Néhányan kárörvendve várják, mások rettegnek tőle, megint mások unottan legyintenek, mondván, ez bizony elkerülhetetlen. Hogy miről van szó? Arról, hogy vajon mikor érkezik meg Orbán Viktor (és politikája) Balatonőszödre. Azt mindenki sejti, hogy miként a második Gyurcsány-kormánynál, a második Orbán-kabinetnél is kulcskérdés lehet a hitelesség; annak megtartása vagy elvesztése. S miközben valóban akadnak hasonlóságok, nekem úgy tűnik, hogy a különbségek ordítóak, s minden bizonnyal meg is akadályozzák majd az Őszöd-szindróma eredeti formában való visszatérését.
(Fotó: Facebook)
Bármi is történik az önkormányzati választás után, 2010-ben három tényező segíthet a Fidesznek abban, hogy ne ismétlődjön meg a 2006-os drámai hitelvesztés: az előzmény, a várakozás és a megközelítés.
1. Négy évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc saját magától vette át a kormányt, esélye sem volt csontvázakról értekezni, visszafelé mutogatni, legfeljebb az ellenzék kerékkötő magatartására hivatkozhatott; ennek meggyőző ereje azonban nem említhető egy lapon a mostani „nyolc szörnyű év” érvkészlettel. Természetesen ez utóbbi sem tart örökké, de még bőven benne vagyunk a „nyolc évig mentünk befelé az erdőbe” mondóka szavatossági idejében.
2. Négy évvel ezelőtt mindenki megtanulhatta, hogy a választási kampányban tett ígéretek az esetek jelentős részében teljesíthetetlenek – pontosabban teljesítésük, miként ez nyolc évvel korábban történt, olykor nagyobb károkat okoz, mintha a feledés jótékony homályába merültek volna. Bár a választói tanulás a korábbinál is erősebb bizalmatlansághoz vezetett, egyben alkalmas volt arra, hogy mérsékelje a várakozásokat. A Fidesz a választási kampányban ráadásul óvatosan bánt a konkrét ígéretekkel, cselekvési tervét tudatosan homályban hagyta, aminek egyrészt ugyan az az önveszélyes következménye lett, hogy minden támogatója saját vágyait láthatta bele a jövendő kormányprogramba, másrészt azonban – és talán ez a fontosabb - erősen csökkentette a számonkérhetőség lehetőségét.
3. Négy évvel ezelőtt a parlamenti választásokat követően Gyurcsány Ferenc meg sem próbálta magyarázni a bizonyítványát, közvetlenül a második forduló után maga kezdett el nehéz helyzetről és megszorításokról beszélni. Bár sokak szerint a szocialista kormányfő elsősorban a kommunikációban jeleskedett, a második Gyurcsány-kormány első hónapjait éppen a kommunikációs szempontok teljes ignorálása jellemezte. A miniszterelnök – még jóval az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt – maga szorította a fejéhez a fegyvert, ez Orbán Viktortól és kormányától józan számítás szerint nem várható. „A beszéd képes marad, bármi történjék, ha cigánybűnözők potyognak az égből, akkor is” – írja Gazda Albert, s ebből a szempontból szerintem tökéletesen igaza van. A kormány csak a cselekvési szabadsága miatt vár az önkormányzati választásra, de nem amiatt, hogy elővehesse végre az új szótárat. Márpedig ha nincs be- vagy elismerés, a hazai nyilvánosság működése még egyértelmű esetekben is csak A és B álláspontok versenyéig jut el, amelyben gyakran hit kérdése marad, hogy ki melyik “véleménnyel” azonosul.
Három elemről beszéltem, amelyek miatt azt gondolom, hogy 2010-ben nem ismétlődhet meg a 2006-os hitelesség- és népszerűségvesztés. Van azonban egy negyedik, amely az előző négy évben meghatározó jelentőséggel bírt, s amely minden bizonnyal 2014-ben is sorsdöntő lehet: a teljesítmény, illetve annak percepciója, választói megítélése. Bármennyire is szeretnék a politikai ellenfelek, és bármennyire is napi folyamatos értékelési lázban ég a média egy része, a választók a kormány teljesítményéről a véleményüket nem száz nap után alakítják ki. Lehet (sőt, talán valószínű is), hogy Orbán Viktor népszerűsége egyszer lejtmenetbe kerül, hitelessége erodálódik, ám ha csak maga nem tesz ezért, erre biztosan nem egyhamar kerül majd sor.
