Ahogy ígértem, a Képviselő lettem és a Beszédet mondtam epizódokkal elindult „alulnézeti” sorozatot folytatom, és időnként beszámolok arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztem a helyi közéletben. Most azért jelentkezem, mert képviselői működésem kritikus szakaszához érkeztünk: pénteken postára adtuk azt a pályázatot, amelynek elnyerése esetén már nem éltem hiába...
Az ismerkedési perióduson már túl vagyunk, kezdem megérteni, mennyire fontos döntés lehet, hogy a gyönyörű új buszmegállókhoz okosan válasszunk „nehezen mozdítható” padokat, és azzal a gondolattal is megbarátkoztam már, hogy márciusban, a névnapom környékén majd nekem kell megvendégelnem a képviselőtestületi tagokat – hiszen itt ez a szokás. A legutóbbi ülés végén fürdetésre siettem, ezért a napirend utáni – amúgy számomra nagyon hasznos, ismeretbővítő jellegű – anekdotázós-beszélgetős részben inkább kihagytam volna a pálinkát, de a többiek figyelmeztettek, hogy ezzel a beilleszkedésemet veszélyeztetném, márpedig nincs ennél fontosabb.
Időközben az is kiderült, hogy a település idén ünnepli első írásos említésének nyolcszázadik évfordulóját. A tihanyi apátság birtokainak összeírását tartalmazó, 1211. május 29-én kelt okirat ugyanis beszámol "villa Ozoufeuh"-ről, ahol négy jobbágy-, öt földműves- és kilenc szőlőműves család élt. Kihagyhatatlan alkalom: az évfordulón a templomromnál egész napos rendezvényt szervezünk, többek között Navracsics Tiborral – aki már elvállalta a fellépést – és talán még – ha sikerül - a Csík Zenekarral is. Erre az alkalomra szeretnénk megújítani a falu címérét, amelyhez felhívást fogalmaztunk meg, és még most is várjuk a javaslatokat, ötleteket.
Ami azonban a legfontosabb: elképesztően szerencsés módon, szinte rögtön az új testület megalakulása után megérkezett az a pályázati kiírás, amire vártam. A blog rendszeres olvasói talán emlékezhetnek arra, hogy itt már egy tavaly nyári bejegyzés kapcsán beszélgettünk a településen átzúduló forgalom lassításának lehetőségeiről. Tulajdonképpen az akkori megjegyzések egyike-másika indított el a helyi közélet útján. Nos, a három K-s intézmény február közepi határidővel megjelentetett egy olyan pályázatot, amelybe elméletileg belefér a mi nagy tervünk: a falu két végében létesítendő forgalomcsillapító szigetek megépítése. Sávelhúzás kapuzattal – most már megtanultam, ez ugyanis a pontos megfogalmazás. Azt már nem is említem, hogy a sávelhúzás inflexiósan csatlakozó, R=80 m sugarú ívekkel történik...
Rohamtempóra volt szükség: megterveztetni, a terveket benyújtani, költségeket számolni, igazolásokat beszerezni, de sikerült. Pénteken útra kelt a pályázati anyag, s most már nincs más dolgunk, mint kivárni, hogy áprilisban miképpen dönt a bizottság. A hírek persze rémisztőek: miközben a kiírásban az szerepel, hogy mindössze 35-40 pályázat nyerhet az egész országból, úgy tudjuk, hogy csak a környékről lesz legalább ennyi próbálkozó. Mi azonban nagyon bízunk, elvégre a település nyolcszáz éve vár erre a sávelhúzásra.
