„A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét” – ezekkel a szavakkal kezdődik az Orbán Viktor által tegnap ismertetett politikai nyilatkozat, amelyet a leendő miniszterelnök a parlamenttel kíván elfogadtatni. A tervezet deklarálja, hogy 2010-ben új rendszer született: „A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki”. Mi az a NER, és lehet-e, kell-e ennek egyáltalán bármilyen jelentőséget tulajdonítani?
A választásokon győztes politikai erők rendszeresen törekednek arra, hogy kormányzásukat kiemeljék a korábbi időszakból és valamilyen hangzatos jelzővel illessék. Emlékezetes, hogy az első Orbán-kormánytól sem állt távol ez a törekvés („kormányváltásnál több, rendszerváltásnál kevesebb”, „polgári Magyarország” stb.), de még Medgyessy Péter is tett lépéseket kormánya („nemzeti közép”) márkázására. Most azonban Orbán Viktor lényegesen tovább megy, beszédeiben és interjúiban következetesen új rendszerről beszél. A mai Magyar Nemzetben például így fogalmaz: „Az a politikai rendszer, amit megdöntöttünk, átmeneti volt. A rendszerváltozással indult, és azt célozta, hogy eljussunk a diktatúrából a szabadságba, a szegénységből a jólétbe, a reménytelenségből a remény korszakába, és az alávetettségből abba a világba, ahol a saját lábunkon állunk. 1990-ben ezek voltak a legfontosabb céljaink. Ez a húsz év azonban zavaros lett, és nem oda lyukadtunk ki, ahová elindultunk. A történelmi tanulság világos: rendszert váltani nem lehet. A régit meg kell dönteni és újat kell alapítani." Orbán szerint a politikai nyilatkozat „a zavaros húsz év alatt kialakult, ám most megdöntött politikai rendszer helyébe lépő új rendszer alapdokumentuma". Még világosabban megfogalmazva: "Reményeink szerint persze másfél-két év múlva már sikeresen befejezhetjük ennek az új rendszernek, a nemzeti együttműködés rendszerének az alapjait hosszú távon is biztosító új alkotmány megalkotását és elfogadását, de nem ezzel kezdjük a kormányzást. Viszont szükségünk van egy olyan dokumentumra, amely kijelöli a felépítendő új rendszer kereteit, ez a szerepe a parlamenti határozatnak."
Szögezzük le gyorsan: ebben a politikai nyilatkozatban természetesen semmi olyan nincs, ami komolyan vehető alapja lehetne egy új alkotmánynak, illetve amiből bármi kiolvasható lenne egy leendő alkotmánymódosítás irányát illetően. A szöveg megünnepli a Fidesz valóban elsöprő választási győzelmét, mindezt a régi rendszer megdöntésének nevezi és egyben néhány homályos, de heroikus mondatot mond a jövőre vonatkozóan („elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét”). Ha megértően akarunk viszonyulni a Fidesz elnökének mondataihoz, akkor azt kell mondanunk: mindez a politika azon – amúgy fontos, bár messze nem mindenható - szférájához tartozik, ahol a szavaknak, a látszatoknak és a szimbólumoknak kiemelt jelentősége van. A Fidesz láthatóan most sem kíván lemondani arról, hogy a nyelvpolitikában és a politikai kommunikációban vezető, irányító szerepe legyen; ebben a „keretezési”, „megnevezési” küzdelemben mindig is nagyon hatékonyan – bár nem mindig sikeresen - működött a párt gépezete.
Megértem, ha valakinek ízlésbeli problémái vannak az ilyen típusú politikai leegyszerűsítésekkel és túlzásokkal szemben, ha azonban helyén kezeljük, és nem fektetünk túl nagy energiát magyarázatukba és megcáfolásukba (nincs illúzióm: sokan teszik majd ezt a következő napokban), talán könnyebb elviselnünk. A NER nem más, mint egy, a világ minden részén alkalmazott, kommunikációs guruk által kiagyalt nyelvi lelemény: aki ennél többet lát bele, az vagy elvakult rajongó, vagy üldözési mániában szenvedő hivatásos rettegő. Adjuk meg a lehetőséget a Fidesz píárosainak is, hogy alkossanak; ha fél év múlva is csak itt tartunk, akkor okkal lehet majd homlokot ráncolni.
x x x
"A politikai nyilatkozat elfogadása kétharmados többséget igényel, és ilyen már hosszú ideje nem volt a Magyar Országgyűlésben, amikor pedig volt, akkor a legkevésbé sem egy új rendszer alapjainak lerakása volt a többség szándéka, hanem inkább a zavaros átmenet éveinek a meghosszabbítása" - mondja az interjúban Orbán Viktor. A 2006 és 2010 között benyújtott politikai nyilatkozatok listája itt található, ebből kiderül, hogy az utolsó nyilatkozatot - "az Ukrajnában tapasztalható, a magyar kisebbséget érintően aggodalomra okot adó kisebbségpolitikai eseményekkel kapcsolatban" - tavaly november végén fogadta el a parlament. (További politikai nyilatkozatok: 2002-2006, 1998-2002)
