Harcias – Orbán Viktor strasbourgi fellépése kapcsán ezt a jelzőt olvashattuk talán a legtöbbször a másnapi kommentárokban. Igaza van a Véleményvezér okos írásának: ez a performance elsősorban belpolitikai célokat szolgált, Magyarországra üzent. Ezért, de akár ettől függetlenül is feltehető az a kérdés, hogy honnan jön, milyen megfontolásokon alapul és mivel magyarázható az orbáni politikát alapvetően átható kurucos mentalitás.
(Fotó: Index)
Megítélésem szerint alapvetően három, egymást erősítő magyarázata lehet ennek a politikának: az, amit a Fidesz megtanult, ami a Fidesz mostani politikájából következik és ami a Fidesz számára jelenleg kedvezőnek látszik.
1. A Fidesz politika-felfogásában a harcnak, a konfliktusok vállalásának mindig is kitüntetett szerepe volt. A párt vezetői számára politikai beilleszkedésük, beletanulásuk során alapvető tapasztalattá vált, hogy a számukra kedvezőtlen (vagy nem kedvező) hatalmi viszonyokat csak érdeksérelmek árán, éles küzdelemben tudják megváltoztatni. Szemben az MSZP-vel, amely a diktatúra idejéből örökölt beágyazottsága és szervezettsége okán általában a status quo-ban volt érdekelt, s ezért a konszenzusos politikát inkább vállalhatóbbnak gondolta (szavakban mindenképp, de időnként tettekben is), a Fidesz meggyőződésévé vált, hogy táborteremtésre, hosszú távú megmaradásra és a struktúra átalakítására egyaránt a konfliktus lehet alkalmas. Láthatóan a 2002-es vereségből sem azt tanulta meg a párt és vezetője, hogy helyesebb lett volna gesztusokat gyakorolni, mérsékeltebben politizálni, kevesebb frontot nyitni, hanem éppen ellenkezőleg: azt, hogy még több keménységre és határozottságra lett volna szükség.
2. A második Orbán-kormány politikáját jellemző járatlan út kapcsán utaltam már arra, hogy ebben a kockázatos kísérletben van egy harmadik „k” is: a konfliktusok ugyanis szinte kódolva vannak, hiszen a kormánytöbbség folyamatosan tyúkszemekre lép, érdekeket sért. Ahhoz, hogy a kormány elérhesse céljait, olyan új módszereket, eszközöket kell alkalmaznia, amelyek szokatlanok a magyar politikában, de idegenek a megállapodott nyugati demokráciák gyakorlatától is. A nyugdíjpénztárak elleni küzdelem, az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása, továbbá egyéb intézményi és személyi átalakítások nem eseti, egyedi ügyek (ezért nem is érthetők meg önmagukban), sokkal inkább ennek az új politikának a járulékos elemei, amelyek nélkül sokkal nehezebben tudna haladni (ha egyáltalán tudna) a kormány a saját maga számára kijelölt úton.
3. A harc, a konfliktus azonban a Fidesz politikájában nem csupán tanult mentalitás és/vagy szükségszerű következmény, hanem jelen helyzetben fontos önérték is. Legalább két okból: egyrészt, mert az elmúlt évek teljesítményhiányos vezetését követően a választók ki vannak éhezve a cselekvő politikára, másrészt pedig, mert – mint már említettem - nincs veszélyesebb a kormányfő számára, mintha a fáradtság, az elhasználtáság jelei mutatkoznának rajta. Mindezek alapján kis túlzással, de nagy bátorsággal (vagy fordítva?) merem állítani, hogy ebben a helyzetben a szűk értelemben vett politikai racionalitás (azaz a pillanatnyi haszonmaximalizálás) alapján Orbán Viktor számára szinte már falnak rohanni is jobb, mintha vele és kormányával kapcsolatban a cselekvésképtelenség, a tehetetlenség látszata keletkezne. Hosszabb távon, az ország érdekére figyelve persze már teljesen más a mérleg: ha a kormányzati politika – akár a túlzott politikai és gazdasági árral járó konfliktusok, akár más miatt - nem hozza meg a várt eredményt, a teljesítményre (és nem önmagában a harcra) vágyó választók szemében az is bűnnek számít majd, amit most talán bólogatva kommentálnak.
x x x
A Fidesz támogatottságának alakulása a kormányváltástól mostanáig a teljes népesség körében:
Medián | Szonda | Tárki | Századvég | |
2010.05. | 50 | 42 | 45 | 45 |
2010.06. | 50 | 41 | 46 | na |
2010.07. | 49 | 37 | 39 | 46 |
2010.08. | 47 | 35 | na | 46 |
2010.09. | 46 | 38 | 39 | 47 |
2010.10. | 44 | 39 | 44 | 47 |
2010.11. | 44 | 37 | 49 | 45 |
2010.12. | 44 | 33 | 43 | 43 |
2011.01. | 45 | 34 | 38 |
(NB: Nem választási időszakban ennek a mutatónak van igazán értelme, a táborok részvételi hajlandósága alapján változó "biztos szavazós" adatsor - elemzői szempontból - most kevésbé lényeges. Ilyenkor sokkal informatívabb, hogy az egyes pártok az összes választó hány százalékának potenciális szavazatára támaszkodhatnak, hiszen kampányidőszakon kívül a feltételezett viselkedésnél - elmenne-e szavazni - sokkal nagyobb jelentőségű a pártok közötti választás. A biztos szavazókra vonatkozó adatok majd akkor lesznek izgalmasak, ha a szavazók valódi választási szituációba kerülnek, olyankor a kampány hatását is lemérhetjük ezen a mutatón.)
Az utolsó 100 komment: