A mai napirend előtti felszólalásokban az LMP és az MSZP frakcióvezetője – más stílusban, más szavakkal – egyaránt hatalomkoncentrációval és az ellensúlyok tudatos gyengítésével vádolta a Fideszt. Kétségtelen, az első önkorlátozónak látszó lépések óta a kormányoldal elkezdte használni az erejét: a (mindenkori) győztest jutalmazó új önkormányzati választási rendszert fogadtatott el, javaslatot tett a média-rendszer alapvető átszabására, az alkotmánybírók jelölési eljárását számára kedvező módon tervezi átalakítani, a még az előző parlament által létrehozott választási bizottságot törvénymódosítással cserélné le, továbbá az eddigi gyakorlattól eltérően saját politikusát kívánja (12 évre) az Állami Számvevőszék élére állítani, a köztársasági elnök jelölési folyamatát pedig idén szokatlan megoldással kívánja teljesíteni. Az egy irányba mutató döntések kapcsán helye van a kérdésnek: valóban – ahogy Schiffer András ma fogalmazott – narancsuralmi rendszer épül?
(Fotó: vadalmacsutka)
A magyar politikát figyelve az elmúlt években megtanulhattunk különbséget tenni két fogalom között: ami törvényes (legális) és ami elfogadott, támogatott (legitim). Érdemes ehhez hozzátenni egy harmadikat - amivel gyakran találkozni véleményekben, publicisztikákban -, a dolog esztétikáját, többféle megfogalmazásban: ami illendő, ami konform, ami elegáns, ami tetszik. Az egyes elemek – ezt is megtapasztalhattuk - hatással lehetnek egymásra, de akár egymással szemben, egymás ellenére is működhetnek. Ráadásul a három közül az egyiknek kiemelt szerepe van: hosszú távon az elfogadottság – ami persze nem független sem a törvényességtől, sem az esztétikumtól – döntő jelentőséggel bír.
A Fidesz mostani lépései kétségtelenül törvényesek, velük szemben csak politikai és ízlésbeli érveket lehet felhozni, de diktatúrát, egypártrendszert emlegetni képtelenség. Ezek a döntések nem állnak ellentétben semmilyen írott szabállyal, akkor sem, ha korábbi gyakorlatokat változtatnak meg, hagyományokat szakítanak meg. Egy teljesen új alkotmány elfogadtatása, a választási rendszer alapvető átformálása és az összes megszerezhető zsákmányposzt saját emberekkel való betöltése sem ellentétes a hatályos közjogi szerkezettel. A kormányoldal ezeket megteheti, parlamenti ereje elegendő a hatalmi viszonyok egyoldalú átalakítására.
Amikor azonban a Fidesz erre az útra lép, számolnia kell bizonyos veszélyekkel. A legnagyobb ellensúlyt ugyanis – a demokratikus intézmények mellett - a közvélemény ítélete jelenti, márpedig időnként valóban szűk az ösvény a határozottság és az érdekérvényesítés, valamint az erőszakosság és akarnokság között. Ma láthatóan nincs ellenére a többségnek, hogy a Fidesz minden törvényes eszközt igénybe kíván venni hatalma növelése érdekében, azonban nincs semmilyen garancia arra, hogy egy adott ponton nem változik majd meg a véleményklíma ezzel a politikai gyakorlattal kapcsolatban.
A szocialista-liberális kormányzás megmutatta: hiába törvényes valami, ha a társadalom nem fogadja el, könnyen betarthatatlanná, felülírhatóvá és végül megbuktathatóvá válik. Ha a Fidesz nem vigyáz, és túlzásba viszi az erőből meghozott intézkedéseket, akár ismét szükségünk lehet majd a legalitás és a legitimitás fogalmát magyarázó szótárakra. Ma még messze nem tartunk itt, de nem árt figyelembe venni: a hosszú távú berendezkedésnek – demokratikus rendszerekben - nem az intézmények átszabása és a pozíciók elfoglalása, hanem a közvélemény bizalmának tartós megőrzése az előfeltétele.
x x x
Bekerült a blog a parlamentbe: videó
