Gondolom, sokan ismerik a tanulságos mesét a rókáról és a skorpióról. Valahogy így szól: „Egy skorpió sétált a folyó partján, át akart jutni a túlsó oldalra. Egyszer csak meglátott egy rókát, odament és megkérte, hogy vigye át a hátán. A róka ellenkezett: - Ha megteszem, te megcsípsz, és megfulladok. - Ha megteszem, én is megfulladok! – győzködte a skorpió. A róka végül beleegyezett, a skorpió felmászott a hátára, a róka pedig úszni kezdett. Ám amikor félúton jártak, a skorpió megcsípte. Ahogy a méreg szétáradt az ereiben, a róka megkérdezte a skorpiót: - Miért csináltad ezt? Most te is megfulladsz! - Nem tehetek róla - mondta a skorpió -, ilyen a természetem!”
(Fotó: Index)
Általában nem szeretem, ha a politikusokat különböző állati tulajdonságokkal ruházzuk fel, ráadásul ezt a történetet – róka helyett békával – a metaforákban nálam sokkal erősebb Lengyel László már egyszer el is mesélte. Mégis: nehéz lenne ennél szemléletesebben elmondani, hogy milyen kockázatos mutatványra készül a második Orbán-kormány. Ha a Fidesz valóban komolyan gondolja a politikai korrekciót (ez a kérdés szerintem még nem dőlt el, de egyre jobbak azért az esélyei), akkor minden azon múlik, hogy képes lesz-e tartósan változtatni az eddig követett politikai viselkedésén. Igen, ha tetszik, mondhatjuk így is: a túlélés érdekében képes lesz-e leszokni a csípésről.
Most, hogy a Fidesz vezetői minden megszólalásukban változásról és konszolidációról beszélnek, Lázár János pedig már egyenesen a közelebbről meg nem nevezett hibák kijavítását ígérte, kulcskérdéssé válhat, hogy hitelesen végrehajtható-e ez a fordulat. Orbán Viktor évértékelő beszéde – miként ezt többen megjövendelték már – minden bizonnyal arra tesz majd kísérletet, hogy meghirdesse és értelmezze ezt a konszolidációt. Egy ilyen beszéd nagy valószínűséggel alapvetően pozitív fogadtatásra számíthat: a békülékeny, nyugodt hangnak minden látszat ellenére sokkal nagyobb a tábora Magyarországon, mint a kardcsörtetésnek. A gesztusokat – ha valóban lesznek – örömmel nyugtázhatják a nemzetközi partnerek és a pénzvilág szereplői is. Egy ilyen beszéd erősebb forintot, a világlapokban megértőbb cikkeket és a közvélemény-kutatásokban bizakodóbb hangulatot eredményezhet.
A kérdés csak az, hogy mi lesz féltávnál, a folyó közepén. Meg persze – még ezt megelőzően - az is, hogy hisz-e a róka a skorpió észérvekre alapozott, nyugtató szavának. De hagyjuk is ezt a keretet, mert jelen pillanatban azt sem könnyű megmondani, hogy a mesebeli róka az ország finanszírozhatósága miatt fontos IMF-EU párost, vagy inkább a legitimáció szempontjából lényeges magyar közvéleményt jelenti-e inkább. Egy azonban biztos: ha a Fidesz ugyanolyan következetes és tudatos lesz ebben a projektben, miként az első másfél év kurzusépítő, intézményátalakító, zsákmányszerző politikájában volt, kétségtelenül van esélye arra, hogy megálljon a lejtőn, sőt, akár elkezdje a visszakapaszkodást. Ha azonban hibázik, ha kizökken, ha újra és újra hagyja feléleszteni a vele kapcsolatos, a kormányzás eddigi időszakában elég alaposan megerősített sztereotípiákat, feltehetően nem lesz már sok dobása.
A politikai küzdelemben – csakúgy mint tavaly nyár végén, a „valóság” megjelenésekor – új korszak, új szakasz kezdődik, ennek lehet szimbolikus nyitánya a keddi érvértékelő. Bár mindenki határozott mondatokra, végleges állításokra vágyik, eredményt nem holnap hirdetnek. Az új politika sorsa nem most, a beszéd elmondása után fog eldőlni, hanem akkor, amikor már nem csak a szavakra, hanem a tettekre – és azok fogadtatására – is figyelhetünk. Először valamikor a tavasz közepén, aztán ha azt túléljük, és lesz megállapodás, a választásig hátralévő időben dől el, hogy lesz, lehet-e – a hasonlatok napján egy újabbat keresve - a vad buldózerből hasznos kis útkarbantartó.
