarcnak, annál rosszabb listás százalék teljes bukásnak minősülne.
Párt | Teljes siker | Mérsékelt siker | Mérsékelt kudarc | Teljes kudarc |
Fidesz | Legalább 258 mandátum | Stabil többség, kétharmad nélkül | Ingatag többség | Nincs 194 mandátum |
MSZP | Legalább 129 mandátum | 20 százalék feletti listás eredmény és 2. hely | 20 százalék alatti listás eredmény vagy 3. hely | 20 százalék alatti listás eredmény és 3. hely |
Jobbik | 2. hely | 15 százalék körül | 8-12 százalék | 8 százalék alatt |
MDF | 10 százalék körül | 5-8 százalék | 3-5 százalék | 1-2 százalék |
LMP | 6 százalék felett | 4-6 százalék | 2-3 százalék | 1 százalék körül |
