Mindig is meggyőződésem volt, hogy a politikáról a legtöbbet – persze nem elméleti ismeretek nélkül - a gyakorlatban lehet megtudni és megtanulni. Említettem már Pokol Béla örökérvényű mondását a rétről és a bogarakról; ennek szellemében régóta fontosnak tartom, hogy ne csak az íróasztal mellől figyeljem a politikai eseményeket. Egy terület azonban ebből a szempontból meglehetősen ismeretlen volt számomra: a helyi politika. Eddig.
Alig valaki tudta, meglepően kevesen vették észre, de most nyilvánosan leleplezem magamat: idén októberben megválasztott képviselője lettem egy közel négyszáz fős településnek. (Vicces epizód: a választási műsor idején a tévében is próbáltam követni az eredmények alakulását, és csak nagy nehezen sikerült lebeszélnem Andrást és Gergőt arról, hogy az élő adásban gratuláljanak.) Pedig nyáron, amikor az indulás mellett döntöttem, még elég kevés esélyt láttam a sikerre. Mindössze egy éve lakom állandó jelleggel a faluban, ráadásul szokatlanul éles verseny bontakozott ki a négy képviselői hely megszerzéséért; de úgy gondoltam, hogy már azzal is sokat tanulhatok, ha résztvevői megfigyelőként elindulok. Sikerült összegyűjtenem hét darab ajánlószelvényt, egy részüket innen a blogról érkezett ismeretlen ismerősöknek köszönhetően, s miután már négy is elég lett volna, hivatalos jelöltté váltam.
A kampány meglehetősen érdekesen alakult: egy ideig úgy tűnt, hogy kézzel fogható események hiányában legfeljebb a suttogó propaganda működik, amiből a falu szélén lakva alig valamit érzékeltem, de aztán az utolsó két hétben megjelentek a szórólapok. A korábbi testület három képviselőjével közösen én is megírtam a négymondatos programomat, ami elsősorban a közlekedésre fókuszált, így aztán ezek lettek – én legalábbis így értelmezem - a választási ígéreteim. Október 3-án végül 113 szavazatot kaptam, s miután ez a második legtöbbnek bizonyult, mandátumot nyertem. A testület most hétfőn alakult meg, ünnepélyesen esküt tettünk, névnapi köszöntővel folytattuk, de elkezdtük az érdemi munkát is.
Hogy miért jó ez? Azért, mert rettentően érdekes tapasztalatokat lehet szerezni arról, hogyan néz ki a politika alulnézetből. Már most is számtalan olyan üggyel találkoztam, amivel korábban soha; helyi költségvetés, településrendezés, buszmegálló építése, szelektív hulladékgyűjtés, közmunka szervezése stb., pedig a választók szempontjából ezek az igazán fontos kérdések. Kíváncsi vagyok arra is, négy év alatt megvalósítható-e az egyik kiemelt célom, hogy más települések mintájára a falu két végében forgalomkorlátozó (értsd: a forgalmat lassító) „sziget” épüljön. Pályázatokat fogunk keresni, illetékeseket szeretnénk találni – lehet ennél többet tanulni a helyi politikáról?
Először arra gondoltam, hogy ezek a dolgok nem érdekesek a blog szempontjából, de aztán úgy döntöttem, tanulságos lehet esetleg másoknak is, hogy mit tapasztalok, és mire jutok. Úgyhogy a jövőben az országos politika mellett néha-néha talán ezekről az ügyekről is írok. Most pedig készülök az első képviselői fellépésemre, mert szombaton én mondom az ünnepi beszédet…
