Az egyik legmegbízhatóbb közvélemény-kutató szerint „bár a nyár eleje óta a teljes népesség körében fokozatosan csökkent a kormánykoalíció támogatottsága, az elmúlt egy hónapban alig történt változás a Fidesz-KDNP népszerűségében, és továbbra is nagyjából minden második válaszadó elégedett az Orbán-kormány eddigi munkájával”. Vajon miért?
(Forrás: Median)
Fél évvel a parlamenti választás után nem tűnik túl bölcs dolognak folyamatosan a támogatottsági adatokat figyelni. Bár minden eseménynek van, lehet jelentősége, hiszen közvetlenül vagy áttételesen formálja a választók gondolkozását, beépül a véleményükbe, a következő döntési helyzet még olyan messze van, hogy ilyenkor csak az érintetteket és a szakmabelieket szokták érdekelni a népszerűségi adatok.
Az, hogy most a korábbiaknál lényegesen többen figyelnek a kutatásokra, elsősorban két okkal magyarázható. Egyrészt azzal, hogy a kormány folyamatosan a választók akaratára és a támogatók rendíthetetlen bizalmára hivatkozik döntéseinél. Másrészt pedig azzal, hogy olyan jelentős, nagy vitákat kiváltó események történtek az elmúlt hónapokban, amelyek után valóban sokan kíváncsian (továbbá félve vagy remélve) várták a közvélemény reakcióját.
Többször jeleztem, hogy megítélésem szerint gyors változás, jelentős mozgás nem várható a támogatottsági adatokban. Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam, hogy mindez nem lenne példanélküli: 2002-ben is viszonylag hosszú ideig megőrizte jelentős előnyét az MSZP. A mostani helyzetnek azonban ehhez képest is van legalább két olyan újdonsága, ami miatt a Fidesz valóban csak lassú és fokozatos erózióval számolhat.
1. Látni kell, hogy az Orbán-kormány lépései a választók egy jelentős része számára valóban kedvesek és kedvezőek. A szimbolikus és a gazdasági döntések sokaságából egyelőre a Fidesz-támogatók ki tudják választani azokat az elemeket, amelyek igazolják korábbi választásukat. A kormány ráadásul a korábbi szocialista-liberális kabinetekkel szemben különös figyelmet fordít arra, hogy egyetlen téma kapcsán se maradjanak a szavazók gondolatmankó, érvelési útmutató nélkül. A vesztesnek látszó helyzetekben sem teszik fel a kezüket, fogadják el az olykor valóban nyilvánvalónak látszó tényállást: az utolsó töltényig harcolnak. Pontosan ez a kommunikációs mentalitás vezet el oda, hogy egyetlen vita sem válik egyoldalúvá, még az egészen reménytelen ügyek sem bizonytalanítanak el tömegesen szavazókat. Egészen más lenne a helyzet, ha ezekben a témákban a Fidesz meg sem próbálná az elterelő-meggyőző érvelést – ahogy tették ezt sokszor a szocialisták -, hanem elfogadná például a „pártkatonák bebetonozása”, az „alkotmánybíróság korlátozása”, vagy a „magánynyugdíj-pénztárak államosítása” helyzetleírást. Amíg a Fidesz így politizál, nem fog óriási zuhanásokat elszenvedni – de persze ez önmagában még nem menti meg attól, hogy fokozatosan elveszítse a korábbi támogatóinak jelentős részét.
2. A 2010-es választások utáni helyzet másik újdonsága az alternatíva látványos hiánya. A Fideszben csalódott, elbizonytalanodott szavazók számára ma nincs komolyan vehető választási lehetőség. Az MSZP hiteltelen és vállalhatatlan, az LMP erőtlen és ingatag, a Jobbik pedig csak egy meghatározott kör számára vonzó. Ebben a helyzetben a „kisebb rossz” érve hosszú ideig képes megfogni, ott tartani az embert, s ha már dezertálna is, legfeljebb a bizonytalanok táborát növelheti. Máskor sem úgy történik persze, hogy hirtelen elpárolognak a szavazók. Először csak elégedetlenek, a kormány támogatói közül is egyre többen válaszolják, hogy rossz irányba mennek a dolgok, aztán egyszer csak átszakad a gát. Ennek ellenére nekem úgy tűnik, hogy az alternatíva hiánya ma jelentős magyarázó erő: ha létezne egy potens, hiteles konzervatív, liberális vagy centrista erő, a lemorzsolódás lényegesen komolyabb méreteket öltene.
A mostani kutatások értelemszerűen nem rögzíthették még a választók reakcióit a kormány legutóbbi nyugdíjügyi bejelentésére. Korábban azt írtam, hogy talán ez lehet az első olyan vitatott lépés, amely a legtöbb szavazó vacsoraasztaláig is eljuthat - azaz rendelkezik azzal a minimum feltétellel, ami a vélemények megváltoztatásához szükséges. Ráadásul itt – ahogy ezt egy blog szerzője okosan érvelve elmondta – a kormány leginkább azokkal a társadalmi csoportokkal konfrontálódhat, akik a Fidesz törzsszavazóinak számítanak. December végén – amikor napvilágra kerülnek a bejelentés utáni első felmérések – már valamivel többet tudunk majd arról, hogy van-e ilyen, s ha igen, mekkora lehet ez a választói veszteségben kifejezhető politikai kár.
