Vége a választás első fordulójának, rengeteg dolog történt: végignézhettünk egy döbbenetes választási bizottsági szerencsétlenkedést, ránk ömlöttek az adatok, és nem mellékesen ez a blog bevonult a magyar televíziózásba… A következő napokban még sok lehetőség lesz a részletes elemzésre, most jöjjön az első áttekintés egyfajta megalapozásként.
Általános kép: A 2010-es választás a magyar pártrendszer jelentős változását hozta: a korábbi kvázi-kétpárti szerkezet megrengett, és össze is omlott. A Fidesz-KDNP az 1990 utáni választások legnagyobb szavazatarányával nyert, az ellenzéki oldalon két középpárt és egy meglepően erős kis párt keletkezett. Három (1990, 1994, 2006) korábbi voksoláshoz hasonló, de 1998 után a második legalacsonyabb – a várakozásoknál azonban valamivel magasabb - első fordulós választási részvétel (64,3%) mellett egy 2+2+2 modell érvényesült: két régi és két új párt került a parlamentbe, s kikerült onnan két, húsz éve a törvényhozásban politizáló erő. A négy évvel ezelőtti választáshoz képest egyedül a a 400 ezer új szavazót szerző Fidesz ért el hasonló eredményt, az MSZP 1 millió 350 ezer szavazatot vesztett, a Jobbik (a MIÉP nélkül) 700 ezret nyert, az LMP pedig nulláról indulva 380 ezer szavazóval jelent meg. Miközben 2002 után a 2006-os választás szinte minimális változást hozott, most a választói illékonyság az egekbe emelkedett.
A tét: A választás három nagy kérdése közül kettőre választ kaptunk, azt, amit korábban írtam: az MSZP megelőzte a Jobbikot, az LMP bekerült, az MDF nem. A harmadik kérdés, a kétharmad ügyében is alapvetően helyesnek bizonyult a prognózis: valahol a határon lehet a végeredmény.
Siker és kudarc: Ha megnézzük az értékelési opciókról szóló korábbi írást, láthatjuk, hogy a várakozásokhoz képest az MDF-en kívül mindenki többé-kevésbé elégedett lehet. Az MDF története legrosszabb eredményét érte el (1998-ban 2,8 százalékot szereztek, de a Fidesszel közösen indított jelölteknek köszönhetően 17 mandátumhoz jutottak), elhibázott kampánya után azonban ez nem meglepő. Az EP-választási eredményekhez képest az MSZP, a Jobbik és az LMP is javított, a Fidesz ugyan valamelyest visszaesett (a Fidesz az egyetlen párt, amely esetén most a közvélemény-kutatások többsége is felfelé tévedett), de történelmi győzelme után – a kétharmadra is esélyesen - nem hiszem, hogy csalódott lehetne.
Meglepetés: Két héttel ezelőtt azt írtam, hogy ha lesz meglepetés, akkor azt leginkább az LMP-től várom. Az új politikai erő lényegesen többet ért el, mint az egyszerű bejutás: Budapesten 12,76 százalékot és 4 listás mandátumot szerezve a Jobbikot is megelőzték, de a hét és fél százalék körüli országos eredményük is jelentős meglepetés, több, mint például az SZDSZ és az MDF 2006-os teljesítménye. Nem mellékekesen: a Fidesz 1990-es példája után most másodszor fordult elő, hogy egy párt száznál kevesebb egyéni képviselővel bekerüljön a parlamentbe.
Második forduló: A Fidesz-KDNP már ma abszolút többséget szerzett, 206 mandátummal rendelkezik: 119-et egyéniben nyert, a többi 87-et területi listákon kapta. A második fordulóban a versenyben lévő 57 egyéni választókerületben és az országos listás kompenzációs mandátumokból (itt csak egy-két mandátumra számíthat) kellene még legalább 52 mandátumot szereznie a kétharmadhoz. Ez egyáltalán nem lehetetlen, de nem is biztos. (Fontos látni, hogy „erős” kétharmada már nem lehet a pártnak, ha egyedül akarja átvinni a kétharmadot igénylő döntéseket, minden képviselőre szükség lehet a szavazásnál – ennek biztosítása nem egyszerű munka.) Az 57 választókerületből 21 a fővárosban található, az MSZP leginkább itt próbálhatja megakadályozni a kétharmadot. Kulcskérdés lehet Budapesten a sok helyen jól álló LMP-s jelöltek (a 21-ből 13 körzetben ők a harmadikok 9-17 százalék körüli eredménnyel, a többiben a Jobbik) és még inkább szavazók viselkedése: a párt vezetése már jelezte, hogy nem lépnek vissza, de nem tudjuk, hogy a tegnapi szavazók két hét múlva miképp viselkednek. A versenyben lévő többi egyéni választókerület többsége Kelet-Magyarországon található: Borsodban 10, Jászban 6, Hevesben 4, Szabolcsban 3 egyéni nyitott még, ezeken a helyeken a Jobbiknak lehet fontos szerepe. Kulcskérdésnek a pártok két forduló közötti kampányát és a választói reakciókat tartom. Előbbi kapcsán már korábban is jeleztem, hogy véleményem szerint április 12-én indul az igazi, korábbról ismert intenzitású kampány, hiszen a Fidesz most már nyugodtan kockáztathat. De Lendvai Ildikó választási csalásra utaló mondatai („Kubatov-szavaztók”) sem hagyhatnak kétséget, hogy az MSZP is mindent bevet majd, ahogy a Jobbiknak sem közömbös ez-két számukra sem reménytelen kerület sorsa. A választói reakciókban a két szélső pontnak a győzteshez húzást (pontosabban a nem győztes párt szavazóinak érdektelenségét és ezáltal a győztesek további erősödését), illetve a Fidesz túlhatalmától való félelem mobilizációs erejét, egyfajta választói kompenzációs igény megjelenését látom. Ma kiszámíthatatlan, hogy melyik lesz erősebb; a következő napokban érdemes lesz figyelni a helyi kampányokat és részletesen áttekinteni mind az 57 választókerületet.
Az alábbi térképen - amelyet Lakatos Gergő készített - látható, hogy hol zajlik még a küzdelem (7 megye már pihen). Érdemes összehasonlítani a 28. bejegyzésben látható térképpel.
x x x
Ha valaki szeretné megnézni (újra) a választási műsort, itt megteheti:
x x x
Tegnap 52.156 látogató érkezett és 188.742 oldalletöltés történt. Köszönöm mindenkinek az érdeklődést!
x x x
És hogy a kép és a betű után hangalakban is itt legyen az első elemzés (www.inforadio.hu):
