Vasárnap a Fidesz - az elnyert pozíciókat tekintve - akkora győzelmet fog aratni az önkormányzati választáson, amire nem csupán az 1990 utáni Magyarországon, de az 1945 utáni Nyugat-Európában sem nagyon találunk példát. Nem lesz olyan eleme a választási rendszernek, ami ne borulna narancssárgába, szinte egypárti képet mutatnak majd a térképek. S miközben az első helyezettől fényévekre maradnak el a többiek, az értelmezési versenyben felértékelődhet a második helyért folytatott küzdelem. De mitől lesz valaki második?
(Fotó: Index)
Arról, hogy az egyes pártok számára mi számít sikernek és kudarcnak az önkormányzati választáson, még a jelöltállítás előtt írtam. Miután az ajánlószelvények gyűjtésében az LMP a fővárost leszámítva alapvetően elvérzett, világossá vált, hogy ezen a választáson csak az MSZP-nek és a Jobbiknak van esélye arra, hogy a domináns Fidesz mellett a helyi politika látható szereplője legyen. A két párt helyzete természetesen teljesen más: bármi is lesz a kettejük közötti harc kimenetele, 2006-hoz képest a szocialistákat óriási veszteség éri, míg a radikális jobboldali párt pozíciókat szerezhet, elindulhat a helyi beágyazódás útján. Az előzmények és ebből következően a belső reakciók tehát mások, ettől azonban a verseny még nyitott.
Biztos vagyok abban, hogy vasárnap nem születik olyan eredmény, ami után a második hely kérdése vita nélkül kihirdethető lenne. Mindkét politikai erő az első számú ellenzéki pártnak fogja hirdetni magát, s ebben a választási rendszer bonyolultsága és a sok részeredmény segíteni fogja őket. Ennek ellenére az elemzők tehetnek valamit azért, hogy a közvélemény tisztábban láthasson. Talán helyes, ha ehhez az értékeléshez előre rögzítettek a szempontok, a feltételek.
Miután a választás kapcsán nem lehet összesített pártlistás eredménnyel előállni (ne felejtsük el, hogy a 23 megyei jogú város közel másfél millió választója nem szavaz pártokra, csak személyekre), a sorrend csak az egyes elemek részletes áttekintése után lesz megállapítható. Erősen vitatnám, ha valaki az elnyert polgármesteri vagy képviselőtestületi helyek összesítése alapján akarna eredményt hirdetni, hiszen ezzel egyben azt is mondaná, hogy egy nagyvárosi és egy kisvárosi pozíció birtoklása politikai értelemben ugyanannyit jelent. Az ilyen egyszerűnek tűnő, ám valójában inkorrekt összesítésekkel szemben szerintem vasárnap este az MSZP-Jobbik párharcban inkább az alábbi dolgokra kell figyelnünk:
1. Budapest: a főpolgármester-jelöltek (Horváth Csaba és Staudt Gábor) és a két pártlista szavazataránya, összehasonlítva az áprilisi fővárosi eredményekkel (MSZP: 25.3, Jobbik: 10.8).
2. Budapesti kerületek, megyei jogú városok és egyéb városok: az elnyert polgármesteri pozíciók száma, a polgármester-jelöltek szavazataránya és a két párt képviselőtestületi súlya a 23 kerületben, a 23 megyei jogú városban és a további településeken.
3. Megyei közgyűlések: a két párt szavazataránya a 19 megyében, összehasonlítva az áprilisi eredményekkel.
Valószínűnek látszik, hogy a fővárosban az MSZP ismét megelőzi a Jobbikot, ráadásul a szocialistáknak arra is van esélyük – szemben a Jobbikkal -, hogy kerületi polgármesteri pozíciókat szerezzenek. A megyei jogú városokban is az MSZP reménykedhet inkább, s minden bizonnyal itt is csak ők jelenhetnek meg egy-két helyen győztesként a térképeken. A többi településen már sokkal kiegyenlítettebb lehet a helyzet, s különösen Északkelet-Magyarországon a Jobbik fontos pozíciókat szerezhet, akár győztes polgármesterei is lehetnek. A megyei közgyűlésekben pedig – ahol az is előfordulhat, hogy néhány esetben a csak relatív többséggel bíró Fidesznek a két párt közül koalíciós (fontos ügyekben velük szavazó) partnert kell választania – nagy valószínűséggel a Jobbik összességében megelőzheti az MSZP-t.
Mint látható, a kép erősen vegyes, ezért is várható, hogy a második hely kérdésén vitatkozni fogunk. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a lenti táblázatba foglalva mondom el, hogy összesítésben milyen feltételek teljesülése esetén beszélnék egyik vagy másik párt – egymáshoz viszonyított - sikeréről. Nem állítom, hogy ne lehetne ennél alaposabb, mélyebb vagy más szempontokat tartalmazó értékelési rendszert alkalmazni, ennek nagy előnye azonban az, hogy kis kutatómunkával akár már október 3-án éjszaka eredményt jelezhet.
Ne feledjük: a politikai küzdelem jelentős részben percepciós verseny, a látványban az egyes elemek kiemelt jelentőséggel bírhatnak. Ha például az MSZP a sokak által elkönyvelt XIII. kerületi polgármesteri cím mellett begyűjt még egy-két fővárosi győzelmet, továbbá nyerni tud mondjuk Szegeden, második helye minden egyéb összesítés ellenére látványosan demonstrálódik. Ha viszont ezek a szocialista sikerek elmaradnak, de a Jobbik a megyék jelentős többségében másodiknak fut be, a fővárosi várt szocialista előny ellenére a radikális párt tűnik majd a második erőnek.
MSZP | Jobbik |
ha Budapesten pártlistán és a főpolgármester-jelöltek versenyében is megtartja riválisával szemben az áprilisi fölényét | ha Budapesten pártlistán és a főpolgármester-jelöltek versenyében is csökkenti riválisával szemben az áprilisi hátrányát (további bónusz: ha sikerül megelőznie az LMP-t) |
ha Budapesten a kerületek elsöprő többségében jobban szerepel riválisánál | ha Budapesten több kerületben is megközelíti riválisát |
ha Budapesten egy-két polgármesteri pozíciót szerez | ha Budapesten riválisa sem szerez polgármesteri pozíciókat |
ha a megyei jogú városok többségében jobban szerepel riválisánál | ha a megyei jogú városok többségében megközelíti riválisát |
ha lesz olyan megyei jogú város, ahol polgármesteri győzelmet arat | ha nem lesz olyan megyei jogú város, ahol riválisa polgármesteri győzelmet |
ha a többi településen riválisánál több polgármesteri győzelme lesz | ha a többi településen riválisánál több polgármesteri győzelme lesz |
ha a megyei közgyűlési választásokon riválisa nem tudja egyértelműen megelőzni | ha a megyei közgyűlési választásokon egyértelműen megelőzi riválisát |
