Nincs könnyű helyzetben a Fidesz. Feltehetően mindent szépen kigondoltak előre: kicsit várnak és a média figyelme mellett - nem esélytelenül - erősen keresgélnek, aztán rácsodálkoznak a költségvetés tarthatatlan helyzetére, nehéz szívvel, széttárt karokkal átírják korábban hangoztatott vagy csak sugallt terveik egy részét, s ebből a katasztrofális helyzetből indulva már a legkisebb eredmény esetén is joggal várják a közvélemény elismerését. Nincs másra szükség ehhez, mint egyre erősödő, drámai hangú bejelentésekre, amelyek előkészítik, majd igazolják a „nagy a baj” tételét – ami ráadásul, ha kétségtelenül túlzás is, nincs fényévekre a valóságtól, továbbá a választók számára sem elképzelhetetlen leírása a helyzetnek. Működőképes is lehetett volna ez a konstrukció, ha nem jön közbe a görög válság, amely az eredetileg belső felhasználásra szánt katasztrófa-kommunikációba hirtelen bekapcsolta a nagyvilág erre most a szokásosnál is érzékenyebb megfigyelőit.
(Fotó: Burger Barna)
A megváltozott helyzet szemléletes példázatát nyújtotta az az erőteljes reakció, ahogy az államcsődről beszélő Kósa Lajos és a kalkuláltnál is rosszabb helyzetet előrejelző Varga Mihály szavai tegnap elindították a forintot és a budapesti tőzsdeindexet a lejtőn. Estére már lehetett érezni, hogy ez a váratlan ellenhatás a Fideszt is meglepte, Szijjártó Péter a köztévében ugyan rutinosan azzal próbálta elütni a dolgot, hogy megtisztelő lenne, ha politikusok mondatai ilyen azonnali következményekkel járnának, ám érezhető volt, hogy maga is tudja, gyorsan túl kell lendülni ezeken a mondatokon, és a felhatalmazás és a lehetőség felé kell terelni a beszélgetést.
Bárhogy is van, a Fideszben talán ezekben a pillanatokban is az eddigi kommunikáció felülvizsgálatáról vitatkoznak. A helyzet tényleg kényes, a döntési opciók klasszikus politikai dilemmákat mutatnak. Ha csak egy kicsit is puhul az eddigi álláspont, a belpolitikai hitelesség kérdőjeleződhet meg, ráadásul egy csapásra elvész az az előny, amit ettől a forgatókönyvtől okkal várhatott a Fidesz. Ha viszont kitartanak mellette, még nagyobb lehet a baj: a kívülről érkező hangok itthon is felerősödhetnek, továbbá az sem kizárt, hogy egyre többen veszik észre az együttjárást a kormánypárti politikusok vészmadaras mondatai és az átlagember számára is értelmezhető gazdasági jelenségek között.
Korábban nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar, már a kormányzás első hetében kritikus ponthoz érhet az új többség: egy rossz döntés, legyen az a túlzott felpuhulás vagy akár az ész nélküli ragaszkodás a korábbi tervekhez, példátlanul hamar kizökkentheti, kényszerpályára sodorhatja és védekezésre kényszerítheti a Fideszt. A politikai bölcsesség feltehetően most az eddigi stratégia azonnali felülvizsgálatát követelné, egy olyan rugalmas elszakadással, amely nyomán ugyan látszólag továbbra is a nem várt gazdasági gondokról beszélne a párt – ahogy ezt a sokkal finomabban fogalmazó Orbán Viktor Brüsszelben tette -, de azon színes és látványos elemek nélkül, amelyek képesek voltak felkelteni a nagyvilág figyelmét.
Nem hiszem, hogy a Fidesz ne tudná, mi a különbség az ellenzékben kevesebb kockázattal (de nem teljesen veszélytelenül) gyakorolható felelőtlenség és a kommunikációs játszadozást csak szűk keretek között toleráló kormányzati felelősség között. A felelőtlenségről az elmúlt években elég sokat tanultunk, kormányon és ellenzékben egyaránt, éppen ideje lenne megismerkednünk végre valami mással.
