Népszavazást kezdeményez az MSZP a magánnyugdíjpénztári tagdíjátutalás felfüggesztése miatt – érkezett ma a hír. Nem hiszem, hogy bárkit komoly meglepetésként ért volna a bejelentés; várható volt, hogy a szocialisták előbb-utóbb megpróbálják lemásolni a Fidesz korábbi, sikeresnek bizonyult népszavazási akcióját.
(Fotó: mszp.hu)
Érthető az MSZP sietsége: bár Schmitt Pál némi meglepetésre a héten arról beszélt egy interjúban, hogy szerinte szélesíteni kellene a népszavazási lehetőségeket („túl sok a tilalom”), inkább az látszik valószínűnek, hogy a kormánytöbbség az alkotmányozási folyamatban éppen ellenkezőleg, inkább szűkíteni próbálja ennek az intézménynek az alkalmazását. Ha a szocialisták nem lépnek időben, még az is elképzelhető, hogy erről az eszközről is le kell mondaniuk ebben a ciklusban.
Az időzítés tehát magyarázható, az azonban már nem látszik ennyire egyértelműnek, hogy a magánnyugdíjpénztárak kérdése ideális témája lehetne az ellenzéki pártnak. Legalább két ok van, amit mérlegelniük kellett a szocialistáknak. Egyrészt messze nem biztos, hogy a közel három millió pénztártagból akad majd közel kétmillió, aki valóban hajlandó támogatni szavazatával az MSZP kezdeményezésére kiírt népszavazást (a hatályos szabályok szerint körülbelül ennyi – az összes választópolgár több mint egynegyede – kell ahhoz, hogy eredményes, azaz sikeres legyen a referendum). Másrészt erősen kérdéses, hogy a piaci alapú pénztárak – és persze az őket választó emberek pénzének – védelmét jelentő kezdeményezés alkalmas arra, hogy ebben megmutatkozzon az MSZP megújulása, baloldalisága. Ha a párt ezen kérdésre építi fel politikáját – márpedig egy népszavazási kampány hosszú időre meghatározó jelentőségű lehet -, könnyen beszorulhat abba a liberális-piacbarát skatulyába, ahonnan láthatóan inkább szabadulni szeretne (ha ez igaz, amúgy az sem teljesen egyértelmű, hogy a Fidesznek tartania kell egy ilyen kezdeményezéstől).
De persze nagyon előreszaladtam. Hiszen még az sem biztos – fogalmazzunk ilyen finoman -, hogy a kezdeményezés egyáltalán eljuthat az aláírásgyűjtésig. A kétszázezer hiteles aláírás megszerzése nem lehet gond, de az út még addig is hosszú és rögös lehet (ne feledjük, hogy a Fidesz 2006 őszén kezdeményezte a végül 2008 tavaszán megtartott voksolást), ráadásul sem a választási bizottságról, amely a kérdések hitelesítéséről határoz, sem az ennek döntését felülvizsgáló alkotmánybíróságról nem mondható el, hogy személyi összetételük eleve vérmes reményekre jogosítaná fel a szocialistákat. A két testület politikai irányultsága persze csak az alkotmányjog szűrőjén keresztül érvényesülhet, de azért láttunk már példákat arra, hogy ez is bőven elegendőnek bizonyult más jellegű szempontok érvényesítésére. Arról nem is beszélve, hogy az alkotmányban megfogalmazottak alapján akár vitatható is lehet, elrendelhető-e ebben az ügyben népszavazás – bár ha az AB szerint a vizitdíjról és társairól lehetett, akkor itt sokkal nehezebben lenne védhető az esetleges elutasítás.