A tegnap délutánt és estét Röjtökmuzsajon töltöttem, ahol egy gazdasági vezetőknek szóló konferencián vettem részt. Kicsit én is beszéltem a választás tétjéről, illetve volt szerencsém meghallgatni Navracsics Tibor és Oszkó Péter előadását, akikről, ha nem figyelmeztetnek időnként saját maguk arra, hogy ők gyakorló politikusok, talán el sem hittem volna, annyira okos és szabadon gondolkodó volt mindkettő. A napot Tölgyessy Péter zárta, aki igazi „politainment” órát adott, a hallgatóság legnagyobb örömére.
A tényleg rendkívül érdekes és egyben szórakoztató elemzés közben kaptam a meglepő hírt az MDF fővárosi listájának elutasításáról. Számomra eddig nem volt teljesen egyértelmű, hogy a jogszabályban szereplő „jelöltet állított” kitételt hogyan kell értelmezni: vajon a legelső alkalom számít, amikor sikerül a megfelelő számú jelöltet elfogadtatni, esetleg – én inkább így értelmeztem volna - a lista benyújtásának időpontja a fontos, vagy akár a választások megkezdésének pillanatáig ki kell tartani a múlt időnek? Bárhogy is van (és lesz), fontos kijelenteni: miközben ez az egész történet ismételten csak az MDF gyengeségére hívja fel a figyelmet (ha mondjuk a választókerületek felében lenne jelöltjük Budapesten, ilyen akcióra nem kerülhetett volna sor), és összességében jelentős károkat okoz a jelölési teleregény folyamatos napirenden tartásával, nem lenne jó, ha politikai célok felülírhatnák a jogi normákat. Ha a szabályok értelmében nem indulhatnak, rendben, magukra vessenek, de a politikailag motivált kreatív szabályértelmezés ne legyen legitim része ennek a versenynek. Ennyit egyelőre erről, az MDF jogorvoslati kérelme nyomán az OVB bizonyára korrekt döntést hoz, és hozzáférhető módon meg is indokolja majd.
Amúgy nem szokásom hosszan időzni a konferenciákon, most azonban a „kötetlen beszélgetés szekción” is ott maradtam egy darabig, ahol - ki hitte volna - a blogot olvasó fontos emberekkel is találkoztam (többeknek javasoltam is rögtön, hogy legyenek hirdetőim - sajnos egyelőre kevés sikerrel…). A legfontosabb téma természetesen a korrupció volt, ami nem meglepő a tegnap megjelent két Regőczi-interjú után. Felmerült a kérdés, vajon kinek használnak leginkább ezek a híradások, amelyek már frontpolitikusokról is szólnak; s összességében arra jutottunk, hogy ez ma már talán a Fidesznek sem egyértelműen érdeke. Magyarországon a választók egy jelentős részének a politika-képe ugyanis egydimenziós, vagy másképp megfogalmazva: az egész politikai versenyt egy kulcslyukon keresztül szemlélik, s bármi, amit odabent látnak, azonnal általánosítva jelenik meg mindenkivel kapcsolatban, akit az ajtó mögött gondolnak. Ha azt látják, hogy a szocialista és szabaddemokrata politikusok sárosak, képzeletükben ez a sár többé-kevésbé mindenkire ráfröccsen, aki az elmúlt időszakban a rendszer része volt (akár csak ellenzékben).
Miközben tehát értelemszerűen az MSZP-t és a már talán nem is létező SZDSZ-t rongálják legjobban ezek az ügyek, ahogy erről a a Hagyó-sztori kapcsán is írtam, összességében az egész politikai elit megítélésének ártanak, növelik a bizalmatlanságot, a kiábrándulást, s azokat erősítik, akik az elitváltás, a rendrakás, a radikális változás és az elszámoltatás jelszavával készülnek betörni a kapukat. Mindezzel nem kívánok semmit sugallni, különösen nem gondolom, hogy az ügyek tálalásában élenjáró lapoknak ez lenne a célja, s azt sem állítom, hogy kizárólag az igazságszolgáltatás feladata lenne az ügyekkel való foglalkozás. Kifejezetten jónak tartom, ha végre elindul valami ezen a téren, ha kiderülnek vérlázító ügyek, ha valamennyit talán tanulnak ebből a jövőre nézve a zsákmányra vadászó politikusok. Egyszerűen csak egy – természetesen vitatható - tényt állapítok meg: minél erősebb lesz a korrupciós tematika a kampány hátralévő részében, minél több ismert arc kapcsán hangzanak el súlyos vádak, annál erősebb lehet a „húzzon el mindenki” igénye a szavazókban. S ez ma már elsősorban nem a Fideszt, hanem sokkal inkább a Jobbikot erősíti.
Az utolsó 100 komment: