Kivételesen semmit nem kell tennünk ahhoz, hogy okosabbak legyünk, csak várni: mához három hétre sokkal többet tudunk majd a magyar politika jövőjéről. A parlamenti választás legfontosabb kérdései április 11-én eldőlnek: (1) kiderül, hogy van-e esélye a Fidesznek a kétharmadra, (2) látni fogjuk, hogy a Jobbik és az MSZP mekkora parlamenti erőt képviselhet a következő ciklusban és (3) világossá válik, hogy a három biztos bejutón kívül az LMP és az MDF át tudja-e lépni az öt százalékos parlamenti küszöböt.
Ha ma kellene ezekre a kérdésekre válaszolni, természetesen csak találgatni tudnánk. Szerdán Giró-Szász András társaságában részt vettem egy beszélgetésen az egyetemen, ahol a rendezvény végéhez közeledve meg is kaptuk a kötelező kérdést: mit tippelnek? András nagyon bölcsen és rutinosan csak annyit mondott, hogy szerinte győz a Fidesz, én viszont óvatlanul belementem a ködszurkálásba.
Miután semmilyen alapja nincs, s talán egy elemzőt nem is a buta jóslatai, hanem a már megtörtént eseményekkel kapcsolatos értékelései minősítenek, megosztom a blog olvasóival is a „talán-jaimat”: azt mondtam, hogy szerintem (1) a Fidesz az egyéni választókerületi tarolása miatt jó eséllyel a kétharmadnyi mandátum közelében lesz, talán inkább felette, mint alatta, (2) a Jobbik több megyében is megelőzi az MSZP-t, de a szocialisták összességében talán több mandátumot szereznek, (3) a két párt eltérő helyzete és kampánya miatt az LMP inkább igen, az MDF inkább nem lesz képes átlépni a parlamenti küszöböt. Mindez – ha így lenne - azt jelentené, hogy a magyar pártrendszer drámai mértékben megváltozott: bekerülne a törvényhozásba két új erő, kikerülne onnan szintén két, húsz éve a parlamentben politizáló párt és – ez sem mellékes, ebből a szempontból sem – valóban nemzetközi összehasonlításban is példátlan, domináns pozíciót nyerne a győztes.
Ha képes is lennék pontosan érzékelni a választói hangulatot és szándékokat – mint ahogy nem vagyok -, akkor is lenne egy komoly problémája ennek a leírásnak: az említett három hét. Ennyi idő alatt még sok minden megtörténhet, s bár a kampány eddig inkább unalmasnak és fantáziátlannak tűnt, ha van egyáltalán muníció, azt most lesz érdemes elsütni. Az ajánlószelvények gyűjtésével eddig elfoglalt két kisebb pártnak élethalálharc lehet ez az időszak, de az MSZP-nek és a Jobbiknak is most kell még erősíteni. Egyedül a Fidesz lenne érdekelt abban, hogy a választók valahogy átaludják ezt a három hetet; kérdés, hogy a többiek képesek lesznek-e belerángatni a Fideszt valamilyen kétes kimenetelű politikai konfliktusba. Egyelőre sem a vita kapcsán, sem más ügyekben nem sérült az ellenzéki párt stratégiája, de – mint azt már láthattuk néhány más ország példáján is – akár az utolsó pillanatban is előkerülhetnek váratlan, jelentős hatású ügyek és események.
Akinek van kedve, a hozzászólásokban tegye meg a tétjét (hogy majd áprilisban megnézhessük...), ennek a bejegyzésnek azonban egyelőre csak annyi a tanulsága, hogy elemzést írni a jövőről kijelentő módban nem kell, mert nem is lehet.
x x x
Ephialtesnek köszönhetően már táblázatunk is van.
x x x
Lakatos Gergő készített egy térképet az eddig elfogadott MDF-es és LMP-s jelöltekről:
.png)
