Lázár János levelet írt. Elek Istvánnak válaszolt, valójában azonban a nyilvánosság számára igyekezett a korábbiaknál finomabban, összeszedettebben és érvelőbben megfogalmazni álláspontját. „Pedig kíváncsi lettem volna, ha egy olyan elemző képességekkel megáldott elme, mint a Tiéd, előítéletektől mentesen, mindkét fél érvelésére nyitottan vizsgálja meg a kérdést, vajon mire jut” – írja a Fidesz frakcióvezetője. Felhívás a keringőre: nézzük meg, hogy pontosan hogyan is érvel Lázár János.
(Fotó: HVG)
Az érvelés lényegi pontjai a következők:
1. A Fidesz azért döntött az alkotmánybírósági hatáskörök csökkentése mellett, mert csak így tudja választási ígéreteit teljesíteni: „igyekszik megtenni mindent, amit a választási programjában vállalt”.
2. Előre tudható volt, hogy a Fidesz ebben az irányba mozdul majd el: „az alkotmánymódosítás tartalma és iránya őszintén vállalt, átlátható és előre tudható módon történik”.
3. Ha mindezt nem tennék meg, akkor „a válság okozói és haszonélvezői az ország arcába nevethetnének”.
4. A változásokhoz szükség van a jogi környezet módosításához is, mert “ami eddig folyt ebben az országban, az nem mehet tovább, és ennek jogi garanciáit is meg kell teremteni”.
A négy pont egészen különböző természetű, az első a lépést indokolja (miért tette?), a második az előzményekkel foglalkozik (lehetett-e tudni?), a harmadik a következményekre figyelmeztet (mi lett volna, ha nem?), a negyedik pedig a módszerről szól (miért így?). Egy láthatóan meglehetősen nehéz helyzetben lévő politikus („demokrataként borzalmas érzés, hogy mindezért az alkotmányos elkötelezettségemben kérdőjelezel meg”) találta itt meg az adott helyzetben döntése mellett felhozható, kommunikációs szempontból jónak látszó érveket, bár ezek egy része kétségtelenül hiányos vagy féligazságot tartalmaz. Összességében azonban elsősorban nem azt érzem problémának, amiről Lázár János ír, ezek ugyanis egy politikai vitában védhető mondatok lennének. Keményebb dió annak a két lényegi kérdésnek az ügye, amellyel a politikus egyáltalán nem foglalkozik:
1. Semmit nem ír arról, hogy itt elsősorban nem a 98 százalékos adóról, hanem sokkal inkább a kormány gazdaságpolitikájáról van szó. Az alkotmánybírósági döntés után könnyen elképzelhető, hogy a testület előtt nem állna meg sem a válságadó, sem a magánnyugdíjpénztári befizetések felfüggesztése. Márpedig ezek – szemben az ezekhez képest láthatatlan tételt jelentő mostani vitakérdéssel – százmilliárdos tételek, ha kiesnek a költségvetésből, összedől a kormány terve, s nem tudja másképp befoltozni a lyukakat, mint az adócsökkentés visszavonásával és/vagy világos megszorító lépések bevezetésével. Tisztességesebb lenne kimondani: a Fidesz azért akarja megnyirbálni az Alkotmánybíróságot, hogy a gazdaságpolitikája tartható legyen, hogy ne váljon a választók szemében sikertelen és hiteltelen politikai szereplővé. Ez a cél, s ha ezt elismerné a Fidesz, valóban fair vitát lehetne folytatni arról, hogy…
2. …meddig lehet elmenni ennek a célnak az érvényesítésében. Világos párbeszédet lehetne folytatni arról, hogy vajon belefér-e a demokratikus működésbe az, hogy az ország érdeke szempontjából is értelmezhető célért időlegesen olyan intézkedéseket hozunk, amelyeket korábban elvi alapon elfogadhatatlannak, antidemokratikusnak tartottunk. Nem állítom, hogy a válasz egyszerű, s abban igaza van Lázár Jánosnak, hogy megközelítésben, hangvételében és a megoldási alternatívák vonatkozásában is lenne mit hozzátenni a vitához. Csak ahhoz először őszinte beszédre lenne szükség, ki kellene mondani, hogy ebben a helyzetben a kormány nem lát más kiutat. Innentől pedig elkezdődhetne egy valóban értelmes párbeszéd arról, hogy mi a fontosabb: a célok érvényesítése vagy az eszközök feltétlen tisztelete. Minden más ma sajnos mellébeszélés, elterelés és manipuláció.
