Ezen a blogon tudatosan nem írok olyan politikai eseményekről, amelyek ugyan érdekelnek, és szívesen is olvasok róluk, de nem tartoznak az oldal profilját jelentő magyar politika témakörébe. Ezért nem foglalkoztam az egyébként rettentően izgalmas brit választással, és nem elemeztem a szintén nagyon tanulságos amerikai belpolitikai csatározásokat sem. Most kivételt teszek, amikor a szombati szlovák voksolásról írok, de csak látszólag: a végeredmény ugyanis ezúttal is elsősorban a magyar politika felől nézve érdekel.
(Forrás: aktuality.sk)
Az eredmények ismertek: hiába kapta a legtöbb szavazatot Robert Fico pártja, feltehetően az eddigi ellenzék alakíthat kormányt. A Magyar Koalíció Pártja és Meciar eddig kormánypárti alakulata kiesett a parlamentből, ugyanakkor meglepően jól szerepelt két új formáció, a szlovák politikusokat is parlamentbe juttató magyar Híd és a liberális Szabadság és Szolidaritás. Az elmúlt hetek feszült magyar-szlovák viszonyára tekintettel most minden korábbinál aktuálisabb a kérdés: jó ez nekünk?
Kezdjük a pozitívumokkal: Fico búcsúja a kormányfői székből – ha valóban nem sikerül megnyernie egy új partnert magának - mindenképpen segítheti a kapcsolatok normalizálódását, ráadásul az új négypárti kormányban ismét lehetnek magyar politikusok is. A 150 fős törvényhozásban 79 mandátummal rendelkező potenciális kormánytöbbség azonban erősen széttartó lehet, szakítószilárdsága ma még nem ismert, egyelőre az sem teljesen biztos, hogy valóban megalakulhat. Nem világos, a közös ellenség felett aratott győzelem öröme után miképp tudnak együttműködni a kereszténydemokraták a (programjukban is hangsúlyosan, időnként meglepően radikálisan) liberálisokkal, s ma még az sem egyértelmű, hogy mi lehet ebben a formációban az utóbbiakhoz közelebb állónak látszó Híd helyzete. Az új kormány ráadásul minden bizonnyal agresszív ellenzékre készülhet, Fico és Slota részéről méltányosságra és türelemre biztosan nem, magyarellenességre és populizmusra azonban biztosan számíthat a kabinet (Slota első nyilatkozata: "Hazánkat a buzik és a magyarok fogják irányítani..."). Az állampolgársági vita már megmutatta, hogy egy ilyen helyzetben nemzeti kérdések esetén a másik oldal sem lehet sokkal megengedőbb, mert azonnal hazaárulónak kiáltják ki – a magyar kormány tehát legfeljebb a színfalak mögött kaphat lényegesen kellemesebb partnereket.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kampányban a Fidesz – és az új magyar diplomácia – egyértelműen a parlamentből kiesett MKP mellett tette le a voksát, számos fájó sebet okozva ezzel a Híd vezetőiben. Erősen kérdéses, hogy képesek lesznek-e kölcsönösen felülemelkedni ezeken a sérelmeken, csak remélni lehet, hogy a Híd az első számú partner és nem a (következő megméretésen) legyőzendő, gyengítendő ellenfél szerepét tölti majd be a hivatalos budapesti politikában.
Amikor az állampolgársági törvény vitája zajlott a magyar parlamentben, azt írtam, hogy az időzítés „a nemzeti érdekeink szempontjából inkább negatív hatással lehet a júniusi választás eredményére”. A hozzászólások között azonban sok olyan színvonalas, alátámasztott érv elhangzott ezzel kapcsolatban és ezzel szemben, amelyeket egyértelműen elgondolkoztatónak tartottam. A politikában sajnos (vagy inkább szerencsére?) nincs lehetőség a kísérletezésre, azaz soha nem derül ki, hogy mi történt volna, ha nem válhat a „kettős állampolgárság” a szlovák kampány vezető témájává. Kétely nélkül tehát nem lehet megmondani, hogy vajon kinek volt igaza az időzítésről szóló vitában, ráadásul a tegnapi eredmény Magyarországról nézve felemásnak látszik, erre és arra is ad érveket. Összességében a helyzet – ha valóban minden úgy alakul a következő napokban, ahogy ma elképzeljük - inkább látszik számunkra kedvezőnek, miközben a magyar érdekképviselet szempontjából nagy érvágásnak tűnik, hogy a bejutásra korábban egyértelműen esélyesnek látszó és lényegesen szebb napokat megélt MKP nélkül alakul meg az új parlament.
Egy dolog azonban vitathatatlan: a szlovák pártrendszer – a magyarhoz hasonlóan, de a magyartól eltérően nem először – idén jelentősen átalakult, régiek tűntek el és (tavaly alakult!) újak jelentek meg, s ehhez a változáshoz a magyar politikának is érdemes lenne gyorsan alkalmazkodnia.
Az utolsó 100 komment: