A ma esti Tétben ismét előkerült az, ami a következő években feltehetően még sokszor téma lesz: meg lehet-e majd változtatni a Fidesz-KDNP által most elfogadni készülő új alkotmányt egy esetleges kormányváltás után. Kétharmadot kell hozzá szerezni – mondta rezignáltan Giró-Szász András, mire Lengyel László sejtelmesen jelezte: mehet az máshogy is.

A Pénzügykutató vezetője később ki is fejtette, hogy mire gondol: egy új kormány kétharmad nélkül is megteheti, hogy megválasztása után népszavazást írjon ki a számára elfogadhatatlan alaptörvényről, s ha a választók többsége a kormányváltás utáni hurráhangulatban a győztesek szándéka szerint elutasítja azt – amire elméletileg lehet esély –, a véglegesnek szánt dokumentum akár mehet is a kukába. (A kormány által kezdeményezett népszavazásnál nem kell aláírásgyűjtés, az elrendeléséhez elegendő a parlament többségi döntése, meg persze egy, a kérdés hitelesítésekor „akadálymentes” választási bizottság.)

Az érvelés első hallásra hajmeresztő, s biztosak lehetünk abban, hogy egy ilyen megoldás óriási politikai és alkotmányjogi vitákat kavarna.  (Az új alkotmány tervezete például tiltja, hogy az alaptörvény módosítására irányuló kérdésről népszavazást lehessen tartani, de jogi csűrcsavarással és kreatív értelmezéssel ezt akár ki is lehet játszani.) Most azonban nem az a legfontosabb, hogy technikailag kivitelezhető-e – az elmúlt hónapokban volt egy-két olyan lépése a kormánynak, amelyekről korábban nem gondoltam volna, hogy valaha valaki meg akarja/meri és meg is tudja csinálni. Egyelőre sokkal tanulságosabb magának a felvetésnek, a gondolatnak a vizsgálata, ha ugyanis ez a felfogás válik uralkodóvá az ellenzéki térfélen, akkor tényleg komoly bajban lehet a magyar demokrácia.

Tölgyessy Péter már tavaly év végén ilyesmiről beszélt, magam is idéztem korábban, de talán nem árt újra feleleveníteni baljóslatát: „Efelé rohanunk, hogy az ellenzéki pártok így gondolkodjanak. Csináltok magatoknak negyedik köztársaságot, ez nem a mi köztársaságunk, mi majd ötödiket csinálunk, és ezzel állunk elő. Hogy ez, ami van, a 9 éves megbízásotokkal, ilyen alkotmánybírósággal nem kell nekünk, és egy új rendszerváltás kell. A félelmem az, és a magyar történelem legnagyobb tragédiája az, hogy a 20. században ennyi rendszerváltás volt, és most afelé sodródunk, hogy még több legyen, és a politikai követeléseknek ez váljék a tárgyává."

Kétségtelen, Tölgyessynek igaza van: ha valóban az új alkotmány megtartása és elvetése lesz a magyar politika egyik lényegi vízválasztója, akkor az már-már polgárháborús állapotokba taszítja ezt az országot, és lehetetlenné tesz minden hosszú távú építkezést és ehhez szükséges minimális együttműködést a politikai felek között. S bár egy ilyen állapot elméletileg senkinek sem lehet érdeke, akit foglalkoztat az ország sorsa – ma mégis  ez tűnik az egyik legvalószínűbb, az eddigi folyamatokból szervesen következő forgatókönyvnek.

Ne feledjük, a sokat szidott, legitimációs hiányokkal küzdő 1989-1990-es alkotmányos konstrukció esetében más volt a helyzet. Igazán senki sem szerette, mert nem érezhette teljesen sajátjának, viszont (nem parlamenti, hanem valódi) elfogadásakor a következő két évtized szinte minden fontos szereplője ott ült a tárgyalóasztalnál, s így az alaptörvény már csak a személyes érintettség miatt sem válhatott a táborokat megosztó dokumentummá. Most azonban olyan alkotmányt kap az ország, amelyet kizárólag az egyik oldal fogad el és támogat, míg a másik jelenleg ennek totális elutasítására építi politikáját.

Ezzel a kockázattal a Fidesz-KDNP-nek is számolnia kellett, amikor úgy döntött, hogy csak minimális törekvéseket tesz megakadályozására. Sokan mondják, hogy nem volt más választása: az ellenzék semmiképpen nem lett volna érdekelt az alkotmány „közös” elfogadásában, hiszen az konszenzusos formában még inkább a Fidesz sikerét jelentette volna. Valószínű, hogy így van, ám a két végpont között azért lehettek volna még fokozatok: a Fidesz teremthetett volna olyan helyzetet, amelyben az új alkotmányt – néhány érdemi gesztus árán, részben a folyamatban, részben a tartalomban – legalább távlatilag és hallgatólagosan az ellenzék is tolerálta volna. Nem tette meg, mert úgy gondolta, hogy rövidtávon a zsákmányelv maximális érvényesítése szolgálja érdekét, s nagy valószínűséggel az ellenzék sem lesz olyan önkorlátozó, hogy lemondjon a visszavágás és az alkotmány elleni politikai támadás lehetőségéről, remélt integráló és mobilizáló hatásáról. Lehet vitatkozni azon, hogy kié a nagyobb felelősség, a végeredmény azonban így is, úgy is életveszélyes.

Korábban, Tölgyessy idézett szövege kapcsán ezt írtam: „Nem kérdés: a Fidesz megteheti, hogy minden ellenzéki erő tiltakozása ellenére egyedül alkosson új alkotmányt, hozzon létre intézményeket és öntsön szinte betonba személyeket és testületeket. Ha azonban így jár el, a garancia – minden alkotmányos védelem ellenére – igazán csak addig tart, amíg a hatalom.” A helyzetet ma már rosszabbnak látom: a tét itt már nem csupán a Fidesz művének megmaradása, hanem az ország, a politikai közösség legalább minimális összetartása. Heroikus, a nemzet egységét kifejező államfőhöz méltó feladat lenne (lett volna?) bölcs előrelátással lebeszélni a feleket arról, hogy egy potenciális, fenyegető alkotmányos válság felé lökjék az országot.

x x x

Lassan jönnek az áprilisi adatok, a Mediáné - egy hónap kihagyás után - már itt is van, úgyhogy ismét ideillesztem a táblázatot.

A pártok támogatottságának alakulása négy kutatóintézet felméréseiben (a teljes népességen belül):

(NB: Nem választási időszakban a teljes népességre vonatkozó mutatónak van igazán értelme, a táborok részvételi hajlandósága alapján változó "biztos szavazós" adatsor - elemzői szempontból - most kevésbé lényeges. Ilyenkor sokkal informatívabb, hogy az egyes pártok az összes választó hány százalékának potenciális szavazatára támaszkodhatnak, hiszen kampányidőszakon kívül a feltételezett viselkedésnél - elmenne-e szavazni - sokkal nagyobb jelentőségű a pártok közötti választás. A biztos szavazókra vonatkozó adatok majd akkor lesznek izgalmasak, ha a szavazók valódi választási szituációba kerülnek, olyankor a kampány hatását is lemérhetjük ezen a mutatón.)