“A fideszes városvezetés Tarlós Istvánnal az élen sokkal jobban működik, mint ahogy a Fidesz az egész országot irányítja” – Karácsony Gergely fogalmazott így a minap az Inforádióban. S bár az LMP-s politikus mondatait - ahogy a Mandiner vezérkommentje tette - kétségtelenül lehet megosztásra irányuló ügyes taktikai húzásnak minősíteni, érdemes talán azon is elgondolkozni, hogy vajon a főpolgármester politikai viselkedése miért tér el attól, amit a Fidesz többi politikai vezetőjétől megszoktunk.
(Fotó: MTI)
Miben is más Tarlós? Talán leglátványosabban abban, ahogy a politikát és benne a politikai kommunikációt megközelíti. A főpolgármester láthatóan zsigeri megvetéssel tekint mindenre, amit az alternatív valóságmagyarázat kifejezéssel szoktunk finomítani. Tarlós nem szereti a szómágiát, világosan fogalmaz, nem fél azoktól a szavaktól sem, amelyeknek a használatáról a kommunikációs szakemberek általában lebeszélni szokták a politikusokat. Legutóbbi sajtótájékoztatóján megszorításról, költségvetési szigorról beszélt, de más alkalmakkor is láthatóan tudatosan ódzkodott attól, hogy részt vegyen a valóság eltagadására irányuló politikai bűvészkedésekben.
Az egyenes beszéd mellett további megkülönböztető jegye a szabad akarat, az önállóság és az ezek gyakorlásához szükséges politikai bátorság. Tarlós nem nem fél attól, hogy a fideszen belül ellenérzéseket keltő módon “liberális” tanácsadókat alkalmazzon, de láthatóan attól sem ijed meg, ha - miként ez a Magyar Narancs cikkéből kiderül - időnként konfliktusba kell kerülnie a jobboldal befolyásos gazdasági háttérembereivel. Mondhatjuk persze, hogy neki könnyű, hiszen “független”, nem Fidesz-tag, ennek a jogi különbségtételnek azonban egy olyan ember esetében, aki éveken keresztül a párt fővárosi frakcióját vezette, aki egy korábbi népszavazási kampány irányítója volt, és aki ma a Fidesz-KDNP képviseletében tölti be a főpolgármesteri posztot, nagyon kevés jelentősége van. Tarlós nem azért teheti meg mindezt, mert a többi fideszeshez képest távolabb áll a párttól - hanem annak ellenére teszi meg, hogy maga is a párt egyik vezetőjének számít.
Ha kétségtelenül volt is némi - talán nem is csak némi - elismerés a szavaimban, amit eddig elmondtam vele kapcsolatban, alapvetően leírásnak szántam. Egy politikus esetében ugyanis a legfontosabb mutató a teljesítmény, márpedig egyelőre keveset tudunk arról, hogy Tarlós eltérő stílusa és hozzáállása vajon milyen mozgásteret biztosíthat számára. Bármennyire is szimpatikus a világos beszéd és az autonóm viselkedés, egy olyan világban, ahol a barát-ellenség felismerő rendszer szerves része a pártfegyelem, az irányíthatóság, egy nem “kézivezérelt pali” sorsa meglehetősen nehezen kalkulálható. Tarlós eddigi pályafutása bizonyítja, hogy a jobboldalon belül is össze lehet egyeztetni az önálló gondolkodást a valahová tartozással, de tényleg nehezen felmérhető, hogy mindez szerencsés véletleneknek és ügyes lavírozásnak, vagy egy - mások által eddig nem gyakorolt - új szerepminta sikerének tudható-e be inkább.
További pikantériája a helyzetnek, hogy a főpolgármester önállóságra törekvése sajátos konzervativizmussal párosul: a Fidesz “haegyszermajd” politikusaihoz képest Tarlós értékvilága - fogalmazzunk így - biztosan nem liberálisabb, mint Orbán Viktoré. Elképzelhető, hogy Rogán Antalhoz, Lázár Jánoshoz, Pokorni Zoltánhoz vagy Navracsics Tiborhoz képest jelenleg ez a tény a Fideszen belül amúgy erősíti pozícióját, a hagyományosan liberálisabb főváros élén azonban biztosan nem könnyíti meg a helyzetét. Ha túl messze merészkedik, ha folyamatosan a saját feje után megy, itt akár saját csapatának tagjai futtathatják lesre.
