Ahogy várható volt, a kampányhelyzet elmúltával szinte egy csapásra láthatóvá váltak a pártokon belüli törésvonalak. Az egyik lap egyenesen Fellegi-Matolcsy harcról számol be, s ha valaki nézte tegnap a köztévé esti politikai műsorát, az meglepve tapasztalhatta, hogy a miniszterelnök szóvivője váratlanul milyen határozott és kemény kérdéseket kapott az üggyel kapcsolatban. Az MSZP-nél viszont már igazán kérdezni sem kell, a felek mondják maguktól is: Szili Katalin kilépett a pártból, Gyurcsány Ferenc pedig láthatóan begyújtotta a rakétákat. Nagy átrendeződések előtt állunk?
(Fotó: Origo)
A választ kezdjük azzal, hogy jelezzük: összehasonlíthatatlan dolgokkal állunk szemben, mindössze az időzítés magyarázata azonos, de a tét és a súly egészen más. A kormányoldalon nem a pártról, a párt irányításáról szól a küzdelem, hiszen jelenleg nincs senki abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést reálisan felvethetné. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy az egyaránt a kormányfő-pártelnök kegyeit kereső, tőle függő és vele szorosan együttműködő gazdasági-politikai érdekcsoportok küzdenek a színfalak mögött, s az önkormányzati választás után időnként azt is megengedik maguknak, hogy egy-egy pillanatra a függöny elé lépjenek.
A bennfentesek régóta mondogatták, hogy Matolcsy György elmozdításáért komoly erők mozdultak meg a háttérben, ilyen-olyan beszélgetések során magam is tapasztaltam, hogy a Fidesz környezetében sokan kívánnák távozását. A Magyar Nemzetben megjelent, a minisztert kritizáló cikkek csak tovább erősítik ezt az értesülést, s az nehezen hihető, hogy – mint néhányan állítják - szimplán megrendezett konfliktusról van szó, amelyben a támadásokat jóváhagyó Orbán Viktor küzd a minisztert megvédő Orbán Viktorral.
A kormányfő amúgy az elégségesnél is erősebben, határozottan állt ki Matolcsy mellett, olyan messzire elmenve, ami után nagyon nehéz lenne meggyőzően indokolni az esetleges cserét. Érdemes Szijjártó Péter tolmácsolásában összefoglalni a védelmet: “Nézze, hogyha a miniszterelnök azt mondja itt, a Magyar Televízió nagy tekintélyű műsorában, az ön műsorvezető társának, hogy nem lesz személyi kérdés a kormányban az elkövetkezendő hónapokban, vagy ma egy sajtótájékoztatóján azt mondja, hogy a gazdasági miniszter az ő jobb keze és nincs az a pénz, amiért a jobb kezét odaadná, ennél én nem tudom, hogy mit tehetne még a miniszterelnök, ami ennél egyértelműbb válasz lehet erre a kérdésre. A kormány gazdaságpolitikája igenis jó irányba fordult, szakítottunk a szocialista gazdaságpolitikával, az együttműködés gazdaságpolitikájának ösvényére léptünk és jól látszik, hogy vannak olyan érdekcsoportok, amelyeknek ez nem tetszik. Nem tudom, hogy ezek az érdekcsoportok mit tesznek ezekkel a cikkekkel, meg ezek a megjelent írások az interneten meg egyéb helyeken, ezek összefüggésben vannak-e azzal, hogy a kormány gazdaságpolitikának vannak ellendrukkerei. Tény azonban az, hogy a kormány sikeres gazdaságpolitikát folytat, nem az emberektől veszi el a pénzt, szakított a megszorítások útjával, az együttműködésre helyezi a hangsúlyt és ennek a gazdaságpolitikának, amely az ország gazdasági talpra állítását célozza, kulcsfigurája Matolcsy György, akiben bízik a miniszterelnök. Pont.” Jelenleg itt tartunk, s bár pont még biztosan nem került az ügy végére, Matolcsy pozíciója a költségvetés elfogadásáig jelenleg a korábbiaknál stabilabbnak látszik.
Az MSZP-n belüli küzdelmek egészen más jellegűek: nyílt hatalmi harc kezdődött (illetve folytatódott más eszközökkel), amelyben hárman három féle megoldással próbálkoznak. Szili Katalin az önkormányzati választás másnapján kilépett, új pártot hozott létre, jelenleg azonban nagyon bizonytalannak tűnik, hogy miképpen fog megküzdeni azokkal a szervezeti, személyi és anyagi kihívásokkal, amelyek miatt egy évvel ezelőtt még nem tartottam reálisnak a távozását. Most kétségtelenül több ideje van a következő választásig, ez elméletileg elég lehet a megerősödésre, ma azonban inkább azt gondolom valószínűbbnek, hogy útja a senki földjére vezet. Ahhoz, hogy ne így legyen, a sok pénz mellett – állami támogatás nélkül! – csatlakozókra, követőkre lenne szüksége, illetve a média tartós figyelmére; ezek egyike sem látszik igazán. Gyurcsány Ferenc nem véletlenül kerülte el eddig ezt a megoldást, pedig Szilinél minden bizonnyal komolyabb anyagi háttérre és nagyobb média felhajtásra számíthatna. A volt kormányfő számos korábbi példa alapján jól tudhatja, hogy milyen kockázatos vállalkozás a kilépés, ezért feltehetően először a párt elfoglalására tesz kísérletet. Ha ez nem sikerül – ma erre látszik több esély -, minden bizonnyal neki sem lesz más választása, mint egy új párt létrehozása.
A legjobb választ – nem meglepő módon - a legkedvezőbb helyzetben lévő Botka László adta, aki a mai Népszabadságban egyrészt valamivel világosabbá tette céljait, másrészt olyan keretbe helyezte riválisait, amelyben azok biztosan halálra vannak ítélve. A frissen megválasztott szegedi polgármester így fogalmazott: „A politikai üzenet után a legfontosabb dolog a hitelesség kérdése. Ha úgy teszi fel a kérdést, elképzelhető-e, hogy azok, akik az elmúlt években, évtizedekben vezetőként képviselték a szocialista pártot, újra hiteles arcok legyenek az élvonalban, akkor azt kell mondjam, hogy ez kizárt dolog. De ha azt kérdezi, szükség van-e rájuk, akkor azt mondom: a tudásukra, tapasztalatukra óriási szükség van, hogy egyben maradjon a párt szervezete és az egymilliós szavazóbázis. Meg kellene érteni, hogy a politikusoknak is van szavatossági idejük, és ha az lejár, az illetőnek egészen biztosan vissza kell vonulnia az első sorból.”
Ezt az értelmezést a volt kormányfő semmiképpen nem fogadhatja el, hiszen azzal visszatérésre vonatkozó politikai céljait kellene feladnia. Ha viszont ez a megközelítés válik általánossá az MSZP-ben – amire jelenleg jó esély mutatkozik -, nem marad számára hely a pártban, és Szilihez hasonlóan vennie kell a kalapját. Lehetett volna, s talán még lehetne is másképp, mondjuk az MSZP teljes összeomlása esetén, az önkormányzati választáson látottak alapján – különös tekintettel a pártszervezet meglepő erejére – azonban ma inkább az látszik nyerőnek, aki a fedélzeten marad.